Mégsem mennek ki tízezrek az utcára tiltakozni – Hardy Mihály jegyzete
22/07/2021 17:28
| Szerző: Hardy Mihály/Klubrádió
Van az úgy, hogy egy diktatúra a végnapjaiban már bohózatba fullad. Ez az új, Orbán-féle népszavazási bohózat is valami hasonló lehet, kétségbeesett ellencsapás, hogy eltereljék a köz figyelmét a nagyobb bajokról. És ennek ellenére, mindezt jól tudva, nincsenek tömegek az utcán. Így persze beválik az értelmetlen kérdésekből összetákolt népszavazás.
Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában, hogy vajon mennyi időbe, hány évtizedbe telik majd, mire sikerül Magyarországot visszaterelni a normális gondolkodás útjára? Merthogy a jelenlegi közállapotaink, akárhogy szemlélem, vagy nevetségesen ostobák vagy egyszerűen tragikusak. A legújabb adalék ehhez a kórtörténethez a miniszterelnök által kezdeményezett népszavazás.
Azt az elektronikus értelmező szótárból tudjuk, hogy a népszavazás a választópolgárok akaratkifejezésének a legerősebb eszköze. És akkor vegyünk egy átlagos szavazópolgárt, mondjuk a nyugdíjas Kati nénit egy kis nógrádi zsákfaluból, kilométerekre a járási központtól. Felteszik neki a kérdést: Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek nemátalakító kezelések? „Hogy mi bajod van, kisfiam? – kérdez vissza Kati néni. - Mi történt veled? Nem kéne abból vegyes gyümölcspálinkából annyit innod, hogy ekkora hülyeségeket kérdezel! Na, menj szépen, feküdj le és aludd ki magad! Másokkal is megesik az ilyesmi a kocsmában.”
Tényleg, ki hiszi el, hogy ma Magyarországon ez volna a legégetőbb kérdés?
Van az úgy, hogy egy diktatúra a végnapjaiban már bohózatba fullad. Ez a népszavazási bohózat is valami hasonló lehet, kétségbeesett ellencsapás, hogy eltereljék a köz figyelmét a nagyobb bajokról. Például arról, hogy Magyarország százmilliárdoktól esik el, a kormány korrupt politikája és gyakorlata miatt. Hogy nincs az országban elég háziorvos, pedagógus, kórházi nővér vagy éppen villanyszerelő sem. Hogy az ország egyharmada él a hivatalos nyomorszint alatt, itt Európa kellős közepén. Hogy olyan törvények béklyójában élünk, amik szerint szinte bármit meg lehet tenni az állampolgárral, az állam teljes súlyával szállhat rá bárkire. Büntetlenül megfigyelhetik szíve minden rezdülését, lehallgathatják a legintimebb pillanatait, ellophatják még a rosszul sikerült szelfiket is a telefonjáról, az sms-eit a bevásárlólistával éppúgy, mint a gyerekkel megbeszélt találkozót a távolsági busz megállójában.
És ennek ellenére, mindezt jól tudva, mégsem mennek ki tízezrek az utcára tiltakozni. Hát mi mégis láncot hordunk?
Így persze beválik az értelmetlen kérdésekből összetákolt népszavazás. És akkor lesz a lehallgatásból – elhallgatás.
Hardy Mihály jegyzete az Esti gyors 2021. július 22-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
