Az előválasztás eddig bevált, de azért valami erősen megváltozott – Hardy Mihály jegyzete
13/10/2021 17:48
| Szerző: Hardy Mihály/Klubrádió
Végre van választás, és ez nagy szó. Az elmúlt tíz-tizenkét évben egyszerűen elszoktunk attól, hogy lehet vitatkozni, lehet véleményeket, érdekeket ütköztetni, lehet egy-egy posztért nyíltan megküzdeni, és nem dől tőle össze a világ. Valami azért erősen megváltozott, és cseppet sem vagyok biztos benne, hogy ez a javunkra válik.
Nem tudom, elgondolkoztak-e mostanában ezen az előválasztáson? Nyilván igen, de ami ebben az igazán érdekes a számunkra, az az előválasztást kísérő hatalmas érzelmi hullám. Vajon mi változott az elmúlt 10-12 évben, hogy ilyen magasra csapnak az indulatok, miközben pusztán egy előválasztásról van szó? Igaz, máris van olyan politikus, akik belebukott abba, hogy kibukott; egy másik pedig az őt megillető helyre került az ellenzéki pártok erősorrendjében, bár még ez utóbbi sem egészen biztos.
Végre van választás, és ez nagy szó. Az elmúlt tíz-tizenkét évben egyszerűen elszoktunk attól, hogy lehet vitatkozni, lehet véleményeket, érdekeket ütköztetni, lehet egy-egy posztért nyíltan megküzdeni, és nem dől tőle össze a világ. A kinyilatkoztatásos antidemokrácia ellenpólusaként az ellenzék elszánta magát a valódi versengésre, és ez a fogás, amire amúgy éppen az orbáni rendszer kényszerítette őket, eddig bevált. Annyiban mindenképpen, hogy van miről és van kiről vitatkozni. A dolognak van tétje, lesz befutója és biztos, hogy nyerünk is vele. Legalább annyit, hogy a kosárban talált néhány férges almát sikerült időben észrevenni és kidobni. És nem utolsósorban sikerült megmozgatni a feudális elnyomó rendszerrel szemben elégedetlen szavazókat.
Hasonló módon egyébként, ahogy a Fidesz 2002 és 2010 között is állandó izgalomban, mozgásban tartotta a saját táborát, vonultatta, szavaztatta, polgári körökbe tömörítette, összeírta, Kubatov-listázta őket. Sőt 2006 őszén a hírhedt B-közép kopaszaival megerősítve még az utcára is vitte őket egy kis közös kukaborogatásra, kirakatzúzásra, Molotov-koktélos tévélátogatásra, kődobálással és az ezt követő, azóta is vitatott rendőri fellépéssel. Volt is közösségi élmény az úgynevezett „egyatáborban”.
Ilyesmiről – szerencsére – most nincs szó, de valami azért erősen megváltozott, és cseppet sem vagyok biztos benne, hogy ez a javunkra válik. Az ellenzéki táborok – mert most ilyenek is vannak – egymást sem kímélve küzdenek, különösen az új, mindenki számára elérhető közösségi hálón, próbálják tovább szítani az érzelmeket, miközben ájultan istenítik a saját favoritjukat. Nálunk ez még szokatlan, itthon eddig nem voltak amerikai mintára primaryk. Ott így működik a politikai kiválasztás versenye mind a demokraták, mind a republikánusok színeiben. Ez a mostani, hazai ellenzéki verseny a hétvégén egyvalaki győzelmével véget ér.
Akárki is lesz az ellenzéki győztes, arra biztosan számíthat, hogy – politikai értelemben – nehéztüzérségi össztűz zúdul rá innentől, erős gyomor kell majd az elviseléséhez is. A Rogán-Habony műveknek is meg kell majd erőltetniük magukat, hogy ennél az ultraprimitív „Stop Gyurcsány!” kampánynál valami hatásosabbal álljanak elő. Bár nem biztos, hiszen a saját szavazóikat mélyen lenézve, elképesztően nívótlan üzenetekkel operálnak évek óta, mondván: falura jó lesz az is…
A valódi választásokig már csak hat hónap van hátra. Addig meg valahogy kibírjuk, akár féllábon is…
Hardy Mihály jegyzete az Esti gyors 2021. október 23-i, szerdai adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
