Kosztümös bulik zenével
4/02/2023 12:20
| Szerző: Timár Ágnes/Klubrádió
A viktoriánus szomszédolástól, a gépesített zenehallgatásig vezetett a Galaxis kalauz ezen a héten. Útközben azt is kiderítettük, hogy miként alakult át a zeneoktatás a múlt századra, és hogy sztár volt-e a maga korában Bach.
A múlt héten Kamarás István segítségével utánajártunk, vajon kevesebbet olvasunk, vagy inkább a választott irodalom jellege, minősége változott. Leegyszerűsítve: mindkettő. Az olvasáskutató elmondta, hogy tömegközlekedési eszközön inkább az idősebb korosztály kezében látható papírlapokból borítóval összefűzött, úgynevezett könyv. Az utazó közönség jó része valamilyen képernyős kütyüt nyomogat. És persze lehet, hogy valójában regényt olvas, mindenesetre nem számít udvariatlanságnak, hogy kizárja a körülötte ülőket, állókat. Ahogy nem tenne ilyet egy társas összejövetelen, ahol barátokkal, rokonokkal tölti épp az idejét. Korábbi évszázadokban sem volt jellemző, hogy valaki társaságban egy közösen töltött estén inkább a könyvébe temetkezett, minthogy kártyázott vagy társalgott volna a többiekkel. De akkoriban ennek elsősorban mégsem az volt a fő oka, hogy nem illett. Fónagy Zoltán, történész a 215. epizódban elmondta, ha valaki így tett, legalábbis furcsának tartották a többiek. Hozzátette, a 19. században még annyira nehézkes volt a közlekedés, hogy ha találkoztak egymással a baráti, rokoni körök, akkor az annyira ritkán történt, hogy több napig is együtt voltak, és azt az időt intenzíven akarták eltölteni. Különböző programokat szerveztek, köztük játékokat, kocsizást vagy bált. És nem volt elhanyagolható a közös zenehallgatás sem, bár, emelte ki Fónagy Zoltán, ez már inkább a városlakókra volt jellemző. Azt is hozzátette, hogy egy polgári bérházban jellemzően egy vagyonosabb család élt, így ők nem, de a középréteg tagjai, akikből többen laktak ott, kereshették egymás társaságát. Vagyis csak részben változott meg az életmód a 20. század fordulóján a városi bérházakban.
Szomszédolás, vendégeskedés, rokonlátogatás, házibuli. Aztán a zene meg egyszer csak úgyis megszólal. Ahogy a beszélgetésből kiderült, erről a korábbi századokban az egybegyűltek maguk gondoskodtak. Aztán ez is megváltozott. Azzal zártuk az adást, hogy Fazekas Gergely zenetörténésszel megvizsgáltuk, miként alakult át a zene hallgatás módja, a zeneoktatás az elmúlt évszázadok során, és vajon milyen volt az elismertsége a zenészeknek és az énekesek az 1700-as és az 1800-as években.
Fazekas Gergely elmondta, hogy bár ma már óriási művészként kezeljük Haydnt vagy Bachot, a maguk korában „csupán” megbecsült szakemberek voltak, és korántsem övezte őket akkora kultusz, mint ma. Nem úgy az énekeseket. Főleg, tette hozzá, a fiatal gyerekkorban kasztrált fiúkat, akikből a kor tenorjai lettek.
A zenetörténész elmondta, a 20. századra kibővült és egyben megváltozott a zeneoktatás módja. Egyre több ember jutott hozzá az intézményesítés által, ugyanakkor a rendszer sokszor – legalábbis egy időre – korlátok közé zárta a nagy tehetségeket is a szabályaival. Fontos, tette hozzá, hogy a társaságban történő zenélés jelen volt az alsóbb néprétegekben mindig is, és ma is előfordul, hogy zenetudó társaság egy összejövetelen hangszert ragad, de tény, hogy mára ezeken a találkozókon jellemzően a gépekre bízzuk a zenei aláfestést, vagyis gombnyomásra csendülnek fel a dallamok.
A műsort a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.
2023.02.01., szerda 15:00
Szerkesztő/Műsorvezető: Timár Ágnes
