Váltott lovakon – Józsa Márta jegyzete
23/07/2023 08:28
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
A postákat is sorra zárják be, javaslom egyúttal a nemzeti postakocsik indítását is, lehetőleg az egész Kárpát-medencében, mert akkor elköthetünk egy-két ménest is a szomszédoktól, oszt nyihaha.
Tudtam, hogy van az négyszáz millió, amennyiért érdemes az egész Kárpát-medencére kiterjedő lovasprogramot indítani.
Bár volt némi a vita a szerkesztőségben arról, hogy vajon a nők is közlekedhetnek-e ezek után nyeregben, netán szőrén megülve a paripát, s ha igen, nyilazhatnak-e hátrafelé, de mindenképpen örülni kell annak, hogy miközben a több évtizedes motorvonatokból forró gőzzel nyakon zúdítják az utasokat, és mondjuk maga a MÁV is bevallja, hogy a vonatok negyedét tudják csak rendszeresen hűteni, végre lóra pattanhatunk.
Mondjuk a postákat is sorra zárják be, javaslom egyúttal a nemzeti postakocsik indítását is, lehetőleg az egész Kárpát-medencében, mert akkor elköthetünk egy-két ménest is a szomszédoktól, oszt nyihaha.
Mert amúgy nem tudom, hol van nekünk annyi lovunk, max a lószerszámokról való gyakori és agresszív megemlékezés látszik beágyazottnak lenni a mai magyar kultúrába. Igaz, Potápi Árpád, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikáért felelős államtitkára azt mondta Tusványoson, midőn bejelentette a nemzeti lovasprogramot, hogy mindehhez a huszonnegyedik órában vagyunk. Mármint hogy lóhátra neveljük a gyerekeinket. Sőt, egyenesen székely lóra, ami szerinte hungarikum, azt nem mondta miért, lehet, hogy magyarul nyerít, vagy ledobja magáról az idegenszívűeket, esetleg magától viszi a családilag baltával simogatott asszonyokat a turkálóba ruhát venni, hogy az megnyugtassa a lelküket.
Hát akkor ne ketyegjen fölöslegesen az a vekker, az utolsó óra nem játék, hajrá. Persze nyilvánvaló, hogy a miniszterelnök kedvenc erdélyi játszóterén nagy dolgokat kell mondani, aztán majd lesz valami. Ahogy évek óta fut például a magyarországi gyerekek határon túli iskolakirándulás-szervező programja, a Határtalanul! is, amelynek tapasztalatairól nemrég közölt tanulmányt egy szaklap. Ebből kiderül, hogy sokszor a buszos cégek profitján és bulin kívül semmi értelme az egésznek, mert elfelejtettek kiképezni olyan szakembereket, akik a gyerekek számára is befogathatóan el tudná mondani, hogy melyek azok a kulturális vagy természeti értékek, amely között sok száz kilométert buszoznak. Pedig Erdélyben például van magyar nyelvű turizmusföldrajz szak az egyetemen, akár ezt a képzést is támogathatná a számos NER-alapítvány, csak éppen a kormányzati támogatói szándékok mifelénk nem szoktak összeérni egymással.
Aztán lehet, hogy ez lesz a kivétel, és az egész Kárpát-medence magyar népe váltott, székely lovakon fogja körbeügetni a Nagy-Magyarország térképet, de az is lehet, hogy jövőre már más lesz a prioritás Tusványoson. Ha szabad javasolnom: van nekünk nemzeti űrprogramunk mi, mi lenne, ha minden magyar iskolás közelről csodálhatná Csaba királyfi csillagösvényét a székelyzászló-mintás nemzeti űrhajókon. És akkor minden nebuló Pici Gagarinként felszáll az égbe.
