Szalagavató – Szénási Sándor jegyzete
1/07/2020 18:02
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Aki nem látszik, az nincs. Aki nem vág szalagot, az annyit is ér. Nem véletlen, hogy az avatók száma egyre csak nő– Szénási Sándor gondolatai egy 8 kilométeres bicikliút átadásáról.
Új kerékpárutat adtak át tegnap Tépe és Berettyóújfalu között az M4-es és a 47.számú főút kereszteződésénél. Ez ugyebár örömteli esemény. Annyira az, hogy a szalagátvágást nyolc személy hajtotta végre, egy kormánybiztos, a tépei polgármester, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. útfejlesztési igazgatója – az utóbbi három beszédet is mondott – valamint a berettyóújfalui polgármester, egy fideszes országgyűlési képviselő, és három, a média által be nem azonosított ember, plusz két kislány, ők a szalagot tartották kétoldalt, amíg tarthatták.
Az útról tudni kell, hogy része a Debrecen-Nagyvárad vonalnak, amelynek a kiindulópontja a Bodeni-tónál van, vagyis nem akármilyen fejlesztésről beszélünk, ez az aszfaltcsík maga Európa, embereket és tájakat ölel össze. Más kérdés, hogy a most átadott kis magyar szakasz mindössze 8 kilométeres, a teljes út viszont legalább 15oo, a hatalmi prezentáció tehát némileg eltúlzottnak látszik. Ám ez csak a látszat.
A politikai jelenlétet sokféleképpen lehet mérni, döntő azonban, hogy egy adott esetben hol vagyunk, az ötven kerékpáros között, akik ennek a 8 embernek tapsolnak, vagy a szalag túloldalán, ollóval a kezünkben. Aki nem látszik, az nincs. Aki nem vág, az annyit is ér. Nem véletlen, hogy az avatók száma egyre csak nő, a legközelebbi 8 kilométert talán már tizenhatan adják át, a háttérben a sógorral, komával, jóbaráttal, hiszen ők úgy tudják, hogy ma kétféle ember él ebben az országban: aki benne van a hatalmi körben, és aki szeretne bekerülni. Gyűjteni kell a szalagdarabokat, testvérek, és ha a mennyiség megüti a két tonnát, tán még államtitkárnak is pályázhat vele az ember.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2020. július 1-i, szerdai adásában hangzott el.
