Lakner: Másfél évtizede fosztogatják a baloldali értéktárat nem baloldali politikai erők
3/07/2024 23:58
| Szerző: Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Lakner Zoltán politológust arról kérdeztük, hogy lehet-e életképes baloldali ajánlat a magyar választó számára. Szerinte van létjogosultsága a baloldali üzenetnek, csak meg kell találni a formáját és a közönségét. A lengyel példát említette, ahol a baloldal a Kaczynskiékat leváltó hármas koalíció legkevésbé erős, de fontos tagja volt, és az abban részt vevők egyike sem "úgy működött együtt, hogy alig várta, hogy legközelebb már ne kelljen", hanem egy nagyobb cél, társadalmi jó érdekében.
Van-e életképes baloldali üzenet, ajánlat a magyar választó számára, egyáltalán: mit jelent a jelen Magyarországán az, hogy egy párt baloldali, lehet-e arra eredményes politikát építeni? – kérdeztük Lakner Zoltán politológust a Megbeszéljük adásában.
Azzal kezdte: vannak értékvizsgálatok elég régről a magyar társadalom gondolkodásáról. A szociális biztonság meghatározó tényező, és ezt az se feledteti, hogy évek óta jelennek meg különböző identitáspolitikáknak a kormányzati propaganda elvárásaira szabott verziói.
A magyar választópolgárok nagy többsége híve az erős államnak, amely a gondoskodásban, újraelosztásban erős. Persze, jegyezte meg, itt vannak ellentmondások, hiszen sokan gondolják úgy, hogy nem szeretnének sokat adózni és inkább őket kellene segítenie a gondoskodó államnak.
Az is számít, hogy a jelenlegi kurzus minden törekvése ellenére alapvetően világias társadalom a magyar, alacsony az egyházhoz tartozó, aktívan templomba járó hívek hányada. Tehát ilyen társadalmi, gondolkodásbeli, kulturális közegben lehet baloldali politikát csinálni.
Kisajátított üzenetek
Lakner Zoltán hangsúlyozta: „másfél évtizede egyre-másra fosztogatják a baloldali értéktárat egyébként nem baloldali politikai erők”. A rezsicsökkentés, ami talán egy évig működött igazán, vagy a 2010-ben bevezetett bankadó-típusok, de főleg ezek kommunikációja, hívószóvá válása is ebbe a körbe sorolható. Megjegyezte, mostanában már jó ideje nem hoz hasonló intézkedéseket a kormány, mert „nincs is miből”.
Beszélt arról is, hogy a Jobbik erősödése – gyalázatos rasszista szólamok felhasználásával – olyan kis települési szociális funkciók ellátásával, hétköznapi segítségnyújtással ment végbe, ahol az emberek vidéken magukra hagyva érezték magukat az állam által. Az MSZP másfél évtizedig azonosítható volt a választók szemében a szociális biztonsággal, de ebből a szerepből „kizuhant” a szocialista párt 2006-07 környékén, és ez tette lehetővé, hogy a helyére benyomuljon a Fidesz meg a Jobbik. A politológus megjegyezte, hogy a csúcson, 2002-06-ban az MSZP még 42-43 százalékos párt volt 2,3 millió szavazattal, ez lecsökkent 19 százalékra 2010-re, majd még a 2019-es európai parlamenti választáson is kapott 16 százalékot a DK és 6-ot az MSZP. Ehhez képest jött most júniusban a 8 százalék. Vagyis, fűzte hozzá, baloldali gondolkodású szavazók máshová voksoltak, kizárásos alapon feltehetően a Tisza Pártra.
Nem felismerőrendszerrel a fejükben mászkálnak az emberek
Kiemelte, szerinte a választópolgárok jelentős részének nincs ideológiai önbesorolása, miközben valamilyen értékválasztással mindenki rendelkezik, csak nem politikatudományi enciklopédiával a fejükben mászkálnak az emberek. De ha megkérdezik őket, hogy milyen adórendszert tartanak igazságosnak, vagy kinek nyújtson segítséget az állam, akkor ezekre a kérdésekre tudnak válaszolni. Valószínűleg sokan egyetértenek azzal, hogy adózzon nagyobb arányban, akinek extrémen magas jövedelme van, de ettől még nem definiálják magukat úgy, hogy „akkor én baloldali vagyok”.
Más is hat rájuk, például, hogy mennyire bíznak egy adott politikusban, megragadja-e őket az újdonság varázsa, mitől félnek az adott pillanatban, akár egy külső konfliktustól vagy az inflációs helyzettől. Talán a politikusok se mind értik, hogy ez nem olyan, mint a nyelvkönyvekben az összekötős feladatok, ahol az idegen nyelvű és a magyar jelentést kell összekapcsolni egymással. Lehet jobbközép programot is megvalósítani úgy, hogy felhasználnak benne baloldali elemeket, mint ahogy a lengyel Donald Tusk átvette a nála jobboldalibb PiS-től a megemelt családi pótlékot, sőt, tovább emeli.
Ez vonzó lehet egy baloldali szavazó számára, aki Magyarországon akár úgy is gondolkodhat, hogy ha egy adott párt a legerősebb lehet Orbán Viktorral szemben és teljesíti az ő értékválasztásainak bizonyos részét is, akkor inkább rá szavaz, hiába van olyan párt, amely annak száz százalékát képviseli, amit gondol a világról, de „személyesen ismeri az összes többi szavazóját”.
Gondolatkísérletként megjegyezte, lehet, hogy ha a február 16-i influenszertüntetés szervezői, felszólalói úgy gondolják, hogy pártot alapítanak, talán arról beszélnénk most, júliusban, hogy miként újult meg a magyar baloldal. Mindenkinek a saját döntése, hogy politikai pályára lép-e, de ha sokan ott látták volna az ambíciót, akkor könnyen lehetne az a téma, hogy jobboldali beállítódású, Orbán-ellenes szavazókat kell meggyőzni, fogadjanak el egy kulturálisan liberális, szociálisan baloldali ajánlatot a rendszerváltás érdekében.
"Nem úgy működik együtt, hogy legközelebb már ne kelljen"
Van létjogosultsága a baloldali üzenetnek, csak meg kell találni a formáját, tartalmát és közönségét – hangzott el a beszélgetésben. Lakner Zoltán arra is kitért, hogy bár nem szakértője a lengyel példának, ott másfél évtizedet eltöltöttek releváns baloldal nélkül a parlamentben. Ha nem vagy rosszul csinálják ezt a fajta politizálást, nem lesz baloldali erő, nincs bérelt helye. Az viszont pozitív üzenet, hogy Jaroslaw Kaczynskiékat hármas koalícióban váltották le, amelynek tagja a baloldal is, és bár ők a legkevésbé erősek, vittek tartalmat, szavazókat az együttműködésbe és nélkülük nem lenne többség.
Ez a példa arra is alkalmat ad, hogy elgondolkodjunk, mit lehet elérni együttműködéssel, ha van közös cél, van a közös cél érdekében mindenki által tiszteletben tartott és követett stratégia, amelyhez hozzá lehet rendelni olyan közös értékbázist, és azon alapuló politikai üzeneteket, amelyeket mindenki elfogad - sorolta. Vagyis az ebben résztvevők egyike sem „úgy működik együtt, hogy alig várja, hogy legközelebb már ne kelljen”, hanem elfogadja, hogy ez hosszútávú kompromisszum egy nagyobb cél, társadalmi jó érdekében Ha Lengyelországon ez működött, akkor Magyarországon is meg lehetne alkotni, és itt kezdődne valami, amit ellenzéki stratégiának lehetne nevezni Lakner Zoltán szerint.
A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg.
2024. július 3., szerda 16:20
Riporter: Bolgár György
