Almási Kitti: Egy pszichológustól ritkán kérdezik meg, hogy van

Almási úgy véli, nem kérdés, hogy előadóként jobb, mint íróként. A kiadójában az első felkérés után tisztán látták, hogy írásban nem annyira izgalmas, előadóként a humort és a helyzetkomikumokat gyakrabban használja. Azóta a könyveit nem hagyományos módon írja, hanem diktálja, mert tudja, hogy élvezetesebb, ha inkább elmondja, amit gondol.

Szerinte a népszerűségét annak köszönheti, hogy természetes, nem mutat mást, mint amilyen. Nem akarja túljátszani a szerepét, nem használ idegen szavakat, nem idézget mások kutatásaiból, egyszerűen úgy beszél egy jelenségről, mintha a barátainak mesélné. Emiatt gyakran érik vádak, hogy nem elég tudományos, de ezt ő akarta így, ez volt a célja. Eljutott valahova szakmailag, az, hogy mások komolyan veszik vagy sem, nem tesz hozzá ahhoz, hogy ő komolyan vegye saját magát. Azt mondja, sosem volt kérdés, hogy szívből szeretett volna átadni valamit másoknak, hogy erre milyen felületet választ, az csak az ő döntése.

Almási Kitti szerint egy pszichológustól ritkán kérdezik meg, hogy hogy van. Ha meg is kérdezik, akkor sem biztos benne, hogy valóban kíváncsiak rá. Szerencsére neki nincs is ilyen vágya, örül, ha nem kell sokat megmutatnia magából. Nem igényli, hogy sokan foglalkozzanak vele és szerinte jó jel neutrálisnak maradni egy ilyen térben. Neki nagyobb energia lenne megmutatni magát, és aztán kezelni az erre érkező reakciókat.

Azt mondja, neki korán meg kellett találnia magában az erőt, hogy olyankor is higgyen magában, amikor senki más nem hisz benne. Később ez segítette, hogy lehetetlenek tűnő helyzetekben is magából merítsen erőt. A függetlenség hatalmas dolog, megtanítja, hogy csak magunkra számíthatunk. Még ha időnként van is védőhálónk, tudjuk, hogy bármikor megszűnhet. Ezek ellenére nem szélsőségesen bizalmatlan, van egy szűk kör, akiben bízik.

A barátnőivel kölcsönösen drukkolnak egymásnak, ami üdítő és ritka manapság. Azt mondja, mindenki volt irigy az életében. Ez egy spontán kialakuló fájdalom élmény, a kérdés csak az, hogy mit teszünk vele. Édesapja halálakor neki is hatalmas fájdalom volt stabil alapokon nyugvó, sokáig tartó apai kapcsolatokat látni, ahol egy erős ölelésben meg lehet nyugodni. Nagyon sajnálja, hogy nem adatott meg, hogy apukája elolvashassa a könyveit.  

Emberileg a legsebezhetőbb, volt pár éve egy olyan műtétje, ami rosszul is végződhetett volna. Azóta jobban tudja kezelni az élet értékét, és az életkort is átértékelte, felfogta a mulandóságot, az elmúlást.

Minden nappal egyre jobban békébe kerül azzal, ami van. Nem hiszi, hogy szégyellni kellene a korát, tiszteli az életkorból adódó tapasztalatokat. Ebben a nagylányai is sokat segítettek, hiszen pár éve egyértelmű, hogy nem őket nézik meg, ha belépnek valahova. Az élet rendjének fogja fel, hogy már nem feltétlenül nőként figyelnek rá, és szakmailag sem zavarja, hogy át kell adni a helyet az új generációnak. Sőt, neki kifejezetten jót tesz, hogy kinőtt a vetélytárs időszakból, jobban elfogadják szakmailag.

Akárcsak a Szavakon túl összes adása, úgy az Almási Kittivel készült beszélgetés is visszanézhető a Klubrádió YouTube-csatornáján. Iratkozzon fel rá, és nem marad le műsorainkról a YouTube-on sem.