Túlélés - Szénási Sándor jegyzete
"Az EU pilléreit jelentő béke és stabilitás már nem garantált" – mondja Hadja Lahbib válságkezelésért felelős biztos – "Európa fegyveres erőszakkal szembeni felkészültsége és ellenállóképessége kihívásokkal nézhet szembe." Ezt úgy kell lefordítani, hogy háború lesz. Lehet. Talán nem. De lehetséges, hogy inkább igen. Éberség. Nem lehetünk olyan ostobák, mint a múlt század harmincas éveiben voltunk. Szóval készülni kell.
Tagosítás - Szénási Sándor jegyzete
Ukrajna igazán egy szót sem szólhat, amiért az amerikaiak a háta mögött tárgyalják le az oroszokkal a tűzszünet, és majd a béke kérdését is, mert az Unió is kiskorú státusban van. Nincs köze a nagyok dolgához, akkor se, ha amúgy az az ő legsajátabb dolga lenne: a végén megmondják neki, hogy merre hány óra, és alászolgája.
Maffiaállam mozgalmas hétköznapjai - Kárpáti Iván jegyzete
Most, hogy Matolcsy ment és a belpolitikai helyzet is kiélezett, nem kizárt, hogy példát statuálnak velük, megmutatják, hogy üldözi a korrupciót a jó cár, akit átvertek a bojárok. A rendőrség mindenesetre nyomoz. Azt persze nem tudhatjuk, hogy ez nem egy tárgyalási stratégia része-e. Nyomásgyakorlás az állami szerveket felhasználva, hogy esetleg ebből az űrből is látható vagyonból, mennyi kerüljön át az uralkodó családhoz.
A zebra, a legerősebb állat - Dési János jegyzete
Nem véletlen, hogy a zebra annyira népszerű mostanában. Például a zebratartásra igencsak alkalmas klímájú Hatvanpuszta zsebdiktátora, esetleg magyar hangja és brieftaschnija – Mészáros – zebrákat tart. Mert a zebra menő. Annyit érsz, amennyi zebrád van.
Nőválasztás – Józsa Márta jegyzete
Az utált adófizetésnek volna egy nem gyakran hangsúlyozott eszmei tartalma is. A kincstárba befizetett összeg arra is jogosít, hogy beleszóljon az adófizető a közügyekbe. Na de aki nem fizet, az ne is kérdezzen – mondhatja később egy férj, főnök vagy épp az a Holdról is látszó alak, aki lassan egyszemélyben lesz megmondója annak is, hogyan főzzük a paprikás krumplit.
Fantázia-torna Matolcsyval – Dési János jegyzete
Matolcsy, a fia és barátai, rokonai, üzletfelei talán csak pár száz vagy pár ezer milliárdot tüntettek el a közösből. De Matolcsy nem szerelte le a kapcsolókat, és valószínűleg a Pride-ra sem látogat ki, nincs is semmiféle botrány. Jó, az ÁSZ munkatársai próbálkoznak, de valószínűleg ők sem fogják idén a prémium-feltételeket teljesíteni, ha még egy hiányzó százmilliárdos tételt találnak.
Nagyon nagy a baj – Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Szó sincs arról, hogy mi újságírók valamiféle hősök lennénk, viszont egy jogállam, egy szabad társadalom elengedhetetlen részei. Normálisan megélni ebből a munkából már rég nem lehet – higgyék el, hogy az idősebb kollégáim a 2007-es fizetésükért dolgoznak – és újra meg újra felmerül bennünk, hogy ebben a rendszerben, meg a közösségi média korában egyáltalán meg tudunk-e felelni az újságírói minimumnak, tudunk-e kérdezni, tudjuk-e ellenőrizni még a hatalmat, tudunk-e igazat írni.
Állami vacak vs. túlélés - Rózsa Péter jegyzete
Magyar Villamos Művek 2023 elejétől 2024 októberéig nagyjából 8,5 milliárd forint értékben jelentetett meg hirdetéseket. Ami a lényeg, ennek az összegnek körülbelül a háromnegyede kifejezetten kormánypárti médiumokhoz ment. Ehhez képest a napi 150-200 ezres hallgatottságú Klubrádió félévente kénytelen gyűjteni.
Gábor György: Panelprolik
23/02/2023 19:49
| Szerző: Gábor György
Panelnépnek szeretnek látni bennünket a mindenkori kormányaink, nagyságos és kegyelmes uraink és elöljáróink.
Fontos mondat hangzott el a tegnapi napon Orbán Viktor szájából, ezért tényleg érdemes volt megtenni annyi kilométert, extra benzingőzt lehelni a vidékre, felverni Balatonfüred csendjét és nyugalmát, luxushotel lepedőit összegyűrni, s kiadósan megpompáztatni az unalomig megszokott arcokat, kormánytagokat, az élcsapat élharcosait, a Párt hívó szavára egybegyűlt potentátokat, az odarendelt morcos, erőt és rendíthetetlen szilárdságot árasztó, félterpeszben lecövekelő biztonságiakat, s a soha el nem maradó leffentyű-propagandistákat: a mostani Magyarország reprezentatív nyilvánosságának – a Várkert Bazár publikumát jelen pillanatban épp nélkülöző – teljes felhozatalát.
De mit is mondott Orbán? A Fidesz-KDNP legnagyobb és legveszedelmesebb ellenségeit számba véve a harmadik helyre sorolt ördögi ellenségről imigyen emlékezett meg: "…a nemzetközi spekulánsok, akik a háborús időkben haszonra akarnak szert tenni. Ők pénzelik a dollárbaloldalt, emblematikus alakjuk Soros György…"
Szép, veretes mondat, dallama, hangolása, ritmikája, utózöngése régről ismerős, mondhatni örökzöld és slágergyanús. Egy időben, az I. világháború környékén egy egész ország ennek a dallamát fütyörészte, mindössze egyetlen helyen tért el az akkori szöveg a mostanitól: a "nemzetközi spekulánsok" jelzős szerkezet helyett az éppen aktuális tömegízlést célba véve egyértelműbben igyekezett rámutatni a textus az "internacionalizmus" legfontosabb korabeli szerkezeti elemére, ennélfogva akkoriban kizárólag "zsidó spekulánsokat" volt szokás fölemlegetni és az érzékiség kedvéért különféle újságok felületein a megszokott ikonográfia szerint azonmód vizuálisan láthatóvá tenni, a mondat többi része abszolút azonos módon lüktetett és zengedezett a mostanival, legfeljebb még azzal a parányi különbséggel, hogy akkoriban nem Sorost, hanem a Rothschildokat volt szokás és kötelező – miheztartás végett, s a félreértéseket elkerülendő – emlegetni, ma viszont a korszerűség, s a méltán elvárt up-to-date jelleg Soros nevének használatát követeli meg.
Aztán alig ért véget a II. világháború, Magyarországon újabb gyilkos pogromok (Kunmadaras, Miskolc, stb.) jelezték, hogy a panel élt, él és élni fog, s a zsidó spekulánsok, feketézők és árdrágítók változatlanul itt bujkálnak köreinkben. Kicsivel később, az ötvenes évek béketáborának harci lendületében a mondat, mint afféle jól felhasználható, semmiféle fárasztó gondolkodásra nem kényszerítő, ám annál könnyebben dalolható panelként újra a hazai slágerlista élére került, alkalmazkodva az akkori (és mostani) Nagy Barát igényeihez, a „zsidó” szót visszafogott tartózkodással mellőzve, s az egykori jellegzetes kiábrázolások helyébe most a Coca-Cola mámorban fetrengő, kubai szivart pöfékelő, s az amerikai zászló színeiben és elemeiben pompázó viseletbe bújtatott Uncle Samet vizionálva.
Ma pedig ismét Soros és a „nemzetközi spekulánsok”.
Panelnépnek szeretnek látni bennünket a mindenkori kormányaink, nagyságos és kegyelmes uraink és elöljáróink, amint kimért eleganciával begördülnek a füredi hotel elé, föl-le sétálgatva, az egész nemzet roppant súlyát vállukon cipelve, araszolva a hotel üvegfalától az üvegfaláig, kíváncsi fotósoknak önmaguk fontoskodó látványát kínálva, tekintetüket ugrásra készen a telefonhívásilag elfoglalt nagyfőnök kontúrjára függesztve, gondterhelten, maguk is mind, kivétel nélkül a telefonjukat megvillantva, egyenmozdulattal marokra szorítva, fülekre rálapítva, barázdáktól szántott homlokkal, a régi panelek leporolói és újrahasznosítói. Ezek emitt már egy új panel legyártására is alkalmatlanok, üresfejű, ötlettelen, gondolattalan second-hand shoposok, lopott árucikkekkel, lopott dallamokkal és lopott ritmusokkal házaló társaság.
Ám továbbra is kitartóan bíznak abban, remélik, s számítanak rá, hogy az ismételten eljátszott, eldanolászott panelslágert változatlanul sokan kedvelik és ismerik.
Vagy ha mégsem, akkor majd maguk gondoskodnak arról, hogy az ország újra megismerje a régi dallamokat, az ő hangszerelésükben és a saját dizőzeik tolmácsolásában.
Evergreen-hatalom.
