Kapkodás, csapkodás, kínos és kényszeredett hazudozás – Hardy Mihály jegyzete
14/07/2022 18:02
| Szerző: Hardy Mihály/Klubrádió
Azt, hogy a regnáló kormánynak miféle jövőképe van, abból bőven kaptunk ízelítőt ezen a héten. Mindegy, hogy hány magyar családot tesznek tönkre, csak a hatalmat, azt sikerüljön megtartani.
Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában… a jövőképen? Igen, azon a jövőképen, hogy vajon hol leszünk mi, magyarok mondjuk tíz, húsz vagy harminc év múlva. Hogy mégis mi vár ránk, mi lesz ezzel a 97 ezer négyzetkilométerrel itt, a Kárpátok karéjában és mi lesz azokkal, akik (még) itt laknak?
Azt, hogy a regnáló kormánynak miféle jövőképe van, abból bőven kaptunk ízelítőt ezen a héten, a kata kinyírásától kezdve egészen a rezsicsökkentés felszámolásáig. Kapkodás, csapkodás, kínos és kényszeredett hazudozás, zűrzavar. Mindegy, hogy hány magyar családot tesznek tönkre, csak a hatalmat, azt sikerüljön megtartani. És ha nem szól közbe a globális felmelegedés, akkor a NER-közeli rendezvényszervezők már készülnének arra, hogy ujjongó tömegek jelenlétében jövő januárban a Duna jegén helyezzék a Szent Koronát az apostoli trónra lépő I. Viktor uralkodó fejére, persze jelentős egyházi segédlettel. A NER forog, az alkotó pihen. Bevégeztetett, lehet suhintani a karddal négy égtáj felé, vagy pontosabban, ahogy manapság dívik, inkább mind a négyszer kelet felé, hiszen oda tartozunk.
Azaz, ők oda tartoznak. Az ő jövőképük a szittya sztyeppék népétől, a völkisch-magyarosch XIX. századi romantikus operett-giccsen át a XX. század legsötétebb, harmincas-negyvenes évtizedeinek felidézéséig húzódik. Belegondolni is elriasztó, hogy vajon miféle ország lesz itt tíz év múlva, ha nem változik semmi.
1989-90 táján könnyű volt. Pontosan tudtuk, hogy mit nem akarunk és azt is, hogy hová tartunk és hová szeretnénk tartozni. A művelt Nyugathoz, mi is európaiak szeretnünk volna lenni, nemcsak fehérek. Magabiztosak, elégedettek és gazdagok, legalább annyira, hogy ne csak nyálunkat csorgatni járjunk a bécsi Mariahilferstrassére – a kirakatokat bámulva. Azóta eltelt harminc év. Önök szerint sikerült? Az ikonikus Gorenjét már rég kidobtuk, de egyáltalán nem biztos, hogy tudunk venni másikat, mert mostantól nem futja rá. Főleg, ha euróban kell kifizetni az árát.
Ha nem vették volna észre, most éppen hármas, vagy talán négyszeres veszélyhelyzetben élünk. Ugye emlékeznek: van itt ugyebár egyszerre háborús- és migrációs veszélyhelyzet, elég határozottan jön vissza a járványügyi- és tegnap óta itt van az energiaügyi veszélyhelyzet is. A két utóbbi legalább valós veszély, és nem pusztán a polgárok ijesztgetésére szolgál. A rémület ugyanis annyit hoz a politikai konyhára, hogy eltereli a figyelmet a lényegről. A kapun ugyanis az elmúlt harminc év legsúlyosabb gazdasági válsághelyzete kopogtat, és élesen rávilágít az ország vezetésének a válságára is.
Hardy Mihály jegyzete az Esti gyors 2022. július 14-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
