Igazság a paywall mögött (sincs) – Selmeci János jegyzete
Az igazság persze egy, sőt tíz másodpercben sem mondható el, néha egy kiváló újságíró hosszú cikke vagy riportja, és három megszólaltatott szakértő is kevés ahhoz, hogy bármire is jussunk egy bonyolult kérdésben, amiről egy narancsszínű politikus, államilag széttámogatott kormány-progapandista vagy egy mezei tiktokker tíz másodperc alatt világgá üvölti a maga igazságát.
Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.
Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Türk kardeş – Szénási Sándor jegyzete
27/01/2024 15:12
| Szerző: Szénási Sándor
Orbán hitele a nemzetközi placcon már csak bokamagasságig ér, értsd, több helyen adományozták neki a "liar" jelzőt.
Persze, az elmebaj jobb szó lenne. De maradjunk annál, hogy sokat látott, abba félig bele is vakult politikusok próbálták Budapest húzásait és hazudozásait megfejteni már a finn csatlakozás ügyében is, és arra jutottak, hogy Orbán valamiért Erdoğan lába nyomában jár, az utolsó pillanatban előzve, hogy mégse tűnjön annyira csicskaságnak a dolog, bár persze az. A svédek esetében is beígérte Orbán, hogy nem lesz az utolsó, aki ratifikál, bár hogy az utolsó előtti hely miért lenne előkelőbb, és főleg miféle, legalább minimális előnyökkel jár, arról a magyaroknak, egy nem összetett, egyszerű állító mondatot sem sikerült összehozniuk.
Az előbb említett, sokat látott diplomaták végül arra jutottak, hogy az egyik eset sem szolgálta Magyarország érdekeit, mikroszkopikus méretekben sem, viszont Orbán hitele a nemzetközi placcon már csak bokamagasságig ér, értsd, több helyen adományozták neki a „liar” jelzőt. Habár ez nem talán nem volt cél.
A diplomaták a magyar érdek hiányát akkor értették meg igazán, amikor a török fél mindössze huszonnégy órával a parlamenti jóváhagyás előtt szólt a magyaroknak, hogy pozitív szavazás lesz, amikor Budapest már nem tehetett semmit, hogy az utolsó előtti legyen. A svéd miniszterelnök meghívásával való takarózásba viszont Stockholm nem ment bele, így maradt a szégyen. A szégyen pedig az, hogy a nagy török barát megalázta Orbánt, nem direkt persze, csak önkéntelenül is jelezve, mi Budapest valódi súlya, dacára a nagy orbáni törleszkedésnek, hogy ő is jelen lehessen ott, ahol a nagyok játszanak.
Néha azért elfelejtik, hogy ott van.
Mármost amit a sokat látott diplomaták mondanak, mind igaz, mégis tévednek. A hiba abban áll, hogy Magyarország súlyát, érdekeit, céljait, és jövőjét azonosítják a regnáló politikai elittel, főleg Orbánnal – feltéve, hogy az utóbbi valamilyen módon mégiscsak képviseli az előbbit. Ezért nem értik, Orbán miért tesz az ország ellen. Holott a két érdek nem kevésszer válik el gyökeresen, amikor Magyarország csak ürügy, és az elit eltorzult szereptudatát, küldetéses mániáit, és még több pénzt, pozíciót és politikai szerepet ígérő, bár egyre soványabb fejőstehén.
Ennek a bordáin áll Orbán, a nemzetközi politika valóban hatásos figurája, annyira, amennyire persze, és már akinek, persze, és abban a szerepben, amiben láthatóan egyedül lehet hatékony: a rombolásban és az önzésben.
Mert ahogy famulusa, Kövér László házelnök közölte, ezután sem sürgeti semmi a törvényhozást, az elfogadást kérő Stoltenbergnek pedig azt üzente, nem vagyunk a csicskásai senkinek. Ezután a már-már békülékeny hangot megütő svéd kormányfő végleg közölte: NATO-ügyben nem tárgyal Orbánnal.
Idáig jutottak, és idáig juttattak bennünket. A gőgjükkel tönkretették a saját arcmentő műveletüket, a NATO-főtitkárba ész nélkül belerúgtak, az ország nemzetközi kapcsolatait, ha lehet, büszkeségből még mélyebbre taposták a mocsárban. Putyin ennek örülhet, de Orbán ettől még csak egy hasznos idióta, akit néha az út mentén is felejtenek, ahogy Erdoğan is tette.
Mi sose térünk észre, ezek sose tanulnak.
Szénási Sándor jegyzete a 2024. január 27-i Hetes Stúdióban hangzott el.
