"Maradj otthon, nézzél TV-t"

Az előző adásban a korábbi évtizedek jobbára letűnt szórakozóhelyeit vizsgáltuk, megkeresve a legkultikusabbakat. A 231. epizódban irányt váltottunk. A bulizás helyett az otthoni bekuckózást választottuk. Megyeri Zsuzsanna pszichológus elmondta, semmi kóros nincs abban, ha valaki szívesebben tölti az estéit egyedül, otthon, minthogy elmenne táncolni. Nem véletlen, hogy vannak extrovertált és introvertált személyiségek, és egyik jelző sem számít sem sértésnek, sem dicséretnek. A pszichológus hozzátette, ha egy trauma, vagy bármilyen konkrét ok miatt dönt úgy valaki, hogy az otthon nyugalmát választja a társasági élet helyett, az általában a regenerálódás időszaka. Persze ez mindenkinél másmilyen hosszúságú lehet, vagyis nem jelenthetjük ki, hogy egy bizonyos időn túl kórosnak számítana. Ha pedig valaki alapvetően szereti így tölteni a napjait, attól sem kell abnormálisnak tartani. Megyeri Zsuzsanna kiemelte, amíg nem jelent veszélyt magára vagy másokra, addig mindenki maga dönti el, hogy mennyi időt tölt magában.

A gyakorlat azonban sokszor azt mutatja, hogy aki bezárkózik, sokszor el is zárkózik – a világtól. Néha még a saját életéből is kibújna, hogy valaki másét élhesse. Fiktív életeket, amelyeket könyvekből, filmekből kölcsönöz. Elszakadva a valóságtól pedig nem veszi észre, hogy a világ elment mellette. Sőt, sokszor épp ez a bezárkózás oka, hogy menjen csak a világ. Neki ne kelljen foglalkoznia közélettel, negatív hírekkel és főleg politikával.

Nagy Attila Tibor politikai elemző a műsor folytatásában erről az egyre gyakoribb jelenségről beszélt. Elmondta, a szándékosan választott „nem tudás” állapota még a fejlett, nyugati országokban is megjelent, habár a közügyektől megcsömörlés elvileg azokon a helyeken alakul ki először, ahol a nehezebb körülmények miatt nem akarnak politizálni az emberek.

A politikai elemző hozzátette, a rendszerváltás előtti évtizedekben volt a politika aranykora. Igazán nagy formátumú politikusok az 1950-es évektől jelentek meg, és az általános életszínvonal is fokozatosan nőtt egészen az olajválságig. Vagyis a nyolcvanas évekig nem a csömör, hanem a jogos érdektelenség miatt tartották távol magukat az emberek a közélettől. Ekkoriban, emelte ki Nagy Attila Tibor, a pártok már különböző érdekcsoportoknak, befektetőknek akartak megfelelni, és ez a fajta piaci szemlélet a mindennapok irányításában indította el azt a folyamatot, amelyet ma észlelünk.

Az interjúban arra is kitért, hogy a tájékozatlanság mellett a múlt ismeretének a hiánya is hasonlóan veszélyes, hiszen újnak vélt gondolatok tetszenek meg azoknak, akik nem tudják, hogy milyen elődtől kölcsönözte azt az adott politikus. Nagy Attila Tibor hangsúlyozta, nagy a felelőssége a sajtónak a posztszocialista országokban. Hiszen ezek a társadalmak nem lettek a média által felkészítve a rendszerváltás idején arra, hogy miként változik majd meg a világ. A helyzet pedig még torzabb, ha a média nagy részének az a feladata, hogy a kormányzó pártot szolgálja ki, és ne az objektív tájékoztatásra és általános edukációra összpontosítson. Így az emberek a fokozódó nem tudásukat alakítják át vállalt nem tudássá.

Az adást a cikk elején, a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. Címlapi kép: Pixabay.com