Könnyű kijelentés, ez már az 556. jó hetünk. Pedig, ahogy napról napra, hétről hétre, évszázadról évszázadra elleneink mindenfélével próbálkoznak, mert a teret, az időt és egyéb háttérhatalmakat egyetlen töretlen cél vezérel: gáncsoskodni szorgalmas népünkkel és vezérével szemben.

A kultúrharc jegyében nyugodtan támasszanak fel bárkit, akire szükség van, különben lófasz lesz itt, nem Orbán-korszak.

A család az a szeretetközösség, melynek sok formája van, és ezt a sokszínűséget épp a szeretet okán támogatni, és nem megbélyegezni kell.

Milyen bánatos hatalommal élne vissza a MOK akkor, amikor épp a hatalommal szemben próbálja biztosítani az orvosok és a teljes magyar egészségügy elementáris érdekeit? Mert hiszen pont ez a MOK küldetésének lényege.

Történt, hogy Orbán úgy döntött egy éve, hogy a svédek és a finnek NATO felvételét nem fogunk sietni ratifikálni. Rajtunk kívül még a törökök tették ugyanezt, mindenki más Parlamentje persze rég ratifikálta. Hát akkor mi nyilván nem. Kicsit komikus, kicsit dühítő, kicsit veszélyes, de Orbán szerint így kerek a világ.

"Ezután is számíthatnak Magyarország kormányára!" Ez meglehetősen fenyegetően hangzik, mármint a hanyatló Nyugat, vagyis az imperialisták számára, legalábbis a felkiáltó jel miatt.

Hirtelen annyi áldozata születik a kádárizmusnak, mint ahány partizán született a második világháború után.

Panelnépnek szeretnek látni bennünket a mindenkori kormányaink, nagyságos és kegyelmes uraink és elöljáróink.

A kormány egyik kiszolgálója, a Médiatanács 2021 tavaszán ideiglenes használatba adta a Klubrádió frekvenciáját a számára kedves nagyvállalkozó kisegyház "leányának". A provizórikus engedélyt kétszer meghosszabbították, bizonyítandó, hogy az írott törvény alkalmazása választás kérdése.

A valós kérdések egyike, hogy kivonul-e a politika által becsempészett ideológiai zagyvalék az egyetemi szférából? Gábor György publicisztikája.

Természetesen, ahogy a bolsevizmus számára sem volt nagy jövője az állandó „békeharcnak”, úgy a mai diktatúrák sem tudják ezt évtized számra belemanipulálni a népbe. Ám, és ez az orbáni kommunikáció veleje, ideig-óráig működik, mert nincs kontrollja ennek a nyelvnek.

Mit ér az Alkotmányba foglalt törvény előtti egyenlőség, ha az intézményeinket behálózza a politikai maffia?

Magyarország hivatalos nyelve is lehetne mától egy holt nyelv. Vagy inkább tízmillió.

Az önkényuralmak az irodalom és a művészet legitimációs segítségéért kapkodnak. A vers szabadsága azonban megmarad.

Ami a hétvégén a szombathelyi templomban elhangzott, az a blaszfémia minősített esete.

Ha Virginia Woolfnak igaza van, miszerint a barátainkon keresztül saját magunkat mérjük meg, akkor Orbán igyekezete érthető, ha a Vatikánnal szeretné önmagát egy társaságban tudni. A Vatikán részéről ennek a fordítottjáról viszont már messze nem vagyok meggyőződve.