Orbán megtartja Orbánt - Kárpáti Iván jegyzete
Hamarabb ránt elő Orbán Viktor egy államfőt, tök mindegy, hogy az egy habókos nagybácsi figura, egy közepes vidéki ügyvéd, akit saját jelentéktelensége repített már az Alkotmánybíróság élére is.
Hazugság, diktatúra a neved – Dési János jegyzete
A Fidesz 2010-es hatalomra jutása után a diktatórikus rendszer újbóli kiépülésével drámaiak a változások s egész újságíró nemzedékek nőnek bele a direkt hazugságok gyártásába a kormánypárti médiában dolgozva, amely ellen nincs nyoma, hogy tenni próbálnának.
"A" Lajos – Józsa Márta jegyzete
Mivel járhat, ha egy település polgárainak többsége úgy dönt, menjen az addigi fideszes polgármester? Többféle következménye is lehet.
A kompország esete a büntetővámmal
Nem egyértelmű, hogy hosszú távon jó vagy rossz a mi kontinensünk autógyártóinak és a beszállítóknak a büntetővám. Ami viszont aggasztó, az az elektromos autók piacának bezuhanása.
Munkatársunktól – Selmeci János jegyzete
A Fidesz házi lapjának titokzatos szerzőjéért aggódik Selmeci János.
Egy magyar nábob - Hardy Mihály jegyzete
Az Egyesült Arab Emírségek nagyszerű búvóhely az egyszerű, kétkezi adócsalóknak, piramisjáték szervezőknek vagy az FBI elől menekülő Wall Street-i farkasoknak.
Kocsmaszegények - Szénási Sándor jegyzete
A kispiszkosok, a köpködők halálát persze sokan üdvözlik, míg mások arra mutatnak rá, hogy a kádárkori kocsma már amúgy sem nagyon létezett, bár az elmaradott vidékeken élő múzeumként nagyon is megvoltak még.
A béke illúziója - Kárpáti Iván jegyzete
Izrael is megosztott, az ország biztonsága mindenkinek prioritás, viszont minden más vita tárgya, így Netanjahu miniszterelnök politikája is. Ameddig háború van, addig ő is hatalmon van, de ha ő bukik, egyáltalán nem garantált a béke.
Tréning – Szénási Sándor jegyzete
9/10/2024 18:05
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
A kihívások, a kényelmetlen faggatózások elmaradása következében az inger nélkül élő, stimulálatlan ember, bár nem állítjuk, hogy feltétlenül elbutul, viszont mégiscsak bepókhálósodik, lelassul, hasonlítani kezd az öregasszonyok fájós térdére, ami, ha elindulnak vele, lassan olajozódik be, idő, amíg végre járni tud vele az ember.
Akkoriban még ellenzékben volt, az MTV-ben tehát nem ő szabta meg ki, és hogyan kérdezi, de azt már igen, hogy ott egyáltalán kérdezheti-e bárki is. 2003-tól ugyanis már létezett a saját televíziója, a HírTV, és onnantól az előre lezsírozott kamubeszélgetések akadály nélkül szökkenhettek virágba, Baló akadékoskodásait már nem nagyon kellett felvállalnia.
Az akkori MTV-ben O.V. csak annyiban szabályozhatta a ügymenetet, hogy közölte: puha kérdésekre puha választ ad, keményekre viszont keményen reagál, ami rendben volt, mondhatni korrekt.
A 2010-es győzelem után a korrekt alkalmak azonban végleg elmúltak, jött az üdvözült arcú mikrofonállványok kora a leszervezett kérdésekkel, és a miniszterelnök kényelmes elterpeszkedésével a saját mondókájában. Csak hát a kihívások, a kényelmetlen faggatózások elmaradása következében az inger nélkül élő, stimulálatlan ember, bár nem állítjuk, hogy feltétlenül elbutul, viszont mégiscsak bepókhálósodik, lelassul, váratlan ingerek esetén vele kapcsolatban hosszú reakcióidővel kell számolni, vagyis hasonlítani kezd az öregasszonyok fájós térdére, ami, ha elindulnak vele, lassan olajozódik be, idő, amíg végre járni tud vele az ember.
O. V. is ilyen lett. Ez, a ritka hazai alkalmakat tekintve, amikor évente párszor egy kormányinfón valódi kérdés találja meg, nem probléma, ilyenkor a lopások, a veje, Mészáros, stb. ügyekben egyszerűen azt mondja, hogy az ország a szabad vállalkozások paradicsoma, és hogy ő üzleti ügyekkel nem foglalkozik. Nem mondom, hogy ettől ép elméjű emberek zsebében nem nyílik ki a bicska, de a magyar ugarra ez nem hozzá rá a Milton hurrikánt.
Más a helyzet, amikor hosszabb magyarázkodásra kényszerül, például abban, hogy nem keveredik-e a hús a májjal, amikor egy állami beruházáshoz, lásd Budapest-Belgrád vasút, a saját apja szállítja a követ. Erről Strasbourgban a 444.hu riportere kérdezte, nagy nemzetközi nyilvánosság előtt.
És itt már felütötte fejét az előre látható zavar.
O. V. azt mondta, a vasút ugyan állami pénzből (konkrétan kínai hitelből – a szerk.) épül, de a kivitelezés magáncégek dolga, amihez neki nincs köze. Akkor sem, ha a demokratikus elvárások a papa aktív kőbizniszét állami hitelből minimum megkérdőjelezik? – szőtte tovább a beszélgetés fonalát a kíváncsi riporter. Mire O.V komoran megerősítette, hogy neki erre nem kell tekintettel lennie, ilyen elvárásokhoz (demokratikus – a szerk.) nincs köze. Itt le is zárta a dolgot ingerülten. Az ingerültsége egyébként jogos volt, érezte a csávát, azt is, hogy benneragadt.
Ennyire futotta. Egy szócsatákban edződött politikus sokkal finomabb mellébeszéléssel, kevésbé hektikus mozdulatokkal, félretolt durcával, meggyőzőnek tűnő, bár persze álérvekkel játssza le mindezt. Orbánnál azonban hiányzott a rutin. Meg ott van a mohóság átka ugye. Az építő cégekből kettő kínai, egy Mészárosé, a pályaépítő alvállalkozó dettó Mészáros. Ennyire nyilvánvaló esetben ügyesen hazudni is nehéz.
A kettlebell fogyasztóedzés mellett interjútréning is kéne. Egy üdvözült arcú mikrofonállvány üvöltözné neki: Loptál, mit mondasz? Apád köve, mit válaszolsz? Mészáros a testvéred, vagy csicskád, válassz! Tíz másodperced van. Ne aludj!
Szénási Sándor jegyzete az október 9-i Esti gyorsban hangzott el, a cikk tetején elhelyezett lejátszóra kattintva hallgathatják meg.
