„Köszönjük
Publicisztika
Schengen - Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Schengen - Józsa Márta jegyzete

Józsa Márta jegyzetében felidézi, hogy 2007. december 21-én ott volt az ünnepen, amikor Sátoraljaújhely egyik utcájának két országban élő lakói egymás nyakába borultak, jöttek-mentek a korábban sorompó-őrizte Ronyva-hídon ide-oda, mintha nem volna holnap. Holnap is szabad. Feltehetően hasonló jelenetek játszódnak majd le január elsején a román-magyar, meg a bolgár-román, meg a bolgár-görög határon is, ekkor léphet be végre e két ország a schengeni övezetbe.

A szegények is esznek csokit – Selmeci János jegyzete
Publicisztika

A szegények is esznek csokit – Selmeci János jegyzete

A kasszánál egy férfi fizet és közben a feleségét szidja, "huszonkétezer forint hallod, neked meg még kellett az a rohadt arckrém" – mondja neki "mások bezzeg a dubai csokit is meg tudják venni" tromfol a nő, és egyikük sem látja, ahogy a kasszás hang nélkül eltátogja, hogy a szegények.

Miasszonyunk - Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Miasszonyunk - Józsa Márta jegyzete

És ha túlélik, és ha még Magyarországon is átverekszik magukat, akkor egy hosszú-hosszú vándorlás után az újra a régi pompájában tündöklő Notre-Dame-hoz is eljuthatnak. Amelynek falai között, vagy mellett most éppen úgynevezett keresztény politikusok pókereznek emberéletekkel.

Közfinanszírozott, vagy nem lesz – Selmeci János jegyzete

20/09/2024 18:03

| Szerző: Selmeci János/Klubrádió

 | Szerkesztő: Szikora Gábor

Egyszerre peches és szerencsés vagyok, mert belenőttem abba a világba, amikor az újságírókra kis túlzással már tényleg csak azoknak van szükségük, akik néznek, hallgatnak, olvasnak minket, esetleg meg akarnak venni. Amikor először mondtam be a rádióba a számlaszámot, meg a telefonszámokat, amiken csekket lehet kérni, még felvetődött a „tarhálás” vádja, mára szinte mindenki ezt csinálja azok közül, aki mögött nincsen valamelyik kormány.

2024. szeptember 20. Esti gyors-részlet / Selmeci János jegyzete - 2024.09.20.
02:37
00:00

Jó napot kívánok, Selmeci János vagyok, és tíz éve önöktől kapom a fizetésemet.

Először is köszönöm szépen.

Másodszor egyszerre peches, és szerencsés vagyok, mert belenőttem abba a világba, amikor az újságírókra kis túlzással már tényleg csak azoknak van szükségük, akik néznek, hallgatnak, olvasnak minket, esetleg meg akarnak venni. Amikor először mondtam be a rádióba a számlaszámot, meg a telefonszámokat, amiken csekket lehet kérni, még felvetődött a „tarhálás” vádja, mára szinte mindenki ezt csinálja azok közül, aki mögött nincsen valamelyik kormány. A független média ugyanis vagy közfinanszírozott lesz, vagy nem lesz.

Aligha lesz már olyan világ, amikor a pártok és politikusok a saját, közpénzes hirdetésekkel megtolt Facebook-oldaluk helyett a médián keresztül próbálják majd elérni a választókat, kockáztatva, hogy esetleg visszakérdezünk. Nem valószínű, hogy a közösségimédia-cégek hirtelen jó ötletnek látják majd, hogy vicces videók és a mesterséges intelligencia által kreált cuki nénis fotók helyett újra közéleti tartalmakat dobáljanak fel a felhasználóknak, így aztán a cégek sem hozzák vissza a hirdetéseiket hozzánk, pláne, hogy megosztott sem lesz kevésbé a társadalom, miért a gumicsizmás Orbán-Gyurcsány-cikkek mellett akarná bárki eladni a mosóporát. Summa summarum: csak önökre számíthatunk.

Mivel Magyarország sem lesz gazdag ország hirtelen, az állampolgárok aligha tarthatnak életben minden médiumot. Az újságíró tartalmat gyárt, és a tartalom a tartalommal versenyzik; nem csak a közpénzzel vagy nemzetközi hátszéllel megtolt versenytársakkal, hanem a Netflixszel, a BL-közvetítéssel és a Patreonon támogatott podcasttal is versenyzünk az önök figyelméért, ebből pedig aligha következik más, mint ami a versenyből általában; kevesebben, de jobbak leszünk.

Hála annak, hogy az Európai Unió jogbiztonságát élvezzük, kizárólag önökön, a nézőkön, olvasókon, hallgatókon múlik, hogy kit tartanak meg közülünk. Ha lesz Klubrádió öt év múlva, akkor azért lesz, mert jobb rádiót fogunk tudni csinálni annál, mint amit most csinálunk, amúgy meg különben minek is.

Ezért mondtam, hogy peches és szerencsés is vagyok. Semmit sem látok már az ömlő hirdetési pénzekből, látok viszont embereket, sokszor névről, arcról ismert hallgatókat, akiknek fontos, amit mi itt csinálunk, fontos még akkor is, ha napi tizensok óra új tartalomból senkinek sem fog minden tetszeni.

És mégis támogatnak minket. Néha azt érzem, hogy önök nálunk sokkal jobban tudják, hogy miért.

Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. szeptember 20-i adásában hangzott el.