Volt államtitkár: A kormány is gondolkodik kompromisszumon az SZFE ügyében

Szabó László a '90-es évek közepén a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége (HÖKOSZ) elnöke volt, a Bokros-csomag és a tandíj elleni hallgatói tiltakozások és tüntetések egyik vezetője. Később, 1999 és 2002 között az első Fidesz-kormányban 1999 és 2002 között az Ifjúsági és Sportminisztérium (ISM) helyettes államtitkára volt.

Forradalmi hallgatók és a bezárkózás szimbóluma

Arról kérdeztük Szabó Lászlót, hogy milyen hasonlóságot és különbséget lát a 25 évvel ezelőtti és a mostani, színművészetis tiltakozás között. Azt mondta, őt az az időszak elkötelezte a hallgatói mozgalom mellett, ezért mindig nagy szimpátiával követi a hallgatói megmozdulásokat. Nagyon helyes, ha a hallgatók forradalmiak, romantikusak és változtatni akarnak környezetükön és a felsőoktatáson. „Unalmas hallgatókkal unalmas ország lennénk” – tette hozzá.

Azonban – jegyezte meg – a tüntetésben, tartalmában szimbólumok nem tetszenek neki, méghozzá a bezárkózás szimbóluma. Akár az '56-os magyar egyetemi, a '68-as, a rendszerváltás korabeli diákmozgalmakat nézzük meg, azok a nyitásról szóltak, hogy jöjjön be a friss, új, más gondolat. Ehhez képest szerinte most bezárják, körbekordonozzák az egyetemet, azzal, hogy „itt minden úgy jó, ahogy van”. Műsorvezetőnk megjegyezte, a diákok nem azt mondják, hogy minden jó, hanem azt, hogy az új vezetés mindent el akar törölni. Az új vezetés világossá tette, hogy nem kíváncsi az egyetem által a vezetésbe jelölt emberekre, javaslataikat nem fogadták el, nem tárgyaltak velük.

Szabó László közölte: az egyetem működtetésének a modellje valóban más lenne, hogy jobb vagy rosszabb, azt csak az idő döntheti el. Arra utaló nyomot nem lát, hogy a Vidnyánszky Attila vezette kuratóriumban lévők eltörölnének mindent. Ugyanakkor azt is mondta: biztosan hibázott a kuratórium is abban, hogy „nem maxolta ki” a tárgyalási lehetőségeket, sokkal többet és nyugodtabban kellett volna beszélgetni. De azt nem mondta a jelenlegi fenntartó, hogy ami ott történik, az órákat, a kurzusokat el akarják törölni, csak hogy jöjjenek be új dolgok. Szerinte az egyetem autonómiája semmit nem sérül, „sőt, még szabadabb lesz”.

Ezek a hallgatók, akik most demonstrálnak, ott maradnak, ott akarnak diplomát szerezni, ezért valahogy világossá kell tenni nekik, hogy az egyetem szabadsága megmarad – fogalmazott Szabó László. Másrészt el is kell kezdeni a tanítást, ebben az egyetem vezetésének van szerepe, hiszen azért jöttek oda, hogy tanuljanak.

Mozgástér

Szerinte ha az ember demonstrál, és időnként keményen fogalmaz, akkor is muszáj mozgásteret hagynia magának. Azt tanácsolja a hallgatóknak, ha egyáltalán kíváncsiak rá, hogy valami mozgásteret hagyjanak, mert különben beszorulnak ebbe a helyzetbe és rosszabbul jönnek ki belőle, mint amit elérhetnének.

Szerinte a politikában is jár az emberek feje azon, hogy kompromisszumot kössenek. Nem bolond a politika, tudja, meddig mehet el, azt viszont nem tudni, hogy ez a pillanat elérkezett-e már. Senkinek nem érdeke a tüntetések eszkalálódása, elhúzódása.

Az egész idősebb kulturális elitnek nem kellene bocsánatot kérnie a hallgatóktól, hogy ilyen helyzetet állítottak elő? – tette fel a kérdést. Szép példa-e számukra az, amit a kulturális elit tagjai művelnek egymással? – folytatta Szabó László, aki szerint a konfliktus gyökerei lényegesen mélyebbre mennek vissza, mint az egyetemfoglalás. A tüntető fiatalok azt látják, hogy a kulturális elit sok tagja feszült, vitatkozó, hisztis, és ez rájuk is átragad, amiben felelősségük van, neki is.

A beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg! Címlapi kép: Klubrádió