Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.
Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Arató András: Benéztünk a bíróságra
10/03/2023 07:45
| Szerző: Arató András/Klubrádió
Nőnap alkalmából a Médiatanács azon döntése került terítékre, amelynek következtében a Hit Gyülekezete kötelékébe tartozó pályázó elsöprő, 48:47 arányú győzelmet aratott, minthogy kevesebb ismételt műsorarányt ajánlott a Klubrádiónál.
Ez nekünk régi jó szokásunk, nagyjából egyidős a nemzeti együttműködésivel. A rutin nagyjából ugyanaz: a Médiatanács nevű egypárti politikai szervezet megteszi a szükséges törvénytelen lépéseket a Klubrádió sugárzási jogainak megvonása érdekében, utóbbi bírósághoz fordul. A következmények tekintetében azonban megkülönböztethetünk alkorszakokat. Míg a tízes évek elején az ítélkező bíróságok nem ismerték fel történelmi küldetésüket, és ezért a döntéseiket a törvények, a bizonyítékok és indokok talmi fénye által megtévesztve az állam hatósága ellen hozták, ám az elmúlt évtized végére megszületett – és mai elnökének irányítása alatt kibontakozott – az illiberalizmus rendje: a fontos ítéletek végre függetlenné váltak az írott és mondott szavak világától, és fegyelmezetten követik a központi akarat felsőbbrendűségét.
Nőnap alkalmából a Médiatanács azon döntése került terítékre, amelynek következtében a Hit Gyülekezete kötelékébe tartozó pályázó elsöprő, 48:47 arányú győzelmet aratott, minthogy kevesebb ismételt műsorarányt ajánlott a Klubrádiónál. A nőnapi összejövetelen látszólag semmi újdonsággal nem rukkoltak elő a felek. Valójában az alperesi mondatok nagyon fontosak voltak, minthogy akár a rendszer ars-poétikájaként is értelmezhetőek.
(Csak röviden idézzük fel a felperesi érvelés három fő tételét:
1. Az ismétlés aránya, mint szempont, nem szerepelt a pályázati felhívásban, ehhez kapcsolódóan tehát törvénytelen utólag pontozást kötni.
2. A nyertes programjában az ATV műsorai hanganyagának sugárzása rendszeres elem, ám ezeket a pályázó új alkotásként tünteti fel, amit a Médiatanács egyszerűen tudomásul vesz.
3. A nyertes pályázó még a pályázati időben kétszer 15 napig megvalósította a kalózrádiózás névre hallgató törvénybe ütköző cselekményt, ezért őt a pályázatból ki kellett volna zárni.)
A Médiatanács képviselője egyik állítást sem cáfolta. A kalózrádiózást nem tagadta, csupán az ügy szempontjából irrelevánsnak minősítette. A tévéműsorok sugárzásával kapcsolatban kikérte magának, nehogy már az alperesnek kelljen definiálni az ismétlés fogalmát, mivel az jól le van írva ki tudja hol.
Hanem az ismétlési százalékokkal kapcsolatban tette a legkorszakalkotóbb megállapításokat. Egyrészt leszögezte, pontosabban megismételte, minthogy már korábban le is írta: „a szubjektív értékelés valójában teljesen objektív szempontokon alapul.” (sic!)
Mit is jelent ez a mondat? A szubjektív pontokat objektíve kiszámoltuk!
Az alperesi képviselő az utolsó felszólalásában mintegy megválaszolta az e helyütt föl sem tett kérdést: ha e szubjektív szempont valójában objektív, akkor miért nem az utóbbi kategóriában szerepel, hogy a pályázó mérlegelhessen legjobb tudása szerint? A következőt fejtegette ugyanis e jeles ügyvéd: a Médiatanács törvénybe foglalt diszkrecionális joga szubjektív szempontokat is figyelembe venni a pontozás során, amelyek éppen szubjektív mivoltuk miatt a pályázati kiírásban nem szerepelnek. Jól néznénk ki, ha mindent előre megmondanának, a pályázók akár alkalmazkodhatnának is a feltételekhez! És akkor hol marad a meglepetés? – teszi ezt már a csendes szemlélő hozzá. A karácsonyi ajándékot sem áruljuk el előre, hiszen akkor oda a meglepetés. Vagy ha a kaparós sorsjegy külsején feltüntetik, nyert-e a szelvény, akkor hol marad a kapirgálás izgalma?
Végre új alapokra kellene ezt a komplikált frekvenciaelosztogatási rendszert helyezni. A hatóság meghirdeti a frekvenciát, mindenféle kacifántos bonyodalmak nélkül kikiáltja azt a győztest, aki a pártközpontban a legalkalmasabbnak találtatott.
Az utóbbi évek pereinek kimenetele sok örömmel tölthet el minket, de különösen fontos, humanitárius tényező az alperesi védő terhelésének csökkentése irányába ható változás, elvégre ő sem fiatalodik. Megkíméltetik az érvek, bizonyítások fáradságától, hiszen szerencsére nem ezektől függenek immár az ítéletek. Legfeljebb amiatt aggódhatunk, nehogy a sors valamilyen kifürkészhetetlen ballépésével ismét éles helyzetbe állítsa őt azzal, hogy a bírósági tárgyalások célja ismét a bizonyítások, érvek alapján meghozandó ítélet lesz.