Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Tények nélküli világ – Kárpáti Iván jegyzete
Mindenki abban hisz, amiben akar, szabadon döntheti el. Egyre kevésbé kiszámítható, hogy egy nyilvánosságra kerülő információ milyen hatást vált ki, így pillanatokon belül elveszti jelentőségét.
Uszítók – Szénási Sándor jegyzete
4/06/2024 18:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Egy morálisan teljesen elzüllött, romlott alak, már túl a felnőtt populáció jó részének agyfosztásán, a kiskorúak totális megrontására és megmérgezésére tör. Nem volt kérdés, hogy eljut idáig...
„Ultrasúlyos, nyomasztó, őrjöngő kavalkádot álmodtak meg...gyerekek visítottak, hogy békét akarnak, nem háborút, a felnőttek közben idegesen ordítoztak, egy katona meg rosszul érezte magát. Ez az orbánista esztétika 2024-ben...”
Konkrétabban fogalmazva: ez a helyzet akkor, amikor egy morálisan teljesen elzüllött, romlott alak, már túl a felnőtt populáció jó részének agyfosztásán, a kiskorúak totális megrontására és megmérgezésére tör. Nem volt kérdés, hogy eljut idáig, mármint a gyerekek háborús pszichózisra való felhasználásáig, hiszen erre már tett erre kísérletet 2015, tehát a nagy menekülthullám után, amikor nemcsak az iskolai lőterek kiépítését nyomta, de olyan címoldalak is megjelentek, amelyeken kiskamaszok pózoltak puskával, természetesen a muszlimok ellen, a haza védelmében.
Előtte és utána a politikai pedofília szelídebb példáival tündökölt, 2018-ban például, amikor a kormányfőt a Nemzeti Választási Bizottság 345 ezer forint bírságra kötelezte, mert óvodásokkal kampányolt. Később ezt Patyi Andrásnak, a bizottság elnökének szóvá is tette, aki megrettenve elnézést rebegett. Patyi 2021 után amúgy a Kúria elnökhelyettese lett, 2023-tól az Alkotmánybíróság tagja. Ha kéred, van bocsánat.
Azóta ritkán esett meg a felsőbbség tetemre hívása kiskorú lelki megrontása ügyében, demokratikus dáridó, Budán kutyavásár.
Így hát Orbán 2022-ben ismét gyerekek kampányügyi használatát „tehette alkalmazásba” egy óvodában. Büntetés most nem volt, a sikert az egyik óvónő szolgáltatta, aki Orbán megpillantása után aképpen nyilatkozott, hogy már nem élt hiába. Az ovisok nem nyilatkoztak, ha látták is a nagy embert, tán egy rózsaszín elefántos babazuhanynak nézték, vagy Berenguer játékbabának nyuszis szettben. Itt már a játékipar abúzusa is játszik, de erről majd máskor.
A lényeg, hogy jóvátehetetlen kár ekkor még nem esett. A margitszigeti bűntény más szint, az a politikai pedofília minősített esete.
Amúgy ha valaki a „politika” szóban némi felmentést érezne, tegyük hozzá: ez ugyanúgy megrontás, tönkretétel, trauma, mint bármi más, és még azt sem állíthatom teljes bizonyossággal, hogy legalább fizikai sérülések nélküli. A színpadon, és a közösségi médiában, a plakátokon és a televíziókban a rendszer fizette rettegő rémület, az erőszakos halál víziója, a szülők esetleges elvesztése, a pánikoló felnőttek látványa nagyon is hagyhat lelki nyomot, és tudjuk, a lelki sebektől a test is beteg lesz.
Nehéz a gyereknek elmagyarázni, hogy itt valaki egy aljas játékot játszik vele, amit a helyén kéne kezelnie: a szónok azért delirál világháborút, hogy eljátszhassa a pánikoló nemzet megmentőjét, amely viszont elhiszi, hogy egy pörsenésnyi ország Orbán hatalma alatt nemcsak egy világégést úszna meg, de egy becsapódó aszteroida is pont ezt a 93 ezer négyzetkilométert hagyná békén, míg körben elég a Föld, és kihalnak a román földikutyák, de a pulik sosem.
A gyerekeinket meg terelik a háborús pszichózis örvénye felé, és a tiltakozás gyenge.
Valaki a neten írja: Szegeden, egy százhatvanezer fős városban két hete nincs gyereksebészeti, illetve traumatológiai ellátás, a pácienseket a pécsi vagy debreceni egyetemi központokba viszik. Hát, mindenre nem juthat pénz és figyelem.
Szénási Sándor jegyzete a június 4-i Esti gyorsban hangzott el, a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.