"Legyen ebből egy lehetőség a döntéshozóknak is arra, hogy a fóliázós baromkodás után valódi politikát csináljanak a gyermekvédelemből."

A Garázdálkodj okosan! társasjáték további szabályai nagyon egyszerűek: a kevés számú játékos, akiknél a dobókocka van, vihet mindent, ami a.) megtetszik neki vagy b.) nincs leláncolva vagy lebetonozva. Ez utóbbi opció sem egészen biztos.

Mármost az eddig reakciók után feltételezhetjük, hogy a társadalom jó része NEM menti fel erkölcsileg a pedofilvédelmezőt, nem is érti, hogy mi a fene ez az egész, következésképpen az elnök döntése nem fedi le a nemzet egységét morális alapon, a jogi megfontolásokhoz meg ugyebár nincs köze, marad tehát a politika tiszta szesze, ami ebből az egész történetből lepárolható.

Ez a skandináv csicska néven a történelemkönyvekbe kívánkozó hungarikum állítólag csak Putyinnak jó. És az nektek nem elég?

A Fidesz egész univerzumot épített az úgynevezett "gyermekvédelem" köré, ami a gyakorlatban könyvek fóliázását és kiállítások korhatárossá tételét jelenti. A gyermekekre leginkább veszélyes elemeket pedig visszaengedi közénk.

Egy pedofilsegítő kiengedése mégiscsak magyarázatra szorul.

Néhány napja valaki a kocsmából a Thököly útra dobott ki egy másik vendéget, az arra járó taxinak esélye sem volt megállni, a férfi azonnal meghalt. Úgy szóltak a tudósítások: a taxi elé lökte vitapartnerét. Hát igen, ezt is nevezhetjük vitának, írja jegyzetében Józsa Márta, aki viszont inkább nem véleményezi a készülő Ákos-filmet, mert "már csak az hiányozna, hogy valaki véletlenül vitapartnerének tekintse".

Kiharcoltuk, mondta Orbán, miután aláírta az Ukrajnának szánt 50 milliárdos támogatást Brüsszelben. Belebukhat-e ebbe az egész Orbán rendszer? Nem. A nép beéri annyival, hogy egy nagyon előnyös ajánlatot kapott Magyarország, és az meggyőzte Őt arról, hogy vonja vissza a vétóját. Hogy ennek semmi alapja sincsen? Mit számít az. Az igazi kérdés: Mit kezdhet ezzel az ellenzék?

Nemcsak gyanús identitású szexaktivistákat küldtek volna otthonainkba és iskoláinkba, hogy gyermekeinket migránsgettókba hurcolják, a kemény munkától megéhező magyar férfiak tányérjába pedig a csalamádé, hurka és sültkolbász helyett műhúst csempésszenek, hanem azt sem engedték volna, hogy saját házunkban huszármentében, az ezeréves magyar államra gondolva jóízűen fogyasszuk a töltött káposztát. Ezt megakadályoztuk. 

Minek kellett ez az egész cirkusz? Gyaníthatóan semmi más értelme nem volt, mint bármi áron a figyelem középpontjában tartani becses személyét, ami majd bevonzza a többi, számára becses személyt.

"Hogy Vitézy milyen identitást őrizget, esetleg dafke, nem tudom, de hogy valahol középen ásta el jobb időkre, az biztos" – a főpolgármester-választás esélyeiről osztotta meg gondolatait Szénási Sándor.

"Aki ma Brüsszel ellen harcol és nem létező államnak tekinti Ukrajnát, annak szerte Európában szép számmal vannak, és még inkább lesznek hívei, a folyamat már tart, aki nem látja az vak."

Személyes hangvételű jegyzet - érti, aki érti.

"Hát innen nézve akár értelmet is kaphat a fóliázás, az alól nem érződik mindannak a sava-borsa, illata vagy bűze, ami a kényes ízlésű, ám annál bátrabb százharminchárom orrot, kétszázhatvanhat orrlyukat tűrhetetlenül facsarná."

Valamint fogához a garasunkat.

Minél kevésbé működik jól egy szervezet, annál inkább hajlamos a vezetés a hiányosságokat egyrészt az állandó vezetőváltás lázas tevékenységével, másrészt a „kicsi a rakás” olvasszunk bele további szervezeteket gigantomániával és átszervezéssel álcázni.