Öltönyösök - Szénási Sándor jegyzete
Mármost hülye a rendszer, vagy sem? Ha nem hülye, akkor Kovács-Bunát sem tette volna meg megbízott igazgatónak a Szőlő utcában, de ha már, a debreceni tökig sáros igazgatóhelyettest aztán végleg mellőzte volna. De nem. A NER láthatóan büszkén vonul, pocsolyából szarba lép.
Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete
Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Gazember, aki a verést helyesli - Dési János jegyzete
A verés fontos eleme a hagyományok láncolatának. Nehogy már az államra bízott gyerek kimaradjon ebből a közös nemzedéki élményből. Twist Olivért is verték, mégis milyen híres lett. Le a belpesti kényeskedéssel és sipákolással. Fenékig.
Mi szültük Twist Olivért – Józsa Márta jegyzete
Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázada megírt történetnek a tanulságait.
A magyar gyerek az új migráns, én pedig fel vagyok b... - Selmeci János jegyzete
Mindenki tudja, hogy szörnyű dolgok történnek az állami gondozott gyerekekkel, és tudjuk, hogy ezeknek egy részét éppen azok tussolják el, akiknek ezekre a gyerekekre kellene vigyázniuk.
A háromszázalékos csapda - Rózsa Péter jegyzete
A kormány magánberuházásokat minősít nemzetgazdaságilag kiemeltté? A Szilas-park nevű vállalkozás ennek az állatorvosi lova.
Hulladékok - Szénási Sándor jegyzete
Trump mintha csak arra emlékezne, ami a fejében motoz, a külvilág csupán zaj a számára.
Megbuktak? - Selmeci János jegyzete
Nekik a védtelen gyerekeket megillető biztonságnál, és a korábbi áldozatoknak járó elégtételnél sokkal fontosabb volt, hogy őket senki se tehesse felelőssé az államra bízott gyermekek bántalmazásáért, és a Szőlő utcai botrány ne veszélyeztesse a választási győzelmüket.
Tréning – Szénási Sándor jegyzete
9/10/2024 18:05
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
A kihívások, a kényelmetlen faggatózások elmaradása következében az inger nélkül élő, stimulálatlan ember, bár nem állítjuk, hogy feltétlenül elbutul, viszont mégiscsak bepókhálósodik, lelassul, hasonlítani kezd az öregasszonyok fájós térdére, ami, ha elindulnak vele, lassan olajozódik be, idő, amíg végre járni tud vele az ember.
Akkoriban még ellenzékben volt, az MTV-ben tehát nem ő szabta meg ki, és hogyan kérdezi, de azt már igen, hogy ott egyáltalán kérdezheti-e bárki is. 2003-tól ugyanis már létezett a saját televíziója, a HírTV, és onnantól az előre lezsírozott kamubeszélgetések akadály nélkül szökkenhettek virágba, Baló akadékoskodásait már nem nagyon kellett felvállalnia.
Az akkori MTV-ben O.V. csak annyiban szabályozhatta a ügymenetet, hogy közölte: puha kérdésekre puha választ ad, keményekre viszont keményen reagál, ami rendben volt, mondhatni korrekt.
A 2010-es győzelem után a korrekt alkalmak azonban végleg elmúltak, jött az üdvözült arcú mikrofonállványok kora a leszervezett kérdésekkel, és a miniszterelnök kényelmes elterpeszkedésével a saját mondókájában. Csak hát a kihívások, a kényelmetlen faggatózások elmaradása következében az inger nélkül élő, stimulálatlan ember, bár nem állítjuk, hogy feltétlenül elbutul, viszont mégiscsak bepókhálósodik, lelassul, váratlan ingerek esetén vele kapcsolatban hosszú reakcióidővel kell számolni, vagyis hasonlítani kezd az öregasszonyok fájós térdére, ami, ha elindulnak vele, lassan olajozódik be, idő, amíg végre járni tud vele az ember.
O. V. is ilyen lett. Ez, a ritka hazai alkalmakat tekintve, amikor évente párszor egy kormányinfón valódi kérdés találja meg, nem probléma, ilyenkor a lopások, a veje, Mészáros, stb. ügyekben egyszerűen azt mondja, hogy az ország a szabad vállalkozások paradicsoma, és hogy ő üzleti ügyekkel nem foglalkozik. Nem mondom, hogy ettől ép elméjű emberek zsebében nem nyílik ki a bicska, de a magyar ugarra ez nem hozzá rá a Milton hurrikánt.
Más a helyzet, amikor hosszabb magyarázkodásra kényszerül, például abban, hogy nem keveredik-e a hús a májjal, amikor egy állami beruházáshoz, lásd Budapest-Belgrád vasút, a saját apja szállítja a követ. Erről Strasbourgban a 444.hu riportere kérdezte, nagy nemzetközi nyilvánosság előtt.
És itt már felütötte fejét az előre látható zavar.
O. V. azt mondta, a vasút ugyan állami pénzből (konkrétan kínai hitelből – a szerk.) épül, de a kivitelezés magáncégek dolga, amihez neki nincs köze. Akkor sem, ha a demokratikus elvárások a papa aktív kőbizniszét állami hitelből minimum megkérdőjelezik? – szőtte tovább a beszélgetés fonalát a kíváncsi riporter. Mire O.V komoran megerősítette, hogy neki erre nem kell tekintettel lennie, ilyen elvárásokhoz (demokratikus – a szerk.) nincs köze. Itt le is zárta a dolgot ingerülten. Az ingerültsége egyébként jogos volt, érezte a csávát, azt is, hogy benneragadt.
Ennyire futotta. Egy szócsatákban edződött politikus sokkal finomabb mellébeszéléssel, kevésbé hektikus mozdulatokkal, félretolt durcával, meggyőzőnek tűnő, bár persze álérvekkel játssza le mindezt. Orbánnál azonban hiányzott a rutin. Meg ott van a mohóság átka ugye. Az építő cégekből kettő kínai, egy Mészárosé, a pályaépítő alvállalkozó dettó Mészáros. Ennyire nyilvánvaló esetben ügyesen hazudni is nehéz.
A kettlebell fogyasztóedzés mellett interjútréning is kéne. Egy üdvözült arcú mikrofonállvány üvöltözné neki: Loptál, mit mondasz? Apád köve, mit válaszolsz? Mészáros a testvéred, vagy csicskád, válassz! Tíz másodperced van. Ne aludj!
Szénási Sándor jegyzete az október 9-i Esti gyorsban hangzott el, a cikk tetején elhelyezett lejátszóra kattintva hallgathatják meg.
