Gólérzékeny csatár – Józsa Márta jegyzete
Mintha újrajátszanák a német utcákon, kocsmákban és stadionokban Jugoszlávia széthullását, pedig szólhatna a dolog másról.
A magyar futballszurkoló dilemmája – Neuman Gábor jegyzete
Voltak olyanok, akik a magyar csapat ellen drukkoltak, Orbán miatt. Mert nem akarták, hogy Orbánnak jó legyen. Köztudomású, hogy Orbán a világ legnagyobb focidrukkere, és a felcsúti stadiont is a kertje végébe építette.
Bevallom, miattam van még hatalmon a Fidesz – Selmeci János jegyzete
Hiába is tagadnám, a független sajtó jelentős részével együtt a hatalomgyár és a status quo fenntartásában vagyok érdekelt. Elsősorban azért, mert imádok szarul élni, plusz munkát, másodállást vállalni, hogy legalább ne keressek sokkal rosszabbul, mint a velem egykorú barátaim többsége.
Nagy hang, kisember – Rózsa Péter jegyzete
A rendszeresen a befogadó klub fényes parkettájára köpködő figura lassan kezd kiszorulni a tánckörből, és ez akkor is így van, ha a következő félévben a magyar képviselőcsoport tölti be a soros EU elnökség szerepét.
Most ez jön? – Szénási Sándor jegyzete
A hártyát széttépték. A lent és a fent megfordult.
Foci uborkaszezonban – Kárpáti Iván jegyzete
A skótok elleni meccset megnéztem és a végén nehezen tudtam volna kibújni a hatása alól, nem is akartam, volt ott minden. Az elmúlt napokban beregisztráltam egy sportfogadási oldalra is.
Jogállami sufnituning – Hardy Mihály jegyzete
Ez a mostani négyhónapos, tulajdonképpeni ex-lex állapot sem jöhetett volna létre, ha Magyarország jogrendjét, azt a bizonyos, egykor jogállamnak titulált valamit, nem buherálta, sufnituningolta volna agyon – a saját szája íze szerint az Orbán-kormány és a Fidesz.
Uszítók – Szénási Sándor jegyzete
4/06/2024 18:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Egy morálisan teljesen elzüllött, romlott alak, már túl a felnőtt populáció jó részének agyfosztásán, a kiskorúak totális megrontására és megmérgezésére tör. Nem volt kérdés, hogy eljut idáig...
„Ultrasúlyos, nyomasztó, őrjöngő kavalkádot álmodtak meg...gyerekek visítottak, hogy békét akarnak, nem háborút, a felnőttek közben idegesen ordítoztak, egy katona meg rosszul érezte magát. Ez az orbánista esztétika 2024-ben...”
Konkrétabban fogalmazva: ez a helyzet akkor, amikor egy morálisan teljesen elzüllött, romlott alak, már túl a felnőtt populáció jó részének agyfosztásán, a kiskorúak totális megrontására és megmérgezésére tör. Nem volt kérdés, hogy eljut idáig, mármint a gyerekek háborús pszichózisra való felhasználásáig, hiszen erre már tett erre kísérletet 2015, tehát a nagy menekülthullám után, amikor nemcsak az iskolai lőterek kiépítését nyomta, de olyan címoldalak is megjelentek, amelyeken kiskamaszok pózoltak puskával, természetesen a muszlimok ellen, a haza védelmében.
Előtte és utána a politikai pedofília szelídebb példáival tündökölt, 2018-ban például, amikor a kormányfőt a Nemzeti Választási Bizottság 345 ezer forint bírságra kötelezte, mert óvodásokkal kampányolt. Később ezt Patyi Andrásnak, a bizottság elnökének szóvá is tette, aki megrettenve elnézést rebegett. Patyi 2021 után amúgy a Kúria elnökhelyettese lett, 2023-tól az Alkotmánybíróság tagja. Ha kéred, van bocsánat.
Azóta ritkán esett meg a felsőbbség tetemre hívása kiskorú lelki megrontása ügyében, demokratikus dáridó, Budán kutyavásár.
Így hát Orbán 2022-ben ismét gyerekek kampányügyi használatát „tehette alkalmazásba” egy óvodában. Büntetés most nem volt, a sikert az egyik óvónő szolgáltatta, aki Orbán megpillantása után aképpen nyilatkozott, hogy már nem élt hiába. Az ovisok nem nyilatkoztak, ha látták is a nagy embert, tán egy rózsaszín elefántos babazuhanynak nézték, vagy Berenguer játékbabának nyuszis szettben. Itt már a játékipar abúzusa is játszik, de erről majd máskor.
A lényeg, hogy jóvátehetetlen kár ekkor még nem esett. A margitszigeti bűntény más szint, az a politikai pedofília minősített esete.
Amúgy ha valaki a „politika” szóban némi felmentést érezne, tegyük hozzá: ez ugyanúgy megrontás, tönkretétel, trauma, mint bármi más, és még azt sem állíthatom teljes bizonyossággal, hogy legalább fizikai sérülések nélküli. A színpadon, és a közösségi médiában, a plakátokon és a televíziókban a rendszer fizette rettegő rémület, az erőszakos halál víziója, a szülők esetleges elvesztése, a pánikoló felnőttek látványa nagyon is hagyhat lelki nyomot, és tudjuk, a lelki sebektől a test is beteg lesz.
Nehéz a gyereknek elmagyarázni, hogy itt valaki egy aljas játékot játszik vele, amit a helyén kéne kezelnie: a szónok azért delirál világháborút, hogy eljátszhassa a pánikoló nemzet megmentőjét, amely viszont elhiszi, hogy egy pörsenésnyi ország Orbán hatalma alatt nemcsak egy világégést úszna meg, de egy becsapódó aszteroida is pont ezt a 93 ezer négyzetkilométert hagyná békén, míg körben elég a Föld, és kihalnak a román földikutyák, de a pulik sosem.
A gyerekeinket meg terelik a háborús pszichózis örvénye felé, és a tiltakozás gyenge.
Valaki a neten írja: Szegeden, egy százhatvanezer fős városban két hete nincs gyereksebészeti, illetve traumatológiai ellátás, a pácienseket a pécsi vagy debreceni egyetemi központokba viszik. Hát, mindenre nem juthat pénz és figyelem.
Szénási Sándor jegyzete a június 4-i Esti gyorsban hangzott el, a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.
