Most már látszik az Orbán család zöldprogram melletti elkötelezettsége: Hatvanpusztán József főherceg egykori majorsága, a Turai Kastély, a Balaton melletti telkek mind azt jelzik, gazdái szeretik a zöldet, a természetet, különösképpen, ha ezeken a területeken a saját ingatlanjaik és üzleti érdekeltségeik működhetnek. 

Lássuk be, a mi háborús szerepléseink sosem jelentették sem a hadművészet csúcsát, de még azt sem, hogy armadáink valaha is képesek lettek volna a már fent említett haza idegen megszállásának megakadályozására. Ergo abból, hogy valaki magyar százados, vagy törzszászlós, ugyan miként keletkezhet olyasfajta érzéki öröm, amivel egy angol, vagy török a bakancsszíját legényesen meghúzza? Valljuk be, sehogy.

Ha valaki csak második vagy harmadik valamiben a világon, az Orbán előtt nem áll meg. Az elveszített egy aranyat, nem pedig nyert egy ezüstöt.

Lelkészünk véleményt mond közéleti kérdésekben is, ahogy egyébként a Rómától és az elvektől messze kerülő püspökök is, csakhogy ő számonkéri azt, amit egykor talán azon a régi keresztelőn vagy esküvőn mondott. Felidézi azt az alakot, akire már nem emlékeznek, a zsidó rabbit, Názárethből.

Jó kérdés, hogy hány generáción át őrzi a népirtás emlékét a kollektív tudat. Szokták azt mondani, hogy újabb nagy háború akkor kezdődik, amikor nagyrészt kihal az a generáció, amely emlékezik még a régire. Valahol itt tartunk, főként akkor, ha hanyagoljuk a történelmi ismereteinket.

Érdemes itt egy pillanatra megállni és felidézni, hogy kiket is akart Oroszország visszakapni az élmúlt évtizedekben soha nem látott méretű fogolycserében, mert hogy a KGB utódja, az FSZB sem hagy senkit az út szélén.

Azonban a választói akarat is csak addig érdekes, ameddig mellettük áll. A fideszes többségnek mindent lehet, a paksi többség le van szarva.

Egyszer, még Orbánnak is szüksége lehet az összes segítő kézre, hogy kihúzzák a bajból. Ő viszont ezt meg sem várva, ellentmondást nem tűrve leordítja, vagyis pontosabban lenyomja a leendő segítők egy részét. Csakazértis, mert ő egy ilyen kemény legény.

Az tudható, hogy Orbánék két konnektje, Oroszország és Kína szintén jelen vannak, az egyikük fegyvereladási listáján Venezuela több milliárd dollárral az ötödik. A tankokért a tízes években Maduro még banánnal, és más mezőgazdasági termékekkel fizetett, azóta tán más a helyzet, az elnököt az húszas évek eleje óta mindenesetre orosz katonák is védik.

Nem foglalkoztak vele, de a Fidesz vezére levezette a maga módján azt is, hogy miért lapátolták ki az állami pénzt 1000 milliárdos nagyságrendben a családnak és a barátoknak. Valamiféle piramist vázolt, aminek a tetején a nagy és erős nemzeti vállalatok vannak, amik nemzetközi szinten is megállják a helyüket. Aha. Beton. Azt tudunk termelni közpénzből.

A kabalaállat a templom egere, így az egyházak is megjelennek, a lángot a snájdig Lőrinc viszi a felcsúti stadionba, az amerikaikat eleve hazaküldtük, mert túl libsik. Ilyen lenne a budapesti olimpia megnyitója Dési János szerint.

Ahogy ez errefelé szokás, ki egy nádast, ki egy partmenti telket, ki egy szállodát visz haza, aztán kiabálhatunk utánuk.

A békepártiak szerint az oroszok, lehet, hogy kissé túllőttek a célon, de van bennük igazság. Mert ugye a Krím-félsziget az ősi oroszok szent helye volt. Meg a Dombász is olyan ősi orosz föld, hogy még. Vagyis adják oda Putyinnak a már elfoglalt területeket, és viszontlátásra. Orbán szerint ez olyan egyszerű, mint a karikacsapás. Itt tessék aláírni, mondta Zelenszkijnek, meg mutatta is a V jelét, mint annak idején Churchill, de az ukrán elnöknél nem volt toll.

Szóval a Tisza Párt most kap tőlem egy pontot az orvosáért, és a kitűnően felismert lehetőségért, és annak különösen drukkolok, hogy ők megmutassák magukat, végül is nem ártana megtudnunk, hogy végül is kikre szavazott a választók harminc százaléka.

Talán a hely szelleme, Bálványos okozza Németh Zsolt fejében ezt a nagy Trump-bálványozást. Még szerencse, hogy pár órával korábban ugyancsak ő, ünnepélyesen átadott egy szippantós kocsit is Posványoson. Úgy látom, szükség lesz rá…

Mármost a nemtürk, nemorosz, és egyéb, ezektől elhatárolódó média felhívja arra a figyelmet, hogy Azerbajdzsánban a kormánykritikus aktivistákat 1. börtönben tartják, 2. meg is kínozzák őket, arról meg szó sem lehet, hogy az azeri nyilvánoságban bárki összevissza fecsegjen, ha mégis megteszi, lásd az első, és a második pontot.