Péter a rengetegben - Hardy Mihály jegyzete
Ez a külügyminiszteri látogatás minden elemében súlyos diplomáciai katasztrófa. Magára valamit is adó európai vagy nyugat-európai politikus az elcsalt 2020-as választások és a vérbefojtott belarusz tüntetések óta be sem teszi a lábát Minszkbe.
Min-Ho nem Ryan - Szénási Sándor jegyzete
"Amikor neked, katona, azt parancsolják, hogy tüzelj, nem azt válaszolod, hogy igenis, parancsnok elvtárs. Te a politikai tiszthez fordulsz, és megkérdezed az elvtársat hogy jóváhagyja-e a másik elvtárs utasítását. Ha igen, lőhetsz."
Orbán Lenin-rendje - Kárpáti Iván jegyzete
Magyarország kormánya jelenleg hatékonyabban képviseli Oroszország érdekeit, mint maga a moszkvai külügyminisztérium, már ha elfogadjuk azt a jóindulatú feltételezést, hogy Orbán Viktor egyáltalán magyar miniszterelnök és nem osztályvezető Szergej Lavrov hivatalában.
A család az első - Dési János jegyzete
"Kedves Tiborcz/Orbán/Mészáros – örülök, hogy hozzájárulhattam a gazdagodásotokhoz."
Víz, villany – Józsa Márta jegyzete
Magyarországon százezrek küzdenek úgynevezett vízszorongástól. Ők azok, akik sokszor naponta órákat töltenek azzal, hogy vödrökben hazacipeljék a legközelebbi közkútról az ivásra, főzésre, mosásra, tisztálkodásra használható vizet.
'56 emléke és újraértelmezése – Hardy Mihály jegyzete
Máig sem tudjuk, hogy az amúgy gyomorbeteg könyvelőre emlékeztető új orosz cár mivel tartja ennyire rövid pórázon, sőt egyenesen fojtónyakörvön Orbán Viktort és csapatát, de minél többet hadoválnak Budapesten ún. "nemzeti szuverenitásról", annál kevésbé hihető, hogy még önállóan döntenek, dönthetnek bármiben is.
Lottószámok hibahatáron belül – Selmeci János jegyzete
"Tessék elhinni, a Tisza párté 34, 42 és 39, a teljes népességben pedig csak a Fideszt mondom, már így is két szelvényre elegendő számunk lesz, szóval az összes választó 23, 29 és 36 százaléka szavazna a kormánypártra."
Imádlak, Afrika! – Rózsa Péter jegyzete
"A külső szemlélő is felrántja a szemöldökét, vajon mit csinál a magyar kormány a Száhel-övezetben? Mivel nincs ott semmi érdekeltségünk, nyilván Orbánék valamit előkészítenek, hogy legyen."
Gábor György: Panelprolik
23/02/2023 19:49
| Szerző: Gábor György
Panelnépnek szeretnek látni bennünket a mindenkori kormányaink, nagyságos és kegyelmes uraink és elöljáróink.
Fontos mondat hangzott el a tegnapi napon Orbán Viktor szájából, ezért tényleg érdemes volt megtenni annyi kilométert, extra benzingőzt lehelni a vidékre, felverni Balatonfüred csendjét és nyugalmát, luxushotel lepedőit összegyűrni, s kiadósan megpompáztatni az unalomig megszokott arcokat, kormánytagokat, az élcsapat élharcosait, a Párt hívó szavára egybegyűlt potentátokat, az odarendelt morcos, erőt és rendíthetetlen szilárdságot árasztó, félterpeszben lecövekelő biztonságiakat, s a soha el nem maradó leffentyű-propagandistákat: a mostani Magyarország reprezentatív nyilvánosságának – a Várkert Bazár publikumát jelen pillanatban épp nélkülöző – teljes felhozatalát.
De mit is mondott Orbán? A Fidesz-KDNP legnagyobb és legveszedelmesebb ellenségeit számba véve a harmadik helyre sorolt ördögi ellenségről imigyen emlékezett meg: "…a nemzetközi spekulánsok, akik a háborús időkben haszonra akarnak szert tenni. Ők pénzelik a dollárbaloldalt, emblematikus alakjuk Soros György…"
Szép, veretes mondat, dallama, hangolása, ritmikája, utózöngése régről ismerős, mondhatni örökzöld és slágergyanús. Egy időben, az I. világháború környékén egy egész ország ennek a dallamát fütyörészte, mindössze egyetlen helyen tért el az akkori szöveg a mostanitól: a "nemzetközi spekulánsok" jelzős szerkezet helyett az éppen aktuális tömegízlést célba véve egyértelműbben igyekezett rámutatni a textus az "internacionalizmus" legfontosabb korabeli szerkezeti elemére, ennélfogva akkoriban kizárólag "zsidó spekulánsokat" volt szokás fölemlegetni és az érzékiség kedvéért különféle újságok felületein a megszokott ikonográfia szerint azonmód vizuálisan láthatóvá tenni, a mondat többi része abszolút azonos módon lüktetett és zengedezett a mostanival, legfeljebb még azzal a parányi különbséggel, hogy akkoriban nem Sorost, hanem a Rothschildokat volt szokás és kötelező – miheztartás végett, s a félreértéseket elkerülendő – emlegetni, ma viszont a korszerűség, s a méltán elvárt up-to-date jelleg Soros nevének használatát követeli meg.
Aztán alig ért véget a II. világháború, Magyarországon újabb gyilkos pogromok (Kunmadaras, Miskolc, stb.) jelezték, hogy a panel élt, él és élni fog, s a zsidó spekulánsok, feketézők és árdrágítók változatlanul itt bujkálnak köreinkben. Kicsivel később, az ötvenes évek béketáborának harci lendületében a mondat, mint afféle jól felhasználható, semmiféle fárasztó gondolkodásra nem kényszerítő, ám annál könnyebben dalolható panelként újra a hazai slágerlista élére került, alkalmazkodva az akkori (és mostani) Nagy Barát igényeihez, a „zsidó” szót visszafogott tartózkodással mellőzve, s az egykori jellegzetes kiábrázolások helyébe most a Coca-Cola mámorban fetrengő, kubai szivart pöfékelő, s az amerikai zászló színeiben és elemeiben pompázó viseletbe bújtatott Uncle Samet vizionálva.
Ma pedig ismét Soros és a „nemzetközi spekulánsok”.
Panelnépnek szeretnek látni bennünket a mindenkori kormányaink, nagyságos és kegyelmes uraink és elöljáróink, amint kimért eleganciával begördülnek a füredi hotel elé, föl-le sétálgatva, az egész nemzet roppant súlyát vállukon cipelve, araszolva a hotel üvegfalától az üvegfaláig, kíváncsi fotósoknak önmaguk fontoskodó látványát kínálva, tekintetüket ugrásra készen a telefonhívásilag elfoglalt nagyfőnök kontúrjára függesztve, gondterhelten, maguk is mind, kivétel nélkül a telefonjukat megvillantva, egyenmozdulattal marokra szorítva, fülekre rálapítva, barázdáktól szántott homlokkal, a régi panelek leporolói és újrahasznosítói. Ezek emitt már egy új panel legyártására is alkalmatlanok, üresfejű, ötlettelen, gondolattalan second-hand shoposok, lopott árucikkekkel, lopott dallamokkal és lopott ritmusokkal házaló társaság.
Ám továbbra is kitartóan bíznak abban, remélik, s számítanak rá, hogy az ismételten eljátszott, eldanolászott panelslágert változatlanul sokan kedvelik és ismerik.
Vagy ha mégsem, akkor majd maguk gondoskodnak arról, hogy az ország újra megismerje a régi dallamokat, az ő hangszerelésükben és a saját dizőzeik tolmácsolásában.
Evergreen-hatalom.
