Csillagos-sávos-matyó
2/04/2022 10:03
| Szerző: Timár Ágnes/Klubrádió
Az amerikai himnusztól a divat általi kultúra kisajátításig vezetett a Galaxis kalauz ezen a héten. Útközben arra is választ kerestünk, hogy a közösségi lét szükségszerűen a kultúrákon való osztozást is jelenti-e.
1750. március 30-án született John Stafford Smith, angol zeneszerző, aki a leghíresebb művét, az Anakreónnak a mennybe című bordalát 1780 körül szerezte. Ez lett később az Egyesült Államok himnuszának a zenéje. A lelkesítő dallam arra volt lényegében alkalmas, hogy tökéletes alapot biztosítson egy éppen aktuális üzenet közvetítésére. Francis Scott Key 35 éves ügyvéd-költő szemtanúja volt a Baltimore-t védő McHenry erőd ágyúzásának az 1812-es brit–amerikai háború idején. A következő napon Key megírta a McHenry erőd védelme című verset. A szöveget első alkalommal 1814. szeptember 20-án a Baltimore Patriot című lapban közölték le. Woodrow Wilson elnök 1916-ban tette az ország nemzeti himnuszává, de hivatalossá csak 1931-ben vált, amikor a kongresszus is áldását adta rá, mondta el a műsor 176. epizódjában Frank Tibor, az ELTE amerikanisztikai tanszékének professzora. Az interjúból kiderült, hogy egészen az 1776-os függetlenségi háborúig érdemes visszautaznunk az időben, ha az amerikai himnusz eredetét akarjuk megfejteni.
A szöveg – mondjuk úgy – érdekessége, hogy jeles eseményeken általában csak az első versszakot éneklik. A harmadik brit-ellenes tartalma miatt szinte sohasem hangzik el. Egy ideje többször felmerült, hogy az utolsó versszak továbbá rasszista is. Frank Tibor ugyanakkor kiemelte, hogy bár jelen vannak ezek a jogos aggályok, annál szilárdabb a himnusz elfogadottsága, hogy megváltoztassák, vagy lecseréljék a jövőben.
Az egy zászló alá tartozás épp annyi előnnyel járhat – akár kulturális értelemben – mint amennyi súrlódáshoz vezethet. Hogy vajon a közös állam, egy közös szövetség feljogosítja-e a tagokat, hogy osztozzanak egymás kultúrájában, átvegyenek, esetleg át is alakítsanak szokásokat, erről is beszélgettünk a folytatásban.
Wessely Anna szociológus-művészettörténész szerint elengedhetetlen, hogy átalakulnak a hagyományaink, de azt fontos látni, hogy nem a kultúrák vannak egymásra hatással, hanem az emberek. Egyes ünnepeket, mint a Valentin nap elsősorban üzleti céllal veszünk át, míg más ünnepek, mint az Egyesült Államokban a Hálaadás, valóban egy közösséghez tartozást fejezi ki. Wessely hozzátette, talán mást feltételeznénk, de ezt még az amerikai őslakosok is ünneplik, hiszen nem a leigázásuk a megemlékezés lényege, hanem a tény, hogy épségben megérkeztek egykor a bevándorlók az újvilágba.
A legszembetűnőbb példája a kulturális jellegnek talán a viselet. Régi hagyománya van annak, hogy a divat konkrét etnikumok motívumait használja fel. Azonban csak az utóbbi időben lehet arról gyakrabban hallani, hogy ez veszélyeket is rejthet magában. Keszeg Anna kultúrakutató elmondta, a kultúra kisajátítás ténye akkor merül fel általában, ha valamilyen haszonszerzésre törekszik a tervező, illetve egy márka, vagy ha nem a megfelelő kontextusban helyezik el termékeiket. Hozzátette ugyanakkor, hogy ő nagyon kedveli, ha különböző kulturális jellegek jelennek meg a divatban, és azt sem tekinti kisajátításnak, sokkal inkább örömmel látja, ha a magyar népviselet motívumai jelennek meg akár külföldi hírességek vörös szőnyeges ruháin.
A műsort a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.
2022.03.30., szerda 15:00
Szerkesztő/Műsorvezető: Timár Ágnes
