Szavak – Szénási Sándor jegyzete
13/07/2022 17:14
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
A magyar közállapotokról szóló új uniós jogállamisági jelentés, az értékeléseit illetően ugyan nem áll szöges ellentétben a valósággal, de szóhasználatával sajnos sokat segít annak felpuhításában és szétkenésében. Lehangoló látni, hogy ami vér, valóság, szorongattatás, levegőhiány, jogfosztás, azt kikrémezett, bepúderezett szavakba öltöztetik, már-már ivartalanítják is.
Hardy Mihály kolléga egy belső kör-e-mailben figyelmeztet arra, hogy a kormány által használt newspeak sajnálatos terjedésére utal a „követelés” szó átvétele az Európai Bizottsággal folytatott pénzszerző tárgyalásokkal kapcsolatban. A Bizottság ugyanis nem, nem követel, hanem feltételeket szab, vagy ajánlásokat tesz, ezt fordítja le a kormány egy agresszív, torokszorongatást imitáló megfogalmazásra. Ám az igazság máshol van.
Ami a szavakat, vagy azok valódi jelentését illeti, éppen az Unióval is akadnak azért gondok. Itt van rögtön az új jogállamisági jelentés, ami az értékeléseit illetően ugyan nem áll szöges ellentétben a valósággal, de sajnos sokat segít annak felpuhításában és szétkenésében.
A jelentés különösen az igazságszolgáltatással, a média helyzetével és a demokrácia állapotaival foglalkozik, és ilyen mondatok rejtőznek benne:”nem történtek jogalkotási lépések a bírósági igazgatásban a fékek és ellensúlyok hiányával kapcsolatos aggályok kezelésére”. A baj itt nem is feltétlenül az apparátusi nyelv személytelenítő szóhasználata, ahol egy lépést nem „megtesznek” valakik és valahol, hanem az nem „történik meg”, a felelősség tehát nem emberé, kormányé, hanem a „ lépésé”, ami az istennek se hajtja végre saját magát. Nem, a baj az „ aggály” szóval van, ami a harmadik jogállamisági jelentés és tizenkét év orbáni kormányzás után is maximum aggódik valami miatt, ami már régen megtörtént, nevezetesen a fékek és ellensúlyok kinyírása.
Egy másik helyen a kiterjedt és egyre mélyülő kleptokrácia leírására a korrupciós kockázatokról ír. Kockázatokról, amelyek ugyebár vagy igazi lopásokba fordulnak, vagy azok mindenféle aktivizmus nélkül csak megtörténnek. A magyar kocka minden oldala ugyanaz.
És van még itt egy csomó dolog, például a média esetében a” nyilvános információkhoz való hozzáférés akadályozottsága”, vagy a Pegasus-ügyben, ahol megint „ aggályok merültek fel”, de idevehetjük azt is, hogy a pártfinanszírozás „ kihívásokkal” küszködik.
Hát így.
Értjük mi ezt persze. A hivatali nyelv semleges, és aggályos lenne, ha egy túlzottan erős megfogalmazás miatt perindítási kihívásokkal kellene küszködnie, ami kockázatos, ha megtörténik, mert ez akadályozná a jelentés egyébként komoly és valós tartalmaihoz való hozzáférést. Mégis: lehangoló látni, hogy ami vér, valóság, szorongattatás, levegőhiány, jogfosztás, azt ilyen kikrémezett, bepúderezett szavakba öltöztetik, már-már ivartalanítják is. Ez azonban ilyen műfaj, mondja Péter barátom, és hozzáteszi: nem baj, a fiókot, amiben majd a jelentés elpihen, ezek a dolgok nem állítják kihívás elé. Becsukódik és kész.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2022. július 13-i, szerdai adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
