"Csöppet sem volnék meglepve, ha az igencsak vakmerő állatok nem éppenséggel a minap durrogtató háborús hangnem miatt zavarodtak meg annyira, hogy Árpádházi Szent Margit kolostorromja alatt kötöttek ki, a futópálya ördögeinek nagy rémületére."

A népkonyhától ingyenkonyháig, a Trónok harcától Orbán Viktorig és más Kárpátok-környéki géniuszokig is nyúlnak a gondolatok Józsa Márta jegyzetében.

Vessék össze a vébére szánt erőforrást például azzal az lendülettel, amelyet mondjuk az egészségügyre, a betegek ellátására, méltóságára, a hozzátartozók edukálására és hasonlókra fordítunk.

Ma a tanár felesleges és idegesítő tereptárgy a hatalom asztalán, és multik témaérzékeny kommunikátorai veszik a lapot. Egyszerűbb kihagyni százezernyi embert mint témát, van más lehetőség elég, jobb a békesség. Nehogy kivessenek rájuk még netán valami különadót.

Oda fejlődött a zavart fejű pukkancs autokratáktól megrettent Európa, hogy igyekszik minél szimbolikusabb, ám annál álszentebb módon távolabbra szorítani magától azokat, akiket még lehet.

Aki túl sokat tanul, annak esetleg eszébe juthat a tudást másnak is átadni, aztán csak a baj van vele.

Most jó igazán magyarnak lenni!

Azoknak a hatalom- és pénzéhségtől, továbbá gőgtől elvakultaknak szól ez a jegyzet, "akik még nem tudják, hogy meglesz ám mindennek a böjtje. Úgyhogy olvassanak csak, ha jut idejük egy-két focivébé, pompázatos vadászat és maláj maffiózóval való lélegeztetőgép-csencselés mellett." Nekik még jutott elég tanár, de nem figyeltek oda, ezért megérdemlik a szekundát.

"Maradt a jól bevált módszere a reménykeltésnek: az örökzöld burgonyaosztás. Azért ne lankadjunk, törhetjük rajta a fejünket, hogy ezzel most melyik lobbi szedi meg degeszre magát."

"... nem tudjuk kifizetni a villanyszámlát, hát akkor most ezt kell elviselnünk, nyakunkon a hét szűk esztendő. De a szánkat akkor sem tátjuk ki. Persze azt, hogy az egyesek szerint darabjaira hullott Németországban a kormány fizeti a decemberi villanyszámlákat, hogy az állítólag no-go zónákban didergő rettegő németek egy lélegzethez jussanak, már nem jut azokhoz a csendes, visszahúzódó konzervatívokhoz, akik be nem kapcsolnák a Klubrádiót." Józsa Márta jegyzete.

A hivatalos szegényügy számára mindig is dilemmát jelentett, hogy a szegények segítése az állam, az egyház vagy a társadalom feladata-e, így a megoldások mindig kompromisszumot tükröztek. Amelyekből mi mást kellett volna tenni – mint tanulni. Hogy hogyan lehet hatékonyan és jól elkölteni az adófizetők pénzét.

"Mert akkoriban úgy éreztük, hogy meg lehet szólítani azokat, akik a rendszerváltás előtti évtizedek vesztesei voltak. Az ’56-os forradalmárokat. A névleg a hatalmon levő, kizsigerelt munkásokat. A mindig is perifériára szorított és gondosan ott is tartott romákat. Az emigránsokat. A parasztokat. A belső emigrációba kényszerült, vagy azt választó értelmiségieket."

"Legyen a szabadság a következő nemzeti konzultáció témája. És egyúttal a legújabb állampolgári vizsga kicsiknek és nagyoknak."

A kormány végre megtalálta a megoldást a télre: ne legyen suli. Így legalább az állam is spórolni tud, és ezt még érvnek is nevezik.

Vannak régiók, ahol zugpénzintézetek arra veszik rá az éhező, ám ingatlannal rendelkező embereket, hogy vegyenek részletre telefont.

Nem csak foglyul ejtett állam, foglyul ejtett polgár is van. Mi vagyunk azok, kedves hallgatók. Vagy nem gondoljuk azt, hogy unalmas e rabság? Józsa Márta jegyzete.