Magyarország a despotizmus fölemelkedésének allegóriája

Kezdjük az élet magyaros örömeivel, május utolsó péntekén. A Der Spiegel hírmagazin – részben a dpa német hírügynökség beszámolójára támaszkodva – arról ír, hogy Magyarország Európában elsőként újra engedélyezi a nézőközönség jelenlétét a futballmeccseken. A másfél méteres távolságtartás kötelezettsége mindazonáltal azzal jár, hogy nagyjából csak minden negyedik ülőhelyen lehet szurkoló.

A magyarokat a szerbek követik ebben Európában, ahol kizárólag Fehéroroszországban zajlottak eddig közönség előtti mérkőzések. A német tudósítás egyébiránt megemlíti azt is, hogy a magyar kormány feloldotta a számára különleges felhatalmazással járó intézkedést, amelynek érvénye alatt Orbán Viktor több mint száz rendeletet hozott, korlátozva egyebek közt az adatvédelmet, a munkavállalók jogait, illetve a hatóságok tájékoztatásadási kötelezettségét.

Másképp dolgozik a kelet-európai

A Reuters egyik varsói tudósítása szerint a koronavírus-járvány egyik tartós következménye az lesz, hogy a jövő munkahelye a korábbinál ritkábban ad majd alkalmat személyes kontaktusra. A hírügynökség arról számol be: lengyel kutatók megállapítása szerint az, hogy Kelet-Közép-Európában viszonylag kevesebb embert fertőzött meg a vírus, akár egynegyed részben a szemtől szembe kommunikáció alacsonyabb arányát eredményező munkaszervezési okokra vezethető vissza.

Ezek a munkaszervezési eltérések már a járványintézkedések előtt is kimutathatók voltak. A jogi, társadalmi, illetve kulturális jellegű hivatások művelői közül például egy felmérés szerint az Egyesült Királyságban 79, Olaszországban pedig 73 százalék havonta több alkalommal lebonyolított személyes szakmai találkozót, míg Csehországban ez az arány 38, Lengyelországban 47 százalék volt.

A különbség többi, mintegy háromnegyed része annak tulajdonítható, hogy a kelet-közép-európai térségben idejekorán leállították az élet pezsgését, és életbe léptettek szigorú távolságtartási intézkedéseket, emellett pedig a térségben arányában eleve is több az emberek egymástól való fizikai eltávolítására viszonylag alkalmasabb mezőgazdasági, illetve ipari munkakör, és kevesebb embert foglalkoztatnak különböző szolgáltatásokban, ahol a személyes érintkezés alapértelmezés szerint gyakoribb. A jövő tehát: kevesebb munkaebéd, több Skype.

Vírus és demokrácia

A Bloomberg amerikai üzleti hírügynökség úti élménybeszámolóval egybekötött elmélkedést közöl a pozsonyi gyökerű Andrea Dudik tollából arról, hogy a kommunista múltú európai országokban a járvány miatti hatósági korlátozó intézkedések vajon ösztönzik-e az önkényuralmi törekvések újraéledését.

A cikk utal a Magyarországon időlegesen bevezetett rendeleti kormányzási felhatalmazásra, illetve arra, hogy a lengyel kormányzó párt kísérletet tett a választási szabályok megváltoztatására, lehetővé téve a levélben történő szavazást. Megszólaltatja Václav Maly prágai segédpüspököt, az 1989 novemberi bársonyos forradalom ismert alakját, aki szerint a demokráciát valóban érik fenyegetések ezekben az időkben, és résen kell lenni, nem szabad hagyni, hogy érvényesüljenek az autoriter tendenciák, hanem el kell érni, hogy tűnjenek el a vírussal együtt.

A szerző érzékel olyan veszélyt is, hogy újabb ellenérzések keletkeznek és falak emelkednek Európa keleti és nyugati fele között – részben az utazási korlátozásokkal kapcsolatban. Kérdés, hogy mely régiók mekkora helyreállítási támogatásban fognak részesülni az uniótól, illetve feszültséghez vezet az, ha Nyugaton gyanakodva tekintenek az idővel visszatérő keletiekre, akiknek a munkaerejére mindazonáltal szükségük van.

Az új despotizmus

Végül egy könyvismertetésről, hasonló témában. A Handelsblatt című német gazdasági napilap mutatja be John Keane ausztrál egyetemi professzor új kötetét, amely Az új despotizmus címmel jelent meg, és amely a német recenzió kiemelése szerint arról szól, miként változtatják meg belülről egyes hatalmasok a demokráciát.

Keane szerint különösen Kína jelent kihívást a demokráciák számára, mert politikai rendszere jóval összetettebb, mint az korábban gondolható volt. De nem marad ki a kötetből Magyarország sem, amelyet a szerző „a despotizmus fölemelkedésének az allegóriájaként” jellemez. Úgy véli, az Orbán Viktor vezette Fidesz belülről alakított át egy hatalommegosztáson alapuló demokráciát, és teremtett olyan kliensrendszert, ahol adott a féken tartott bíróság és média, a hamis állítások terjesztése, a kívülről szabadnak látszó választás, a rendszeres közvélemény-kutatás, a rokonságon alapuló gazdaság, a hivatalosságoktól függő oligarchia és a hűséges középosztály.