Andrzej Duda államfő úgy tett és tesz, mintha nem tudná, ki hány szavazatot szerzett a választáson. Ezzel blokkolja egy olyan kormány megalakítását, amelynek komoly többsége van.

Nem árt felidézni a történelem tanulságos eseményeit. Addig kell ezt megtenni, amíg nem kerül fóliába a történelem is.

Lemondott hát a többszörös rektor, főigazgató, főkurátor, teátrális teoretikus, de csak a Nemzeti Színház vezetői székéről, minthogy a baleset is csak ott következett be.

"Egy szamár is jobb képeket tud maszatolni a farkával!" – ordította Hruscsov 1962-ben a Manézs avantgárd kiállításán, majd kirohant a Manézsból. Az igazgatót nem váltották le.

A Városliget szép és kellemes, egészében és részleteiben is. Ha valaki annak az ellenkezőjét állítja, mint amit érzékelünk, akkor nem a „látvány” sínyli meg, hanem a hepciáskodó hitelessége.

Churchill szerint kétféle hazugság van: a szemtelen hazugság és a statisztika.

A barbár, a pogány, az untermensch (nem-ember) itt van közöttünk. Közülünk való, akiben a "mi"-vel azonosított nemzet közös ellensége ölt testet, az "ők" állandóan változó, de rendre stigmatizált csoportja.

Ha egy őrült beszédben van rendszer, akkor a beszélő akár normális is lehet. Pár napon belül mi szerencsések, – akik oly korban élünk –, hallhattuk Káslert, Schmidtet, L. Simont, Csákot, Gulyást. Menczert is, de egyrészt az ki, másrészt már lerágtuk. Hogy a vektor hova mutat, az péntek reggelente éri el önmaga hegyét.

"Rényi András ironizálást lát ott, ahol az államnak az ő titkára valójában a megkívánt alapossággal vértelődzködik a modernkori keresztényüldözés elleni harcra."

Amikor a  kis- és középvállalkozásokról volt szó, az állam jelképesen minden alkalommal kalapot is emelt azok bátorsága előtt, akik mernek Magyarországon erre a pályára lépni. Azt azonban soha nem tette hozzá, hogy a bátorságuk olyan, mint a vak lóé. Időnként az útjukba kerülnek bizonyos falak, amelyeket nem tudnak kikerülni. Nekimennek, lesántulnak, nyakukat törik.

Belefutottam az orbáni-rogáni-habonyi szimbolikus politika egy frissen kinyílott pitypangjába – a politikusi gátlástalanság, hazudozás és idiotizmus olyan hibátlan és kerekded formában szökken szárba benne, hogy – az áldott emlékezetű Kerényi Imre buzdításának engedve – nem tehetek mást: "megírom.”  

"A NER töretlen fejlődésének ez egy aranybetűs napja, demokráciánk kiszélesedésének nagyszerű fejezete, midőn most először tett magáévá a kormány egy, az oppozícióból érkezett javaslatot, egyrészt bizonyítva saját nyitottságát a bárhonnan érkező országépítő ötletek iránt, másrészt most először volt az ellenzéknek olyan felvetése, ami nem a haza számos ellenségének az érdekeit szolgálja."

Szeretem, amikor a Bibliát egyesek, kiváltképp garantáltan hozzá nem értő politikusfélék, amolyan aforizmagyűjteményként igyekeznek hasznosítani, az idézetnek szánt textust szövegkörnyezetéből kiragadva, s az idéző hozzá nem értésének és biblikus nyelvi tudatlanságának környezetébe belehelyezve.  

A kérdés egyben az is, a „még mindig demokrácia” lehet-e egyáltalán demokrácia…

Mostanában a leggyakoribb szó, amit a legkülönbözőbb nyelveken olvashatok, a "de", a "but", az "aber", a "mais" és így tovább.

Donald Trump korszerűsítette Petőfi világtérképét. Mindenféle gonosz féknyúzók tudatlanságot, műveletlenséget, tahóságot kiáltanak, pedig csak nem értik a Donalddal azonosan egyező idők szavát.