Mérgelődjetek csak a Csurka-szobor miatt (is) - Dési János jegyzete
"Csurka István egykori író, később antiszemita politikus halálával a csurkizmus nem szűnik meg – írtam 2012 februárjában, Csurka halálakor. Jó, ebben igazam lett. De hogy tulajdonképpen állami ideológiává küzdi fel magát ez a nyálkás, rasszista eszme, azt azért nem hittem akkor."
Egy fekete – Józsa Márta jegyzete
A Black Friday az a nap, amikor a boltokban csak az eladók fejében működik a racionalitás, a vásárlók zöme elveszíti a kontrollt, és még az is konzumidiótává válik. Józsa Márta gondolatai fogyasztásról, kávézásról és Trumpról. Fekete péntek, fekete leves, Fehér Ház.
Nem lehet félreállni - Hardy Mihály jegyzete
Nehezen érthető és még nehezebben fogadható el mindaz a maszatolás, amit a Tisza Párt európai parlamenti képviselői művelnek Ukrajna ügyében.
Üdv itthon Szájer Józsi – Selmeci János jegyzete
És nem baj, ha így volt, és nem attól lesz rosszabb hely az ország, sőt, ha létezik megbocsátás, és Szájer József közpénzért gondolkodik Európa jövőjén, attól viszont még lehet, ha a választási kampány jegyében születik egy újabb, valamilyen kisebbségi csoportot diszkrimináló törvény.
Ungarische Wunderwaffe - Hardy Mihály jegyzete
Csak egy apró, de cseppet sem mellékes körülmény: amikor Varga Mihály ismertette a jövő évi költségvetés számait, amit 397 forintos euro-árfolyammal kalkuláltak, már rég nem volt igaz.
Járjatok - Szénási Sándor jegyzete
A Tiszát támogatók jelentős része szerintem nem gondolja, hogy Magyar Péter feltétlenül jó ember, hogy nincs baj az indulataival, vagy némi pökhendiséggel. Azt sem hiszik feltétlenül, hogy ez a villámgyorsan felépült alternatíva nem omolhat be, vagy a hatalom nem verheti szét.
A sértett elit nem érti – Kárpáti Iván jegyzete
A minap Romániában egy fasiszta TikTok-celeb nyomta le a többieket az elnökválasztás első fordulójában. A nyugati világ progresszív elitje voksolásról voksolásra meglepődik, pedig ugyanazt a hibát követték el óceánon innen és túl.
Aki bele mer nyúlni a közösbe - Dési János jegyzete
"Mint közismert, a XII. kerület, amelynek egykori emberarcú polgármestere korábban azt mondta, hogy annak a fideszesnek, aki bele mer nyúlni a közösbe és onnan lopni, le kell vágni a kezét. Mondjuk, számoljuk csak meg Mészáros Lőrinc és haverjai kezeinek a számát, hát egy nyolckezű Siva semmi hozzá képest."
Kétszer nem léphetsz ugyanabba a Halász Jánosba – Dési János jegyzete
6/05/2024 18:04
| Szerző: Dési János/Klubrádió
Diktatúrácska van itt kérem, a parlament ma nem izgalmasabb hely, mint 1981-ben lehetett – s a büfé már akkor is jó volt. Igaz, a rendszerváltás magyar forradalma részben az akkori parlamentből indult, teljesedett ki – amiből persze nem következik, hogy most Halász János nem mondja el harmadszorra vagy negyedszerre ugyanazt a beszédét. Ha már elsőre ennyire bejött.
Egy fideszes képviselő, bizonyos Halász János – van aki e nevet nem ismeri? – egy hónap különbséggel ugyanazt a beszédet mondta el a parlamentben. Az ilyesmi megesik a nagy viták hevében, meg különben is, a fideszes képviselő nem szélkakas, hogy minden hónapban mást mondjon. Ha egyszer valakik szilárdan bent ülnek Putyin ölében (más testrésszel is léteznek persze hasonlatok, de azt hagyjuk is), akkor az egyszer már elmondott putyinista duma örök darab és nyilván jövő hónapban is előadja majd, mindaddig, amíg új utasítás nem érkezik, és akkor lehet lapozni. Arról meg nem is beszélve, hogy a képviselők egy jelentős része amúgy sem különösebben érdeklődik a plenáris ülésen történtek iránt, hiszen pontosan tudja, hogy tökmindegy. Ha a telefonkönyvet olvasná fel Halász János, az is tapsot kapna a teremőrtől, aki esetleg még bent van és természetesen megszavaznák kollégái.
A parlament ma már nincs, a parlamentarizmus megszűnt, rendeleti kormányzás folyik, meg vészhelyzeti, meg a lábgomba elleni védekezésről szóló törvényben simán bele lehet tenni a katonák minden jogainak elvételét és így tovább. Diktatúrácska van itt kérem, a parlament ma nem izgalmasabb hely, mint 1981-ben lehetett – s a büfé már akkor is jó volt. Igaz, a rendszerváltás magyar forradalma részben az akkori parlamentből indult, teljesedett ki – amiből persze nem következik, hogy most Halász János nem mondja el harmadszorra vagy negyedszerre ugyanazt a beszédét. Ha már elsőre ennyire bejött. Még próbálkozhatna azzal, hogy ugyanazt rímes versben, időmértékesen, dalban, vagy tuvudsz ivigy beveszelni stílusban mondaná el. Ez utóbbi nyilván még nagyobb tapsot kapna, mert az átlagnál értelmesebbnek tűnne.
Kétszer nem lehet ugyanabba a Halász Jánosba belelépni, ahogy kétszer nem lehet Vidnyánszkyba sem. Most Halász-módszerrel másodszorra is, két hete a Nemzeti Színház különbejáratú III. Richárdjáról már megemlékeztem, mit tett az ország egyik, méltán legnépszerűbb színésznőjével, Udvaros Dorottyával. "Nem is tudok egyébbel szórakozni, / Mint hogy a napon nézem árnyamat / És csúfságomat magam magyarázom: / Én, mivel nem játszhatom a szerelmest, / Hogy eltöltsem e csevegő időt - / Úgy döntöttem, hogy gazember leszek.”
A “Gazember leszek” állítólag az új évad jelszava. Ahogy divatos mondani: önazonos.
III. Vidnyánszky Richárd valami olyasmit mondott, hogy “10 éve következmények nélkül nézem, ahogyan Udvaros Dorottya hangot ad politikai meggyőződésének." Valóban, ahogy a viccbéli Sztálin – nyilván ismerik, úgyhogy most csak a poént mondom – "milyen jófej, hiszen közéjük is lövethetett volna."
Vidnyánszky ma már kétségek nélküli politikai szolga és a gazember program keretében mondhat efféléket. Mert miért nézte? Csukja be a szemét, ha zavarja. Hát nem mindegy neki, mit mond amúgy a demokratikus közélet határain belül? Játssza rendesen a szerepeit, ne késsen el a próbákról és ne rongálja meg a színház vagyontárgyait. A többihez sok köze nincs. Ha pedig arra tesz megjegyzést Udvaros, hogy mégsem normális hogy színészek leesnek a díszletről összetörik magukat – aztán tegyük hozzá, pereskedniük kell a kártérítésért, majd a színházból is kiziccelődnek – akkor hajlamosak vagyunk vele egyetérteni, s nem a csúfságát magyarázóval.
Amúgy meg mi nézzük Vidnyánszkyt évek óta következmények nélkül. Pontosabban nem a színházában, mert ott ugye nem, de közéleti törtetését, alantas szolgalelkűségét és egy egykoron tehetség elpárolgását a hatalom oltárán.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. május 6-i adásában hangzott el.
