Helyettem, tálib virág – Szénási Sándor jegyzete
18/08/2021 17:54
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Nem igaz, hogy Washington nem ölt elég energiát, pénzt és fegyvert abba, hogy Afganisztánt demokratizálja. Az sem igaz, hogy egy olyan terepen, mint Afganisztán, demokrácia nem teremhet meg ... De az igaz, hogy a második világháború utáni amerikai szerep másolása, amikor is Washington politikai intézmények teremtésével és a demokrácia törvényi kereteinek elfogadtatásával hozzájárult egy új Németország, vagy egy új Japán születéséhez, Afganisztánban tévedés volt.
Ha egy társadalom jelentős részének nem mindennapi konkrét érdeke a sajtószabadság, akkor az, bár átmenetileg tiszteletét teheti, gyorsan elillan. Ha nem születnek igények új játékszabályokra, értékekre és elvekre, akkor a jelen és a holnap is csak a tegnap lehet. Ha egy közösség változatlanul a középkorban él, bekopogtathat és be is köszönhet egy más világ az ajtaján, de a középkor törvényei újra és újra makacsul visszatérnek, akkor is, ha azoktól a közösség időről időre szabadulni szeretne.
Hogy Amerika távozása Afganisztánból dicstelen, és hogy az evakuálás valamennyire is normális véghezvitele nem Biden üres fenyegetőzésén, hanem kizárólag a tálibok aktuális politikáján múlik, tény. Az azonban nem igaz, hogy Washington nem ölt elég energiát, pénzt és fegyvert abba, hogy Afganisztánt demokratizálja. Az sem igaz, hogy egy olyan terepen, mint Afganisztán, demokrácia nem teremhet meg, hogy az csak a Nyugat virága, globális jelentősége nincs. Ez nem igaz. De az igaz, hogy a második világháború utáni amerikai szerep másolása, amikor is Washington politikai intézmények teremtésével és a demokrácia törvényi kereteinek elfogadtatásával hozzájárult egy új Németország, vagy egy új Japán születéséhez, Afganisztánban tévedés volt. Azok az országok nem a középkorban éltek, és volt mire építeni egy demokratikus modellt. Afganisztánban minden a levegőre épült.
A változást csak az hozhatta volna el, ha sikerül az országban fejleszteni, beruházni, átállítani a mostani, rosszul teljesítő gazdaságot, ha megszületik egy tulajdonosi osztály, ami nem függ törzsi vezetőktől, és nem is képes törzsi alapon működni, ezért aztán politikai igényekkel, vagyis a változás igényeivel lép fel. Ez egy ideig nyilván az államkapitalizmus oligarchikus rendszerét jelentené, és a demokrácia csirái válságok halmazán jelenhetnének csak meg, de legalább elkezdődne valami.
Amerika ezt bukta el igazából. A középkor ezért úgy tért vissza, hogy el sem ment. Hogy mi jön, nem tudni. De ha a tálibok a vallási diktatúrával valamilyen szinkronba hozott államkapitalizmussal fognak kísérletezni, és Kína valóban tőkét és beruházásokat hoz az országba, azzal nagyon ironikus helyzet állhat elő.
A Nyugat számára nagyon tanulságos.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2021. augusztus 18-i, szerdai adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
