Okosabb akarsz lenni, mint a Párt?

Új ablakban

2022. október 31. Három az igazság (2022. október 31., hétfő 15:00)

45:19

00:00

Műsorvezetők: Szénási Sándor Szerkesztők: Selmeci János

Spiró György azt mondta, a Párt megszemélyesítésben gondolkozott az a fajta kommunista gondolkodás, amely a főtitkárnak nem engedte meg, hogy személyes vélekedése legyen. Minden gondolat a Párté volt. Ehhez a kommunisták tartották is magukat. Akik annak vallották magukat, azok hittek abban, hogy a Pártnak fogadtak hűséget, és mindennel a Pártnak tartoztak.

Az író szerint a Párt egyszemélyben összpontosulása érdekes fejlemény, mert a tizenkilencedig század közepén nem így indult a mozgalom, és sokáig a pártok sem így szerveződtek. Mindazokat pedig, akik demokratikusabbnak és személyiségi kultusztól mentesen képzelték el a Pártot, főgonoszoknak kiáltottak ki, és eltették őket az útból.

Spiró szerint ebben a gondolkodásban a messiás már nem egy személy, hanem egy társadalmi osztály, és aki nem tartozik ide, annak nincs meg az osztályösztöne, tehát megbízhatatlan, és előbb utóbb áruló lesz. A gyanakvás, hogy minden értelmiségi gyanús, mert nem munkás származású, behozza azt a származáson alapuló megkülönböztetési elvet a kommunizmusba, amelyet az író is megtapasztalhatott.

Emlékeztet, hogy a kommunizmus mint kitűzött idea minden ember boldogságát hozta volna el. Ami viszont megvalósult, az legkevésbé sem erről, hanem sok millió ember feláldozásáról, deportálásáról és manipulálásáról szólt. Nem jött létre az osztály nélküli társadalom, amelyben minden osztály magas színvonalon él, hanem egy nagyon is rétegzett társadalom jött létre.

Spiró György figyelmeztet, hogy a Szovjetunió ugyan összeomlott, de a szovjet ember megmaradt az egész térségben és nálunk is, ugyanis van egy fázis eltolódás a történelmi esemény és a mentalitás tartóssága között. Szerinte a szovjet ember közösségi embernek hirdeti magát, de nem ismeri el más egyének szabadságjogait: közönyös, el van butítva, és bármelyik pillanatban képes agresszívvá és diktátorrá válni.

Úgy véli, azért folyik most a háború, mert nem vér nélkül omlott össze a Szovjetunió. Azt mondta, világtörténelmi méretekben az elvek szempontjából ennyi idő nem számít. Biztos benne, hogy az utódaink is vallásosan fogják megélni az új ideológiákat, mert az ember, mint már egy korábbi adásban említette, vallásos vadállat.

Hatos Pál szerint Kádár János valószínűleg tényleg elhitte a saját hazugságát, hogy a Pártnál nem lehetsz okosabb. Ez az amnézia, amely a párttagokat és a híveket a hatalmába kerítette arról szólt, hogy elfelejtkeznek róla, hogy ők a történelem cselekvőiként léptek színre. Majd szép lassan lemondtak a cselekvésről, a látásról és még az értelmezésről is. Elfelejtették, hogy a Párt mögött személyek vannak, egy fikciót emeltek valósággá, amelyben a Párt az egyház legtökéletesebb megvalósulása lett. Lemondtak az értelemről, arról, amelyik az egész kommunizmust meghatározná, amely az értelem nevében lázadt fel a feudalizmus ellen, a reakció ellen, a vallás ellen, és vállaltak egy sokkal nagyobb vakságot.

A történész úgy véli, hogy gondolatilag a kommunizmus 1956 után halott volt. Rejtélynek látja, hogy ennek ellenére mégis harminc évet élt, és működtette a rendszert. Hatos Pál tart tőle, hogy ha a próféták támadnak, akkor előbb utóbb vér fog folyni, és nem a rossz nevében, hanem az igazság és az eljövendő jó nevében. Szerinte a kommunizmus bebizonyította az elmúlt százötven évben, hogy akármennyire is csillogó volt az ígérete, elmondhatatlan erőszakot termelt és szenvedést hozott.

Abban az ellentmondásban látja a Kádár-korszak iránt a rendszerváltás után ébredt nosztalgia okát, hogy ugyan a kommunizmus vagy a létező szocializmus az utolsó pillanatig korrumpálta, és megnyomorította az embereket, de ezzel párhuzamosan kiépült a "fridzsiderszocializmus" néven emlegetett rend.  

Kibogozhatatlannak véli, hogy a szocializmus mit hozott, de az biztos, hogy hozott egy újfajta hatalmi osztályt. Kádár János tökéletesen megtestesítette a kisembert, és közben elfelejtette, hogy a diktatórikus hatalom részese, ahol egy osztály elveszi a néptől a politikai döntést és az autonómiát. Szerinte annyiban volt elviselhetőbb itt a lét, hogy kevesebb volt az erőszak, vagy kevésbé volt nyilvánvaló az önkény. Létezett egyfajta szociális biztonság, és az erőszakot csak akkor alkalmazták, ha más módot nem láttak erre.

Hatos Pál azt mondta, a most folyó háborúban Oroszország vezetője arra építette fel a hatalmát és népszerűségét Oroszország határain is túlra, hogy kinyilatkoztatta, hogy a huszadik század legnagyobb katasztrófája, a Szovjetunió összeomlása volt. Amivel egyfajta hamis nosztalgiát tudott, és tud mozgósítani. Úgy véli, a kommunizmusból nem a földi mennyország ideája maradt meg, hanem ahogy Spiró György mondta, a szovjet ember.

 

Három az igazság - Spiró György és Hatos Pál

 

A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg.