Szórakázzatok, majd beállítjuk optimálisra
A Fidesz finom üzenete: izmozhattok, küzdhettek, tehettek amit akartok – mi is azt tesszük, amit akarunk. Bármikor átírjuk, átszabjuk, átejtünk titeket.
Igazság a paywall mögött (sincs) – Selmeci János jegyzete
Az igazság persze egy, sőt tíz másodpercben sem mondható el, néha egy kiváló újságíró hosszú cikke vagy riportja, és három megszólaltatott szakértő is kevés ahhoz, hogy bármire is jussunk egy bonyolult kérdésben, amiről egy narancsszínű politikus, államilag széttámogatott kormány-progapandista vagy egy mezei tiktokker tíz másodperc alatt világgá üvölti a maga igazságát.
Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.
Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
Kardos: A demokratúra a baloldal marhasága
4/07/2023 13:11
| Szerző: Kardos András
Orbán Viktor Berlusconi temetésén járva interjút adott: munkaalapú társadalom, dirigista Brüsszel, patriotizmus, gender ideológia, mint társadalmi modell. Minden mondható, csak legyen hitbéli dallama. Nincs mit cáfolni, itt dallani kell. Szó, szó, szó. Hit, hit, hit. Csend, csend, csend. Drága jó ötmillió magyar honpolgár, aki nem esik be az asztal alá a gyönyörtől, ha meghallja, hogy Soros hazaáruló: hallgatás, de meddig? Ellenzék hiányában az ellenállás évtizedekre szünetel. Ennél szívszorítóbb mondatot nem ismerek.
Orbán Viktor Berlusconi temetésén járva interjút adott egy olasz lapnak, melyet a Hírklikk szemlézett. Többek között ezeket mondta Orbán:
„Más modellt ajánlunk, mint amilyet a brüsszeli bürokraták, mint egyetlen lehetségest terjesztenek, és amely valójában egy szovjet típusú, dirigista központosított rendszer. [...] Nem a szociális állam mellett állunk, hanem egy olyan állam pártján, amely a munkán alapul. Patrióták vagyunk, ahogy Berlusconi is volt” – jelentette ki.
A tekintélyelvűséggel kapcsolatos kérdésre így válaszolt: „a demokratúra a baloldali politikusok és értelmiségiek marhasága. Kétféle politikai rendszer van a világon, a szabadság és a diktatúra. Magyarország szabad ország, sőt szabadabb, mint sok más, mivel az történik, amit az állampolgárok akarnak”.
Orbán Viktor hazugságnak minősítette azt, hogy nem szeretik a melegeket. „Egyszerűen csak ellenállunk a gender-ideológiának mint társadalmi modellnek. Védjük a hagyományos családot, mint a társadalom motorját” – állította.
A dolog úgy áll, hogy kismilliószor megírták már, hogy a populista politika foglyul ejti a nyelvet, és a nyelven keresztül a nép nagy részét. Mérhetetlenül unom saját magamat is, hogy ezredszer írom meg a diktatúra által rabságba döntött nyelv orwelliánus szörnyűségeit. Szemmel láthatóan ez a „nyelvkritika” teljességgel hidegen hagyja nem csupán a hatalom közvetlen kiszolgálóit, sőt alakítóit, hanem a rajongókat is. Bármekkora baromságokat képesek istenítéletként tisztelni, felszólításra gyűlölnek, félnek, rajonganak.
Tehát nem is ők a nyelvkritika címzettjei. Hanem. Ha hárommillió Orbán hívővel számolok (ennyi nincs persze) akkor is marad több mint ötmillió magyar honpolgár, aki nem esik be az asztal alá a gyönyörtől, ha meghallja, hogy Soros hazaáruló. Az igazán izgalmas és egyben szomorú az a tény, hogy ennek az ötmillió embernek sincs igazán füle arra, hogy valóban tűrhetetlennek nyilvánítsa ezt a nyelvi orgiát, amely a maffiaállam fenntartásának legfontosabb kelléke.
Nagyon röviden a legújabb zagyvalékokról. Orbán négy állítását idéztem, és mindjárt látni fogjuk, hogy a külön-külön is rémületes marhaságok összeállnak egy világképet sugalló jelentéshalmazzá. Valójában összevissza beszélt szavak halamazáról van szó, mely a populista nyelvi orgiájának szabályszerű, sokadik variációja. Mondj követhetetlen mondatokat, és sugalld azt, hogy te mindezekben hiszel és bátran kiállsz érte.
Ez Orbán „trükkje”, semmi más. Nézzük a négy állítás valós jelentéseit.
Orbán szerint Brüsszelben egy „dirigista rendszert” építenek, vagyis szovjet típusú központosított világot akarnak, magyarán Brüsszel bolsevik. Nincs itt mit cáfolni és magyarázni. Az EU-t bolseviknek tekinteni azona metonímikus alapon, hogy van olyan, hogy „központ”, egyrészt nevetséges, másrészt viszont életveszélyes, mert hat. A hívőkre nyilván, a nemhívők pedig olyan szavakat hallanak, ami nem decens számukra se. Bolsevik meg dirigista: elég a szavak dallama, és értelmük helyett még a nem hívők is rossz érzésekkel viseltetnek Brüsszel iránt. És ez elég is.
A következő „állítás” az, hogy Orbán a munkaalapú társadalmat építi a szociális állam helyett, és ezért a Fidesz világa patrióta. Semmiféle értelmet ne keress! Orbán sem keres, de a „munka” és a „patrióta” szavak dallama éppúgy beeszi magát a lelkekbe, mint Brüsszel vélt bolsevizmusa. És megint a nem hívők milliói: nincs sem nyelvük, sem érdemi észrevételük e szavakra, végül is a munka az fontos, a patriotizmus szépen cseng, ki szólna bármit is? Senki, illetve, ha szól, hatása zéró.
A demokratúra a baloldal marhasága, kétféle rendszer van: szabadság és diktatúra. Minden mondható, csak legyen hitbéli dallama. Nincs mit cáfolni, itt dallani kell. „A szabadság ugyan nem politikai szisztéma, a demokrácia ugyan igen, de messze nem a baloldal marhasága, a népakarat pedig, amelyre Orbán hivatkozik, mint a nálunk lévő szabadság rendszerére, ez már akkora baromság, hogy meg se nyikkanok.” Nyilván a népakarat adott Tiborcznak és Mészárosnak kastélyokat, szállodaláncokat, bankokat, futballpályákat. Nyilván. És nyilván nekik. És ettől van szabadság. Ha csak úgy nem. Ma szavazzák meg a bosszútörvényt a tanárok ellen. A mi kis ötmilliónk meg csücsükél.
A gender mint társadalmi modell. Én édes jó istenem, ez úgy hangzik, mint a migráns, aki először megerőszakolja a lányainkat, majd az unokáinkat nemváltó műtétre utalja, és mindezeket teszi meg a társadalmi rendszer alapjává. De mi küzdünk, ellenállunk, harcolunk, megvédünk, megvetünk, támogatunk: a hagyományos családmodellt használjuk, mint motort.
Szó, szó, szó. Hit, hit, hit. Csend, csend, csend. Drága jó ötmillió: hallgatás, de meddig? Ellenzék hiányában az ellenállás évtizedekre szünetel. Ennél szívszorítóbb mondatot nem ismerek.
