Közéleti istenek

A Galaxis kalauz 124. epizódja egy dátumból indult ki. Egészen pontosan egy ünnepnapból. Február 17. a Quirinalia ünnepe volt az ókori Rómában. Annyit elöljáróban azért elmondtunk, mielőtt a szakértő interjúalany a részletekbe is beavatott minket, hogy a nevezetes ünnep Quirinus istenhez köthető. Ha elsőre nem cseng ismerősen a név, az nem véletlen, hiszen akkoriban mégiscsak több ezer istenséget tiszteltek. Quirinusra talán mégis okkal kell figyelmet fordítanunk. Bajnok Dániel ókortörténész elmondta, az említett istenséget tartják Romulus isteni megtestesülésének, és a Quirinálián kívül több ünnepben is érdekelt. Amúgy szinte minden istent megünnepeltek a rómaiak, így elég hamar betelt a naptáruk a különböző parádékkal. Bajnok Dániel elmondta, az ókori rómaiak istenségeikhez fűződő viszonya a mai nyugati ember számára valószínűleg nem egyértelmű, és főleg nem hasonlít a katolicizmushoz. Ugyanakkor némi párhuzam vonható a szentek világával, hiszen az ókorban minden istennek megvolt a maga feladata, sőt több feladata is. Az ókortörténész elmondta, Marsra például mindenki a háború isteneként gondol, pedig neki a mezőgazdasággal is volt dolga.

Bajnok Dániel hozzátette: az ókori Rómában „közéleti” szerephez is jutottak az istenek. A politikusok igyekeztek valamely istennel rokonságot találni, és arra hivatkozva erősíteni meg a hatalmukat. 

Az interjúból az is kiderült, hogy nem egyik napról a másikra fogadták el az egyistenhitet, és persze idővel annak gyakorlását. Ellenben, ha már meggyőzték – ez esetben a rómaiakat – arról, hogy miért is érdemes a kor kihívására válaszolva nekik is az új vallást követni, lényegében akár megkérdőjelezhetetlenné válhatott a hitük. Hogy mi alapján választunk ideológiát, kedvenc színészt vagy akár politikai pártot, arra egészen egyértelmű a válasz, mondta el Síklaki István. A szociálpszichológus szerint kizárólag érzelmi alapon döntünk. Politikai színtéren a logika a legritkább összetevője a meggyőzésnek, az ember ugyanis ösztönösen késztetést érez arra, hogy ellenkezzen, megkeresse a gyenge pontokat. Ellenben, ha jó érzést kelt bennünk egy politikus, akkor hajlamosak leszünk a nézeteivel is szimpatizálni. Síklaki István hozzátette, ahhoz, hogy elforduljunk választottunktól, egyrészt hatalmas hibán kell kapnunk, másrészt mindig kell alternatíva. A szakértő hangsúlyozta, akár politikai pártról, akár párkapcsolatról szó, addig nem szállunk ki, amíg nem kerül a képbe egy másik lehetőség.

Miután meghoztuk döntésünket, vagy éppen megszületik valamiről a véleményünk, automatikusan hangot is adunk neki. Abban persze van különbség, hogy mennyi időt szánunk a megfontolásra, mielőtt el is hagyja a szánkat a – néha akár komoly következményekkel is járó – néhány szó. Sokszor azáltal nyer realitást egy helyzet, hogy kimondjuk. A kimondott szó pedig éppen annyira lehet felemelő, mint bántó annak, akinek szántuk. A hangsúly a szándékon van. Borbás Gabriella Dóra nyelvész szerint a nyelvi bántalmazásban nem értelmezhető a passzív agresszió fogalma. Tanulmányában többek között azt vizsgálta, hogy milyen módon és milyen céllal okozhat valaki verbális sérülést. A műsorban elmondta, 47 fajtáját különböztette meg az ilyen típusú bántalmazásnak, amelynek mindig célja a leuralás, az önbizalom összetörése. Hozzátette, soha nem az áldozat tehet róla, ha ilyen jellegű támadás éri. Még akkor sem, ha nem egy konkrét személytől szenvedi el azt, hanem többektől. Ez esetben inkább arról van szó, hogy maga a közeg, amelyben mozog, mondható verbálisan agresszívnak. Borbás Gabriella Dóra hozzátette, hogy hosszútávon valószínűleg hatással lehet a nyelvi kultúránkra, és ezáltal a verbális viselkedésünkre, hogy egyre több átlagos, jó hangulatúnak szánt tévévetélkedő koncepciója az, hogy a szereplőit lealázza.

Az adást a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. Kiemelt kép: Sailko/Wikimedia Commons