Szakértő: Megingott a magyar kormány iránti bizalom a NATO-ban – Trump 2.0 – ami a magyar-amerikai kapcsolatokban várható
24/11/2024 21:32
| Szerző: Csernyánszky Judit
Trump 2.0 éra kezdődik, amire jobb és baloldalon is fel kell készülni. Pontosabban rá kell készülni, mert Donald Trump kiszámíthatatlansága miatt nem lehet biztosra menve tervezni. Finoman hangolva még ez az állítás is elhangzott azon a Lónyay-Hatvany villában tartott rendezvényen, ahol a Trump megválasztása utáni külpolitika várható változásairól vitáztak a Danube Institute szervezésében.
Elhangzott a többi között az is, hogy január 20-tól, az elnök beiktatásának napjától Benjamin Netanjahu minden bizonnyal szabad kezet kap. Azt csinál majd, amit csak akar? Így lesz ez? És mi lehet a következménye? A vita szünetében beszélgetett Csernyánszky Judit kollégánk Bassem Eiddel, a Palestinian Human Rights Monitoring Group (PHRMG) alapítójával és egykori igazgatójával. A szervezet a Palesztin Hatóság felügyelete alatt állt, 2011-ben megszűnt eredeti felállásában. A jogvédők persze harcolnak.
Szabad kezet kap? – nézze, ebbe a meghatározásba nagyon sok minden belefér. Nehéz értelmezni. Szerintem Trump megválasztott elnök készen áll a párbeszédre Izraellel. Én most alapvetően Ciszjordánia miatt aggódom, mert ha Izrael ennek annektálására készül, akkor Trump egészen biztosan azonnal áldását adja rá – legalábbis ezt hallani mindenhol. Én ebben egyáltalán nem vagyok biztos, mert az az érzésem, ő nem eszkalálni akarja a helyzetet, hanem véget vetni a háborúnak.
De Gáza helyzete legalább ennyire aggasztó. A palesztinok felelősségét nem lehet megkérdőjelezni a háború elhúzódása miatt, hisz a túszok szabadon engedésén is múlik a háború befejezése.
Természetesen, nem kérdéses a palesztinok, illetve a Hamasz felelőssége. Már rég szabadon kellett volna engedni a túszokat!
És mind a mai napig nem történt meg. Miért?
Ez minden bizonnyal Irán játszmája. Ők tartják sakkban Izraelt.
Miközben a palesztin nép szenved.
Hát persze! De érdekel is valakit a palesztin nép szenvedése? Gaza szétverése miatt, az elmúlt egy évben történt pusztításért a Hamaszt lehet felelősségre vonni. Mindennek a Hamasz az oka, és nem Izrael.
Ön, mint a palesztinok emberi jogaiért harcoló, egykori igazgató, mit tud tenni a helyzet megváltoztatásáért?
Nem gondolom, hogy mi, palesztinok bármit is tudnánk tenni a helyzet megváltoztatásáért. Se fegyverünk, se pénzünk. A palesztinoknak semmijük nem maradt. Irán fegyverzi fel és pénzeli a Hamászt.
Ön sem kezdeményezett párbeszédet a palesztinok érdekében?
Nem, nem mi sem tudtunk. Már csak azért sem, mert nem tekintjük magunkat politikai szervezetnek. Az emberi jogok meg aztán végképp nem érdeklik az irániakat.
Az amerikai elnökválasztásban óriási nyomás nehezedett a palesztinok részéről Biden elnökre és Kamala Harrisre. Nem gondolja, hogy ez is hozzájárult a demokrata elnökjelölt vereségéhez? Gondolok itt a feltüzelt palesztinpárti tüntetőkre.
Dehogynem! Nagy szerepet játszott a kampányban az izraeli-palesztin konfliktus és Kamala Harris kijelentései rossz irányba terelték az ügyet.
A rendezvény legbefolyásosabb szereplője, John Tsagronis is roppant készséges volt, amikor interjút kért kollégánk a Klubrádió számára. Ő a washingtoni székhelyű Világpolitikai Intézet (The Institute of World Politics in Washington, D.C) professzora, szakterülete az államvezetés és nemzetbiztonság. Azzal vezettük fel, hogy minket itt Európában legfőképp az oroszok Ukrajna ellen indított háborúja érdekel, hisz annak szomszédságában vagyunk kénytelenek élni.
Megteremti-e 24 óra alatt a békét Donald Trump, ahogy azt ígérte a kampányban? És ugyebár mondott olyat is, ha Joe Biden helyett ő lett volna a Fehér Házban, az oroszok el sem indították volna a támadást.
Sokkal több múlik majd azon, leülnek-e egymással tárgyalni, mint az, hogy megegyeznek-e. Értem ezen azt, hogy egyáltalán sikerül-e mindkét felet, tehát az ukránokat és az oroszokat is egy asztalhoz ültetni. Egyelőre nem érzékelem azt sem, hogy mennyire lennének rugalmasak, ha a béke ügye kerülne terítékre. Alapvető kérdés számomra, hogy egyáltalán mi jelent biztonságot Ukrajna számára. Az, hogy csatlakozik a NATO-hoz? Vagy kiegyezne például egy olyan forgatókönyvvel is, mint Ausztria a II. világháború után? Hogy semleges marad? Úgy, ahogy annak idején Ausztria, hogy nem csatlakozott sem a NATO-hoz, sem a Varsói Szerződéshez? Számomra nem kérdéses, hogy Trump elnöksége idején az ENSZ-ben Oroszországot felelősségre fogják vonni azért, amit tett, hiszen emberi jogsértéseket követett el és számtalan nemzetközi szerződést szegett meg. A béke tartalma számomra még korántsem egyértelmű. Ahogy Trump elnök jelezte, véget kell vetni a háborúnak, mert rettentő erővel sújtja az ukránokat, de hogy milyen feltételekkel? Azt gondolom, hosszú távon az oroszoknak kedvez a háború.
De a mostani körülmények között Ukrajna jelentős területi veszteségeket szenvedne el.
Ez így van. Ebből a szempontból a kurszki hadművelet hatással lehet Dombasz térségére is, alku pozíció tekintetében. Nem vagyok része a tárgyalások kidolgozásának, ezért pontosan nem tudom a részleteket, de abban biztos vagyok, hogy Trump gyorsan akar lépni. Noha a 24 órás időkeret aligha teljesíthető.
Bekapcsolódott a beszélgetésbe Michelle Watson nemzetbiztonsági szakértő, aki jelenleg a Danube Institute munkatársa, ezt megelőzően pedig az Intelligence and National Security Alliance, a Hírszerzés és Nemzetbiztonsági Szövetség szakértőjeként dolgozott.
Szerintem a legfontosabb kérdést először is Volodimir Zelenszkij elnöknek kellene megválaszolnia: a kérdés pedig az, hogy béke vagy pedig a NATO-hoz való csatlakozás a fontosabb számára.
Jelen pillanatban nem úgy tűnik, mintha nem Zelenszkij elnökön múlna a béketárgyalások megkezdése. Sokkal inkább Putyin a kérdéses szereplő! – vetette közbe kollégánk, mire Watson úgy válaszolt:
Ez igaz, de Zelenszkij elnöknek engedményeket kellene tennie ahhoz, hogy a tárgyalás elkezdődhessen.
Leszögezhetjük, hogy Putyin gengszter és egyben bűnöző is. Háborús bűnös. De nyilván nem fogják tudni felelősségre vonni – már ami a kérdés gyakorlati oldalát illeti. Az Interpool hiába adott ki körözést ellene, ha olyan országokba utazik, akik nem adják ki őt. Pedig a felelősségre vonást nem úszhatná meg. Egyelőre azt nem tudjuk, meddig megy el Trump megválasztott elnök, amikor Putyin felelősségre vonásáról van szó. Azonban a béke ügye valóban az oroszok kezében van, legfőképp azért, mert katonai erejükön felüli erőfeszítést követel tőlük most a helyzet. Nyilván ezért is engedte meg most Joe Biden elnök a hosszú hatótávolságú rakéták orosz területen történő bevetését is.
Michelle Watson kérdésünkre ehhez még hozzáteszi, hogy valóban fordulópontot jelenthet ez a döntés, Ukrajna pozícióját megerősíti. Trump elnökségével világosabb lesz az ábra, mennyire tudott Ukrajna ezzel a helyzeti előnnyel élni vagy sem.
Hogyan látják ebben a béketeremtésben Orbán Viktor szerepét, aki gyakorlatilag szembemegy az EU-val?
Az ő szerepe ebben kevésbé fontos. Alapvető kérdés most tisztázni azt, hogy tárgyalni kell-e vagy folytatni a háborút. Mivel én itt most csak vendég vagyok, nem akarok kritikus lenni Orbánnal szemben, de az biztos, hogy számos lépését megkérdőjelezem.
Mire gondol konkrétan?
Az orosznál is jobban aggaszt a Kína-politikája. Erősödik Kína és a magyar kormány közti együttműködés anélkül, hogy Orbán tisztában lenne ennek következményeivel. Például azzal, hogy az amerikai-magyar kapcsolatokban ez komoly nézeteltérést okoz majd. Elismerem, követtünk el hibákat eddig is a két ország kapcsolatának kezelésében, de hosszú távon a magyar kormánynak az Oroszország és Kína irányába tanúsított, rendkívül autonóm politikája nem vezet jó eredményre.
A Kína-politikája már megállíthatatlannak látszik, hisz visszafordíthatatlan beruházások kezdődtek el a kínai akkugyárak és az autógyártás terén. Eközben pedig óriási a lakossági, a civil tiltakozás is. (Erről most hallottak először, mondják.)
Örömmel hallom, hogy vannak következményei ezeknek a negatív lépéseknek. Számtalanszor bebizonyosodott, hogy nem következik be a kínaiaktól remélt gazdasági fellendülés, hanem épp az ellenkezője történik. Hamisak a kínai elittől érkező, a nyitottságra, liberális szemléletre vonatkozó ígéretek, akárcsak a technikai fejlődésre vagy a világ gazdasági vérkeringésébe való beágyazottság megteremtésére vonatkozóak is. A kínai kommunista párt szemlélete nem fog megváltozni. Sokkal, de sokkal elővigyázatosabbnak kellene lennie a magyar kormánynak. Már most is világosan látszik Magyarország kínai függősége a telekommunikáció és ipari beruházások terén. Az ország függőségét, integritását már aláásta.
Végül azt kérdezném, mennyire megbízható NATO-partner ma Magyarország Önök szerint?
A katonai kiadások terén teljesítette az elvárásokat Magyarország, de ami a továbbiakat illeti… Nézze, Magyarországnak, akárcsak Törökországnak nyilván vannak saját nemzeti érdekeik, amelyeket szerintem az Egyesült Államok tiszteletben is tart, de a NATO-tagság kötelezettséggel is jár. Magyarország azt kockáztatja, hogy a NATO-n belül marginalizálódik. Méghozzá azzal, hogy a szövetségen belül különutas politikát folytat, márpedig ez szégyen, gyalázat az ország számára.
Az interjúkat a cikk elején, a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg.
