Korruptopoly – Józsa Márta jegyzete
Indul az integritásérzékenyítés, először tanároknak, hogy aztán majd a gyerekek is játékos formában ismerhessék meg a korrupció társadalmi következményeit.
Mi marad utánuk? – Rózsa Péter jegyzete
Ennek a kurzusnak a jó törvények csak akadályt jelentenek önkényen alapuló kormányzásuk fenntartásában. Mégsem az a fő kérdés, vége lesz-e a rezsimnek belátható időn belül.
Péter a rengetegben - Hardy Mihály jegyzete
Ez a külügyminiszteri látogatás minden elemében súlyos diplomáciai katasztrófa. Magára valamit is adó európai vagy nyugat-európai politikus az elcsalt 2020-as választások és a vérbefojtott belarusz tüntetések óta be sem teszi a lábát Minszkbe.
Min-Ho nem Ryan - Szénási Sándor jegyzete
"Amikor neked, katona, azt parancsolják, hogy tüzelj, nem azt válaszolod, hogy igenis, parancsnok elvtárs. Te a politikai tiszthez fordulsz, és megkérdezed az elvtársat hogy jóváhagyja-e a másik elvtárs utasítását. Ha igen, lőhetsz."
Orbán Lenin-rendje - Kárpáti Iván jegyzete
Magyarország kormánya jelenleg hatékonyabban képviseli Oroszország érdekeit, mint maga a moszkvai külügyminisztérium, már ha elfogadjuk azt a jóindulatú feltételezést, hogy Orbán Viktor egyáltalán magyar miniszterelnök és nem osztályvezető Szergej Lavrov hivatalában.
A család az első - Dési János jegyzete
"Kedves Tiborcz/Orbán/Mészáros – örülök, hogy hozzájárulhattam a gazdagodásotokhoz."
Víz, villany – Józsa Márta jegyzete
Magyarországon százezrek küzdenek úgynevezett vízszorongástól. Ők azok, akik sokszor naponta órákat töltenek azzal, hogy vödrökben hazacipeljék a legközelebbi közkútról az ivásra, főzésre, mosásra, tisztálkodásra használható vizet.
'56 emléke és újraértelmezése – Hardy Mihály jegyzete
Máig sem tudjuk, hogy az amúgy gyomorbeteg könyvelőre emlékeztető új orosz cár mivel tartja ennyire rövid pórázon, sőt egyenesen fojtónyakörvön Orbán Viktort és csapatát, de minél többet hadoválnak Budapesten ún. "nemzeti szuverenitásról", annál kevésbé hihető, hogy még önállóan döntenek, dönthetnek bármiben is.
Vásárhelyi Mária: Politikai hullamosdatás
20/06/2023 14:20
| Szerző: Vásárhelyi Mária
Aki ma Magyarországon Horthy Miklós szennyesét kívánja tisztára mosni, az a magyar nemzet ellensége. Olyan embert kíván példaképként a nemzet elé állítani, aki tevékenységével a "legpocsékabb nemzet" szerepébe taszította az országot. Aki vágóhídra küldte a magyar lakosság csaknem 10 százalékát. Akinek nyolcszázezer honfitársának meggyilkoltatása sem volt túl nagy ár hatalmának megtartása érdekében.
Egész gyermekkoromban elfacsarodó szívvel, irigykedve hallgattam a téli- és nyári szünetről hazaérkező boldog osztálytársaim beszámolóit a vidéki nagyszülőknél, rokonoknál töltött szünidőről. Elképzeltem, hogy milyen lehet a szánkókat a lovaskocsi után kötve repülni a havon, reggeltől-estig a falusi gyerekekkel száguldozni a réten, tehenet legeltetni a mezőn és részesnek lenni egy olyan zárt közösség életében, amilyen a falu. Értetlenül álltam a kérdés előtt, hogy nekem miért nincs egyetlen vidéki rokonom sem.
Aztán, ahogy múlt az idő, megértettem. Azért nincsenek vidéki rokonaim, mert kiirtották őket. Az édesanyám tágabb családjának közel 100 tagja lett a holokauszt áldozata vagy halt meg munkaszolgálatban, az édesapám családjáról még azt sem tudom, hogy közülük hányat gyilkoltak meg haláltáborokban, erőltetett menetekben vagy a harctéren ágyútöltelékként. De nagyjából hasonló lehet a szám.
Mind itt éltek Magyarországon, magyar állampolgárok voltak, magyar volt az anyanyelvük, magyarul beszéltek otthon is. Az egyetlen „bűnük” az volt, hogy zsidónak születtek. Volt közöttük vallásos ortodox és olyan is, aki már az 1910-es években kikeresztelkedett és hívő református lett belőle. Meg persze sok vallástalan is. De ez a „végső megoldás” szempontjából mindegy volt, hiszen ahogy a tömeggyilkos Hitler mondotta hóhér segédjének, a magyar kormányzónak, Horthy Miklósnak; „ úgy kell kezelni minden zsidót, mint a tuberkulózis baktériumát, amely megfertőzi az egészséges szervezetet”. És Horthy Miklós – elszánt antiszemitizmusát bizonygatva – készségesen teljesítette Hitler minden parancsát. A fehérterror során meggyilkolt ezrek, több tucat zsidótörvény és zsidóellenes rendelet, a Kamenyec-Podolszkijba deportált és válogatott kínzások után meggyilkolt 21 ezer zsidó felnőtt és gyermek, a haláltáborokba küldött 450 ezer magyar állampolgár, a munkaszolgálatban, a gettókban meggyilkolt és a Dunába lőtt tízezrek szegélyezik Horthy politikai karrierjét. És ehhez még hozzáadhatjuk a Don-kanyarba küldött 120 ezer magyar katona értelmetlen és borzalmas halálát.
Dióhéjban így foglalható össze annak a kormányzónak a politikai tevékenysége, akit a rendszerváltás óta minden jobboldali kormány megpróbál tisztára mosdatni. De vajon miféle, önmagát nemzetiként aposztrofáló kormány az, amely Horthy életművének mellékes epizódjaként tekint közel egymillió magyar állampolgár elveszejtésére és szánalmasan kétségbeesett erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a mérleg másik serpenyőjébe tett „jó cselekedetekkel” pozitív irányba billentse az erkölcsi megítélés mérlegét a kormányzó javára. Vagyis, hogy elmagyarázza, hogy Horthy „kivételes államférfi” (Orbán Viktor), „hős katona, igaz magyar hazafi volt, akire főhajtással kell emlékeznünk” (Lázár János).
Valóban kivételes volt; ennyi magyar állampolgár vére egyetlen magyar kormányfő nevéhez sem tapad. Nincs annyi jó cselekedet a világon, amely 800 ezer ártatlan magyar állampolgár halálát „kiegyensúlyozhatja”. Ráadásul a kormányzó pártfogói által felemlegetett „jó cselekedetek” döntő részét csak vonakodva, elsősorban saját irhájának mentése érdekében – néhány nála sokkal tehetségesebb, és az ország sorsa iránt elkötelezett politikus társa unszolására – hajtotta végre. Ha csak rajta múlt volna, akkor vélhetően még sokkal több áldozatot követelt volna kormányzása.
Nyílt titok, hogy csupán a másik véreskezű diktátor, Sztálin mentette meg attól, hogy háborús bűnösként bíróság elé kelljen állnia. Az pedig, hogy portugáliai száműzetése során néhány – Amerikában élő – gazdag magyar zsidó tartotta el, nem arra bizonyíték, hogy zsidókat mentett, hanem arra, hogy a zsidó nagypolgárokat mennyire nem rendítette meg, a Horthy által halálra ítélt "kis zsidók" sorsa. És persze ez is szégyen.
Aki ma Magyarországon Horthy Miklós szennyesét kívánja tisztára mosni, az a magyar nemzet ellensége. Olyan embert kíván példaképként a nemzet elé állítani, aki tevékenységével a "legpocsékabb nemzet" szerepébe taszította az országot. Aki vágóhídra küldte a magyar lakosság csaknem 10 százalékát. Akinek nyolcszázezer honfitársának meggyilkoltatása sem volt túl nagy ár hatalmának megtartása érdekében. Aki azt szeretné, hogy Magyarország újra a legpocsékabb nemzet szégyenteljes szerepébe kényszerüljön.
