Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Tények nélküli világ – Kárpáti Iván jegyzete
Mindenki abban hisz, amiben akar, szabadon döntheti el. Egyre kevésbé kiszámítható, hogy egy nyilvánosságra kerülő információ milyen hatást vált ki, így pillanatokon belül elveszti jelentőségét.
Hinaus – Szénási Sándor jegyzete
23/08/2024 18:03
| Szerző: Szénási Sándor
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
A legjobban a cigányok szívják meg, négy-ötezer anyát és gyereket. Kocsról most tettek ki százhúsz embert, a máltaiaktól még kapnak átmeneti szállást. Egy hétre. Aztán az utca. Mint a többinek is.
Elérte a BBC ingerküszöbét az a magyar szabályzat, amely megvonja a lakhatási támogatást és havi apanázst azoktól az ukrán állampolgároktól, akik nem közvetlenül harci zónákból érkeztek. A híróriás szerint az országban 31 ezer ukrajnai menekült él, hogy ebből hány embert érint a szabályozás, nem tudni.
Szerintünk mindegy is.
A BBC még megemlíti, hogy a "helyzetet bonyolítja” a nem konkrétan háborús övezetnek számító Kárpátaljáról érkezők státusa, ők ugyanis jórészt kettős állampolgárok, ami kizárja, hogy az Unió más államaiban menedéket kapjanak. Világos, miért: ha magyar útlevelük is van, gondoskodjon róluk a magyar álladalom.
A magyar álladalom viszont épp most hajigálja őket a szemétbe, azaz az utcára, vagy vissza a hazájukba, ahonnan nyilván változatos okokból jöttek el: vagy a besorozás elől, ahogy annyi echte ukrán is teszi, akik a Nyugatot választják, vagy a nyomor miatt, vagy a szegregáció okán.
A nem háborús zónákból érkezők jelentős része ugyanis cigány, akik úgy vélhetik, hogy ha az ember Ukrajnában magyar is, meg roma is, meg háborúba is vihetik, az kicsit sok a jóból, ha viszont átjönnek "Magyarba”, akkor ezt a háromdimenziós nyomasztást talán le lehet fogyasztani egyre.
Az emberjogi szervezetek szerint azonban itt nem menekültként kezelték őket, hanem cigányként, akiknek nem adtak ki albérletet, akiket nem fogadtak be családokhoz, így aztán – mondták a kutatók - egy idő után egyszerűen eltűntek a térképről. Ami persze nem egészen van így, csupán sokfelé szóródtak szét kollégiumoktól munkásszállókig.
A cigány családoknak eleve nem volt pénzük lakást bérelni, és az is világos volt, hogy családi befogadást feltételezve olyan kulturális, életmódbeli konfliktusok vetültek előre, amelyeknek a feloldása békeidőben sem egyszerű, háborús helyzetben meg végképp ostobaság lett volna feltételezni, hogy az érintett felek minden feszültséget okozó különbözőségükön egy perc alatt átlépnek.
Az állami segítség tehát elkerülhetetlen, ily módon kötelező volt, és épp ez az, amit a NER megszüntet, az ingyenes lakhatást ugyanis, és a havi 22 800 forintos támogatást, ami mellé gyerekenként 13 700 forint járt még. Extrém esetekben persze lesz könyörület, nyugtatgat a hivatalos humanizmus.
Budapest évek óta küzd a kárpátaljai magyarok fogyatkozó jogaiért, és helyesen nem fogadja el, hogy ezek a jogok az orosz nyelv és befolyás visszaszorítása miatt lettek járulékos veszteségek.
Látszólag ugyanezen okból viselkedik undorító módon a háborúba kényszerített Kijevvel szemben, noha persze tudható, hogy a lényeg a Kreml-nek aláfekvő orbáni politika. Most ez az eddig sem hihető látszat is szétfoszlik.
A legjobban a cigányok szívják meg, négy-ötezer anya és gyerek. Kocsról most tettek ki százhúsz embert, a máltaiaktól még kapnak átmeneti szállást. Egy hétre. Aztán az utca. Mint a többinek is.
De hát Orbánéknak nem számít, roma, vagy nem roma, sima ukrán, vagy sem, magyar anyanyelvű, vagy sem, az édes magyar testvérrel ugyanúgy bánnak, mint bárki mással, vagyis mint a ronggyal, aki akkor sem érdekelte őket, amikor a nevében truccoltak Ukrajnával.
Az egésznek semmi értelme. Még pénzből is csak garasokat takarítanak meg.
Benne van a NER egész sötét, bűzlő lelke.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. augusztus 23-i adásában hangzott el.
