Az együttműködés művészete
16/12/2023 06:25
| Szerző: Timár Ágnes/Klubrádió
Az illusztrációtól a prózáig vezetett a legutóbbi Galaxis kalauz. És vissza. A kép és a szöveg misztikus viszonyát regényen és képregényen keresztül is megvizsgáltuk. Útközben pedig a disztópikus jövőben kalandoztunk a magyar Mad Max oldalán, egy moncsicsivel a kezünkben.
Két hete indított mini-sorozatunkban minden témát keretbe foglal a képregény, amelynek rejtettebb csodáival bővebben is foglalkozunk. Így hallhattunk többet a különböző conokról, a cosplay-versenyekről, vagy éppen arról, hogy nagyon helyes helytelenül ejteni Popeye nevét. A tengerész 1933-ban mutatkozott be mozgóképes formában, vagyis éppen idén 90 éves. Ráadásul, míg a képregényben mellékalak volt, a rajzfilmsorozat már rá épült. Persze nem Popeye az egyetlen figura, aki spin off-ot kapott. Van, hogy egy egész csapat kerül rivaldafénybe.
Aprajafalva lakói eredetileg a Janó és Bibice című képregényben tűntek fel. Persze ma már csak a hupikék törpikéket ismeri jól a közönség. Esetükben egyértelmű volt a keletkezés sorrendje, de nem mindig ismertek a körülmények, mondta el a 254. epizódban Maksa Gyula, a Képregénytudományi Kutató Központ vezetője. Arról is beszélt, hogy a magyar alkotók helyzete bár nem könnyű, egyre több a nemzetközi projekt, alkotókör, amelyhez ők is csatlakozhatnak. Kitért arra is, hogy a velünk szomszédos, posztszocialista országok közül több is képregényes formában dolgozta fel saját múltját.
Ilyen direkt módon mi még valóban nem kezdtünk bele a múltidézésbe, de valami egészen hasonló mégis csak előkerült. A 80-as éveket idéző, de mégis ismeretlen Magyarországot láthatjuk a Café Postnuclear című kétrészes képregényben. A roadmovie-nak egy „mi lett volna, ha” típusú katasztrófa a kiindulási pontja, és a megmaradásért küzdők mindennapjait követhetjük benne. Bármennyire sötét hangulatúnak is tűnik ezek alapján a Café Postnuclear, az olvasót mégsem húzza le, sokkal inkább rántja magával a dinamikus képi világ és a fordulatos cselekmény. A műsorban Szűcs Gyula képregényíró mesélt disztópikus grafikus regényéről, amelyet Budai Dénes illusztrátorral, társszerzővel jegyez.
Továbbá az adásban azt is megvizsgáltuk, vajon a szépirodalomban milyen helyet foglal el az illusztráció. Révész Emese művészettörténész elmondta, először a vallásos kiadványokban, például a kódexekben jelent meg egy-egy ábra. Majd általános része lett a könyveknek. Révész Emese hozzátette, az illusztráció jelenléte a regényekben koronként változott. Szinte teljesen leáldozott a műfajnak, amikor az olvasók azért nem vettek képekkel ellátott könyvet, mert attól tartottak, hogy mások ostobának tartják őket. Ezen változtatott az a fordulat, amikor olyan híres képzőművészek, mint Delacroix vagy Matisse készítették az illusztrációt, amelynek így ismét lett értéke. A művészettörténész fontosnak tartotta kiemelni, hogy még ha az arányok esetenként változnak is, a kép nem alárendelt a szöveggel szemben. Megemlítette például a Silent Book műfaját, amely nem képregény, azonban kizárólag képekből áll, ami áthidalja a nyelvek közötti esetleges szakadékot is.
