Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.
Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Arató András: A történelem nem ismétli önmagát, a történelmet emberek másolják
24/04/2023 16:28
| Szerző: Arató András
"Azok, akik nem tanulnak a történelemből, csak megismétlik azt." (George Santayana)
Otto von Wächter magas rangú SS-tiszt, Galícia náci kormányzója volt, többek között a krakkói gettó felállítása, több mint százezer lengyel meggyilkolása tartozik az „életművéhez”. Nem vonták felelősségre, mert mások mellett vatikáni segítséggel sikeresen bujkált 1949-ben bekövetkezett haláláig.
Az ő történetét dolgozta fel kitűnő könyvében Philippe Sands, a University College London professzora. Nemcsak a tények feltárása miatt érdekes a mű. Ahogy a dokumentumokból kiderül, a háborús bűnös és özvegye is próbálkozott önmaga morális felmentésével – nem követte el, amit elkövetett, vagy ha mégis, akkor parancsra cselekedett, próbálta enyhíteni a következményeket – a szokásos hivatkozások. Ám legalább ennyire izgalmas, hogy a kutató-szerző fölveszi a kapcsolatot Wächter fiával, aki nem hajlandó elfogadni a tényeket az apjával kapcsolatban, alternatív valóságot állít fel magának. Végül az unoka jut el a következtetéshez: „a nagyapám tömeggyilkos volt.”
Wächter a következőképpen elmélkedik a náci Németország és önmaga szerepéről:
„…Az ellenség, a bolsevikok és az angolszászok tettei nem kezelhetőek demokratikus eszközökkel… A németek szeretik a karácsonyt, és soha nem akartak háborút. Adolf Hitler Németországának – amely nemzeti és szocialista – céljai a tiszta gyárak, a tisztességes lakhatás a dolgozóknak, az anyáknak és a gyermekeknek, és az életszínvonal tömeges javítása, nem pedig a konfliktus. Mégis kénytelenek voltak szablyát rántani, hogy megvédjék magukat irigy és pénzéhes szomszédaiktól egy olyan háborúban, amelyet a tőke és a judaizmus felforgató hatalmai szítottak. Németország szeretné felemelni a többi népet, fejlődést hozni, hogy a kémények békésen pöföghessenek, a gazdák szánthassanak, a szegények pedig élelemhez jussanak. Az ellenség – Sztálin, Churchill és Roosevelt bűnszövetkezete – gyűlöletet és türelmetlenséget, terrort, brutális elnyomást, ellenségeskedést, polgárháborút, széthúzást, éhezést és káoszt hoztak. Ez tehát a jóság és igazság harca a gonosz, destruktív erőkkel szemben, amelyben Németország állhatatosan kitart.”
Tragikus, elfogadhatatlan, de érthető Putyin és gépezetének önfelmentő propagandája. Ugyanaz a logika: a megtámadott az ok, valójában a támadó a béke érdekében indította el a tankjait, bombázott le iskolákat, kórházakat, internált gyerekeket, hogy „a kémények békésen pöföghessenek.”
Tragikus, elfogadhatatlan, érthetetlen és szégyellni való a magyar kormány viszonya napjaink agresszorához. Alig nyolcvan évvel ezelőtt Magyarország eljátszotta Hitler utolsó csatlósának dicstelen szerepét. Nem mosdatni kellene Horthyt, hanem tudomásul venni. Akkor talán elkerülhető a „történelem másolása”.
Címlapi kép: A Szabadság téri sokat vitatott emlékmű, forrás: Eleven Emlékmű Facebook-oldal, Gyenes Erika képének részlete
