Kizlinger Lilla: A régi SZFE megváltoztatta az életem minden téren

Ezen a héten Kizlinger Lilla színész, rendező, forgatókönyvíró volt Váradi Júlia vendége a Dobszerdában. A Bécsben élő fiatal művész az utóbbi években jelentős díjakat elnyert magyar filmekben tűnt fel. Láthatta a közönség Fliegauf Bence "Rengeteg, mindenhol látlak"-jában, a "Magyarázat mindenre" című Reisz Gábor-filmben, most legutóbb a Hevér Dániel rendezte "Valami madarak”-ban játszott. Azt mondja, sikerei mindegyikét az Színház- és Filmművészeti Egyetemnek (SZFE) köszönheti.

A műsorban beszélt arról, milyen traumát jelentett számára az SZFE – a diákok, tanárok és dolgozók akaratával szembemenő –modellváltása:

"Az SZFE megváltoztatta az életem, minden téren, soha nem tudok ezért elég hálás lenni és soha nem fogom elfelejteni azt a traumát, hogy elvesztettem – mondta. – Ez volt az utolsó csepp a pohárban, nehezen beszélek erről sírás nélkül. Ezt megelőzte, hogy előtte három hónapig azt hittem, hogy lehet tanulni ebben az országban egy egyetemen, ami ráadásul 155 éves és, hogy nem lehet, hogy ezt szét lehet rombolni. De, lehet. Ha születek egy országban, és azt látom, hogy az anyám szenved a CBA-ban és a tanárok basztatnak a gimnáziumban, mert nem kapnak elég fizetést, meg rengeteg, mindenféle komplexussal mennek tanítani és ettől szenvednek a gyerekek. Aztán végre bekerülök egy helyre, ahol boldog tudok lenni és akkor ezt elveszik tőlem, akkor azt éreztem, hogy nekem, amíg ez a kormány működik, addig itt nincs keresnivalóm" – mondta Kizlinger arról, felvételije után mennyire várta az egyetemet és mekkora csalódás volt ami történt.  "Soha nem fogom elfelejteni és soha nem fogok ezen túllépni" – tette hozzá.

A magyarországi munkák miatt külföldről ingázó Kizlinger ezután arról beszélt, szégyen, hogy a kultúrpolitika nem értékel, nem támogat, sőt ellehetetlenít bizonyos művészeket. "Az, hogy nem Janisch Attila kapja a Kossuth-díjat, hanem a nem tudom kik, nem is érdekel" – mondta. "Hiszek abban, mert naiv vagyok – és ezt szeretném megőrizni –, hogy egyszer majd, harminc vagy ötven év múlva az osztálytársaimmal csinálunk újra egy osztályt és visszaállítjuk valahogy ami volt, hogy a magyar nemzeti kultúrát végre úgy tudjuk csinálni, hogy nem a szlovákok, a románok, az osztrákok adnak rá pénzt, hanem a magyarok – folytatta. Szerinte amikor a külföldi forrásokból összehozott művekkel nyerünk a Velencei Filmfesztiválon, a Berlinalén, akkor az nem, vagy legalábbis csak részben Magyarország érdeme, az pedig biztos, hogy nem a kormányé, mert "mindent megtesznek azért, hogy ellehetetlenítsenek" bizonyos alkotásokat.

"Orbitális szégyen, hogy Enyedi Ildikó úgy csinálja most a filmjét, hogy németek a fő producerek, a magyarok pedig csak koproducerek. Ez egy vicc, ilyen nincs" – mondta Kizlinger. Szerinte a döntéshozóknak azt kellene mondania az Oscar shortlistes, Arany Medve-díjas, Cannes-ban is díjzatott rendezőnek, hogy "persze, csinálj filmet, kérlek!".

Az adásban szó volt természetesen többek között Kizlinger eddigi munkáiról, arról, milyen vizsgafilmmel készül és, hogy mit láthatunk tavasszal a Katonában a rendezésében. A teljes beszélgetést meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva.

Címlapi kép: Mátyus László