Élőhelyek helyreállítása: a bogarakra is figyelni kell
14/03/2021 11:28
| Szerző: Lay Viktória/Klubrádió
Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont kutatóinak vizsgálata bizonyította, hogy az élőhely-helyreállítás a helyszín valamennyi lakójára hatással van, nem csak a célzott közösségekre. Ez a hatás nem feltétlenül negatív, de már a tervezéskor is számolni kell vele. A Balmazújváros melletti Nagy-szik rehabilitálása például nemcsak a madarak életkörülményeiben hozott változást, de alapvetően megváltoztatta a nagyobb vízi gerinctelenek életét is.
Az Ökológiai Kutatóközpont Duna-kutató Intézet kutatójával, a vizsgálat vezetőjével, Boda Pállal beszélgettünk.
A szikeseket Magyarország legfontosabb élőhelyei között tartjuk számon, ennek ellenére a szikesek állapota a múlt század első felében nagyon leromlott, és azóta sem sikerült e területeket eredeti állapotukba visszaállítani. A szikesek jelentőségét különleges élőviláguk adja: olyan sótűrő állat- és növényfajok élnek a szikesekben, amelyek máshol egyáltalán nem fordulnak elő. A szikes tavak Európában nagyon ritkák, Magyarországon található az európai szikes tavak 90 százaléka. Ezért igyekeznek az elmúlt húsz évben a degradált szikeseket rehabilitálni, és helyreállítani az eredeti állapotukat.
Eddig négy-öt helyszínen történtek szikesrehabilitáló programok, ezek egyike a Balmazújváros melletti Nagy-sziken zajlott, egy Life+ projekt részeként. Ennek az volt a különlegessége, hogy az ökológusok már a tervezés fázisában bekapcsolódtak a munkába, hogy végigkövethessék, a beavatkozás milyen következményekkel jár a szikes kevésbé szembetűnő életközösségeiben. Ennek ideális esetben mindig így kellene történnie, de sajnos nem ez a jellemző. A rehabilitáció célja elsősorban az élőhely helyreállítása, és a madarak és a növények életfeltételeinek javítása.
A szikesek egyfelől nagyon fontosak a nagytestű vonuló madaraknak, hiszen itt tudnak pihenni, táplálkozni, szaporodni. Megfelelő vízellátással tavasszal és ősszel is biztosítani lehet az ehhez szükséges nagy vízfelületet. Ez a beavatkozás azonban alapvetően változtatja meg egy másik közösség, a vízi makrogerinctelenek (vízi bogarak, szitakötőlárvák, csigák, piócák, kérészek) életfeltételeit is. Bár rájuk kevesebb figyelem irányul, fontos megjegyezni, hogy makrogerinctelenek hiányában a madaraknak sem lesz táplálékuk. A kutatás során azt vizsgálták meg, hogy ők hogyan reagáltak az átalakításra. Az átalakítás az első világháború előtti állapotok visszaállítását célozta. A két világháború között csatornákat vájtak a szikesekbe, hogy elvezessék a területet időszakosan (tavasszal és ősszel) elöntő vizet. Ezért a rehabilitáció fő lépése e csatornák betemetése volt, hogy megszüntessék a csapadékvíz kontrollálatlanul gyors elfolyásának lehetőségét. Zsilipekkel a szikes szélén átfutó felszíni vízfolyásból időről időre vízzel tudták elönteni a területet, biztosítva a megfelelő vízháztartást. Hasonlóan fontos lépés volt a hagyományos legeltetés visszaállítása, hiszen a legelő állatok (főként mangalicák) igen jelentős szerepet játszottak az élőhely stabilitásának fenntartásában azáltal, hogy nem engedték egyik-vagy másik növényfaj túlszaporodását.
A vízellátás forrásául használt patakban élő makrogerinctelen közösségeket többféle terhelés is érte a meder átalakítása, a vízvisszatartás és a legeltetés miatt. Az ökológusok azt követték nyomon, hogy e kis állatkák hogyan viselték a stresszt. Az élőhelyrehabilitáció sikeresen zárult, a balmazújvárosi szikes nagyon jó állapotban van, de ennek utóvizsgálata még hosszú folyamat.
A vizsgálatból az is kiderült, hogy a makrogerinctelenek közösségek szerkezete jelentősen átalakult, például új fajok is megjelentek, összességében azonban a vízfolyás ökológiai funkciója, vagyis az ott élő életközösség állapota nem romlott jelentősen, sőt néhány éven belül visszaállt az eredeti állapotra.
A Zöldklub adásából az is kiderült, milyen tudományra új fajokat sikerült leírniuk a Magyar Természettudományi Múzeum szakembereinek, valamint, hogy mindenki számára elérhető, látványos online térképeken mutatják be a leggyakoribb hazai özönnövények elfordulását a Szegedi Tudományegyetem kutatói. A probléma természetvédelmi, egészségügyi és árvízvédelmi szempontból is jelentős. A fejlesztés segíti az idegenhonos inváziós növényfajok terjedése elleni védekezést, valamint a biológiai sokféleség megőrzését. Az özönnövények térhódítása az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb környezet- és természetvédelmi problémát jelent a Kárpát-medencében, ami csökkenti az őshonos fajok élőhelyét, ezáltal a biológiai sokféleséget. Mivel számos özönfaj pollenje allergén hatású, ezért a folyamat közegészségügyi jelentősége is számottevő. Csak akkor van esély a biológiai invázió visszaszorítására, ha a pontos és állandóan frissülő térbeli adatokkal rendelkezünk.
A beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Címlapi kép: MTI/Czeglédi Zsolt
2021. március 12., péntek 15:00
Műsorvezető: Lay Viktória
