Frisch, fiatalosch – Szénási Sándor jegyzete
7/07/2021 18:01
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
A nyilvánvalóan kamu nemzeti konzultációkban a fideszes hatalom csak arra kér választ, amit már eldöntött, magyarán a saját közönségét valamiféle üres edénynek tekinti, amibe persze nem tölthető bármilyen tartalom, de a megszokott löttyöt gondolkodás nélkül, szeretettel fogadja be. A fiatalokkal ezt nem lehet csinálni.
A Fidesznek nevezett választási alakulat a fiataloknak üzen plakátokon, az üzenetek mellett emojik vannak, ezeknek kellene a friss, kamaszos, üde hangvételt megjeleníteniük, azt a nyelvet, amin ugyebár az új generációk beszélnek.
Mármint a Fidesz szerint.
Amivel van egy kis probléma.
A hatalom mostanra már annyira elnehezítette a saját imázsát az etnicista tartalmaktól a dögunalmas Soroson, vagy a politikai kereszténységen át a homofób alapvetésig, hogy semmiféle helyet nem hagyott a fiatalok saját üzeneteinek. A nyilvánvalóan kamu nemzeti konzultációkban amúgy is csak arra kér választ, amit már eldöntött, magyarán a saját közönségét valamiféle üres edénynek tekinti, amibe persze nem tölthető bármilyen tartalom, de a megszokott löttyöt gondolkodás nélkül, szeretettel fogadja be. A fiatalokkal ezt nem lehet csinálni. A trottyos, agyonmagyarított, ómódi elfogultságoktól, vezérkultusztól, és mesterségesen keltett üldözési mániáktól hemzsegő ideológiai batyunak különben is van valami dohszaga, kevésbé finoman szólva rothadó bűze. Mit kezdhet ezzel bármi, ami nem öreges, és nem nyomasztó?
Nem véletlen, hogy amikor a hatalom megpróbál a fiatalokhoz szólni, tegyen ebbe bármennyi pénzt, és erőfeszítést, a bukta megjósolható. A kormány dicsérete, a homofób üzenet, a pánikkeltés bevándorlás-ügyben önmagában nem áll meg, ezt a propagandisták tudják jól, ezért raknak melléjük valami fiatalosch-at. Az emojik azért tűnnek jónak, mert pusztán hangulatjelek, nem fejtenek ki, és nem értelmeznek semmit, a hülye is kezelni tudja őket.
És pontosan ez az, ami a hatalmi szándékot megmutatja és a buktát előrevetíti: a célszemély érzi, hogy hülyének nézik. Megérti, hogy igazából nem kérdeznek tőle semmit, nem is fontos a véleménye, a személye tehát nem számít, csak a célszemélyi szerepe. Mármost ennek a fiatalembernek az emoji pusztán egy használható jel, önmagát még véletlenül sem tekinti emojinak, nem gondolja, hogy egy bábuarc, egy vigyor, vagy komor tekintet lenne, hanem mégiscsak embernek érzi magát, bonyolultabb képletnek.
A plakát viszont csak ennyit tud: vigyor, bú, düh.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2021. július 7-i, szerdai adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
