Fél perc vidra mód

A művészet és annak jelenkori értelmezése volt a műsor aktuális alapvetése. Arra igyekeztünk választ találni, hogy az egyre összetettebb művészi koncepciók hatására fejlődik a befogadó, hogy minden réteget értelmezni tudjon, vagy épp fordítva, a befogadói gondolkodás változása kényszerítette rá az alkotót művének komplexebb megvalósítására.

Illetve egy harmadik lehetőséggel is számoltunk; ha a művészre, mint a mindennapok emberére tekintünk, akit ugyanolyan aktuális, többek között technológiai hatások érnek, mint az ebben az esetben befogadói pozícióban lévő embert, akkor valójában egymástól függetlenül, mégis együtt, egyformán változik a mentalitásuk, tudásuk. Így a művész képes nagyságrendileg azt nyújtani, amit a befogadó képes és meg akar ismerni.

Kellerwessel Klaus író-költővel, szociálpszichológussal, mesterséges intelligencia mérnökkel már az előző adásban elkezdtük a fentiekről a beszélgetést. Ezt folytattuk a 316. epizódban. Többek között azt vizsgáltuk, hogy vajon mára a művészet értelmezhetőségéhez elég-e a széleskörű tudás. Esetleg az-e a legfontosabb. Mert ha így van, akkor az MI fog a legjobban verset elemezni, vagy értékelni egy tárlatot.

A válasz természetesen nem. Az esztétikai árnyalatokat ugyanis nem érzi a mesterséges intelligencia, hiába lenne képes a meglévő információit asszociációra használni.

Szóba került továbbá a különbség az egyes kultúrák, illetve az azokon belüli szubkultúrák között, a művészetfeldolgozás szempontjából. Vagyis az egyes közösségek, csoportok eltérő fejlődési ritmussal bírnak.

Kellerwessel Klaus ugyanakkor rámutatott arra is, hogy talán nem fejleszthető egy ponton túl a mű összetettsége, és a befogadó értelmezőképessége, hanem mint az élet oly sok területén, itt is egy hullámzás bontakozik ki. És mikor eljutunk a betetőzésig, teljes hátraarcot mutatunk, és újra a legegyszerűbb számít majd a legszebbnek.

A szociálpszichológus szerint amíg ide eljutunk, meg kell küzdenünk a ránk ömlő információkkal, illetve a gyarapodó számú művészeti alkotásokkal. Erre alkalmas lehet, az úgynevezett vidra effektus, tette hozzá, amelynek a lényege, hogy akár csak egy rövid időre, de kiszállunk az aktuális káoszból, és mint a vidra, ha túl sok inger éri, befogjuk a fülünket egy időre, ezzel zárva le az érzékszerveinket.

2019-ben kutatást végeztek annak kiderítésére, hogy a gyakran hangoztatott sztereotípia, amely szerint a nők jobban, illetve hatékonyabban tudják megosztani a figyelmüket, igaz-e.

Közel 50-50 nőt és férfit kértek fel a tesztre, amelyben egyszerre két feladatot kapott mindenki, valamint olyan többszörös párhuzamos feladatvégzésre is sor került, amelyet a munka közben egészítettek ki a kutatók egy-egy újabb teendővel.

Norvégiában, a Bergeni Egyetemen folytatott vizsgálat bebizonyította, hogy nincs a két nem figyelemmegosztási képességei között jelentős különbség. Tehát nem a nem a döntő. Sokkal inkább az alany személyisége.

A folytatásban Pléh Csaba pszichológus, nyelvész, a CEU vendégkutatója elmondta, hogy a figyelemmegosztás képessége az idők kezdete óta velünk van, az életben maradásunkat feltétele. Ugyanakkor ez nem ösztön, hanem automatizmus, amely a világ változásával más és más kihívások elé állítja az embert. Azt is kiemelte a kutató, hogy bizonyos tevékenységeket ki tudunk egészíteni egy másikkal, de sok esetben a párhuzamos feladat ellátás kortól függetlenül rontja az eredményességet nagyjából 10-15%-kal.

A teljes beszélgetést meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a hanganyag meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.) Kiemelt kép: lovelooking / Pixabay