Palack – Józsa Márta jegyzete
Józsa Márta jegyzetében a bukaresti tejesüveg-visszaváltó és abból a legenda szerint házat vásárló brigantiktól jutott el Erzsébetváros Csikágónak becézett negyedébe, ahol sorra elnézi a visszaváltó automatáknál azokat a felnőtteket és gyerekeket, akikről első pillantásra is látszik, hogy fontos szerepet játszik immár életükben az eldobott csomagolóanyag összegyűjtése és az ezért kapott fizető utalvány. Felbukkant az állandóan elromló vagy telítődő automatánál való sorban állásnál a nyomor egy láthatatlan rétege.
Lejtő – Neuman Gábor jegyzete
Orbánnak először kell alkalmazkodnia valakihez a politikában. Egy okos ember mondta, talán Churchill, hogy ha egy ország politikai vezetése elindul lefelé a lejtőn, még az isten se állíthatja meg, hogy ne guruljon le az aljáig.
Das Kapital – Szénási Sándor jegyzete
Vidnyánszky Attila színre viszi a Tőkét, erről írt jegyzetében Szénási Sándor, aki szerint "félő persze, hogy Marxnak ehhez sem lesz semmi köze, nem is lehet, még akkor sem, ha a Termelési Módot egy különösen zseniális színész állítja elénk, csodás maszkban. De hát Jézus hitéből is csak a politikai kereszténységet képes lepárolni egy hatalom, miért járnának másképp a szellem emberei?".
Orbán-magány - Rózsa Péter jegyzete
Vajon Orbánt valaha érdekelte-e, egyetlen lépése, döntése előtt, közben és után, hogy minek, mi lesz a valódi következménye?
VIP-ellátás – Selmeci János jegyzete
Egy megbecsült államtitkár a neki kijáró VIP-ellátásban részesül, vagy mégsem?
Hiányozni fog Matolcsy – Kárpáti Iván jegyzete
Az, hogy a köztársasági elnök egy üres öltöny, szomorú, de nem tragédia. Ha az MNB vezetőjét is a Várból irányítják jövő évtől, akkor az Isten irgalmazzon nekünk, mert a befektetők nem fognak, és nosztalgiával gondolhatunk vissza a 400 forintos euróra.
Új élet vár – Dési János jegyzete
Tisztelt Bese Gergő Péter! Végre legyél szabad és boldog. Nem muszáj többet hazudnod, magadnak se, a szeretteidnek se, nekünk se, az egyházadnak se. Úgy élhetsz, ahogy jólesik. Meg ha ezért nem járnak állami százmilliók, akkor is jó tud lenni. Próbáld ki!
Csoportosan – Józsa Márta jegyzete
A szülők, akik éppen készítették elő a gyerek ünneplő ruháját az évnyitóra, arra döbbentek rá, hogy nem csak amit nincs, hanem ahol sincs ünnepelni. Három nappal aztán az iskolakezdés után, amely több száz gyerek számára rémálom lesz egész életükben, kihallgatott az ügyészség egy fiatal nőt, édesanyát, aki valamikor EP-képviselő lévén megpróbálta megakadályozni, hogy a NAV megszállja a hajléktalanokat segítő Oltalom Karitatív Egyesület irodáit.
Fecnik – Szénási Sándor jegyzete
14/08/2024 18:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Sok száz millió, egymás hegyén-hátán élő, együttműködésre kényszerített egyén tudása, hogy a sok kis szemétből sok gigantikus szeméthalom lesz végül.
De a mama nagyon is lát. Pergő párbeszéd kezdődik, nagyon is generációs alapon, vagyis a kicsik láthatóan hülyeségnek tartják azt, amit a felnőttek a létezés fundamentumaként kezelnek, a szemetelést ugyanis, pontosabban annak mértékét, annak nyilvánvaló eltúlzását a felmenők részéről, akik azonban láthatóan nem engednek. A papa-mama arc nem komorodik el, néha össze is nevetnek, az obligát mosoly nem szűnik folyamatosan jelezni a konfrontáció elkerülésének, az együttműködés, a lojalitás szükségességének kényszerét, ámde a hangnem kicsit keményedik. Semmi ordítozás, de a szavaknak kezd éle lenni, a szülői pillantások fókuszban tartják a gyerekek szemét, az üzenet minden csatornán megy, szemmel, testmozdulatokkal, emelkedő dallamú beszéddel, sokallom is, tekintve a befektetett energia és az elnyerhető haszon feltűnő különbségét. Ennyi cirkusz pár fecni miatt.
A kicsik megtörnek. Az egyik felvesz a villamospadlóról két cafatot, a másik egyet. Merthogy három szemétkéről lenne szó. Az egyik felnőtt felpattan az ülésről, kinyitja a neszesszerjét, előszed belőle egy apró műanyag zacskót, szétpattintja és a gyerekek elé tárja, akik apró, gondos mozdulatokkal beleszórják az anyagot, az összenyomható felső rész visszapattan, a kosz eltűnik a táska mélyén, hogy aztán, nyilván ugyanolyan figyelemmel hulljon egy papaírgyűjtő kuka aljára.
Két nap múlva ugyanezt látom a Mammut kávézójában. Egy mama, két kislány, dettó az a színdarab.
Mármost ezzel én nem akarok mondani semmit. Nem mondom, hogy éljen a letelepési kötvény-korrupció, távol álljon. Nem mondom, hogy bezzeg a múltkor egy ordítozó, a sörösdobozokat széthányó részeg oroszt láttam ugyanazon a villamoson, nem mondom, mert magyart is láttam, nem egyet. Tudom, hogy a jelenet alapja sok száz millió, egymás hegyén-hátán élő, együttműködésre kényszerített egyén tudása, hogy tudniillik a sok kis szemétből sok gigantikus szeméthalom lesz végül, aminek nem árt elébe menni, amíg a dolog kezelhető. Nem mondom, hogy az állam elnyomó szigora megoldás. Ez is távol álljon.
Csak elmondtam, amit láttam, és csak kérdezem, hogy szimpla belátásssal, a rohadt nagy mocsokhalmok megidézésével a fantáziánkban nem lehet-e sokkal emberibb, de hatékony, életminőség-javító módszerrel élni.
Ha nem tetszik akarni, hát nem. Tessék elfelejteni, hogy szóltam.
