Afgán menekülők, magyar kommentelők – Kárpáti Iván jegyzete
17/08/2021 17:32
| Szerző: Kárpáti Iván/Klubrádió
Egy óriásgép belsejében több száz menekülő afgán zsúfolódik össze. A hazai kommentek alapján úgy tűnik, a magyar társadalom 2015-óta tartó kondicionálása elérte célját, minden második hozzászólás azt firtatja, hogy hol vannak a nők és a gyerekek, mert szerintük jól láthatóan fiatal férfiak hordája indul el, meghódítani Európát, sőt Magyarországot, hogy aztán megbecstelenítsenek mindenkit Záhonytól Nemesmedvesig.
Szerencsére nem ismerem a félelemnek azt a fokát, amelynek hatása alatt, mint lehetőség merül fel bemászni egy 130 tonnás mozgó repülőgép futóművébe. Újra és újra megnézem a videót, ami a kabuli repülőtéren készült, próbálom értelmezni, amit látok. A többség nyilván nem gondolta, hogy túl lehet élni egy ilyet, egyszerűen megállásra akarták kényszeríteni az amerikai gépet, ez már önmagában is életveszélyes. Akik ezt tették, pontosan tudták, hogy maradni viszont a biztos halállal egyenlő.
Egy ma publikált fotón az látható, hogy egy ugyanilyen óriásgép belsejében több mint 600 ember zsúfolódik össze, ők a szerencsések, kijutnak. Rossz szokásom, hogy olvasgatom a kommenteket. A magyar társadalom 2015-óta tartó kondicionálása elérte célját, minden második hozzászólás azt firtatja, hogy hol vannak a nők és a gyerekek, mert láthatóan fiatal férfiak hordája indul el, meghódítani Európát, sőt Magyarországot, hogy aztán megbecstelenítsenek mindenkit Záhonytól Nemesmedvesig. A valóság persze nem sokakat érdekel, a kép nagyobb felbontású változatán világosan látszik, hogy a döbbenetes méretű raktérben sok a kisgyerek és a nő. Valóban nem annyi, mint a fiatal férfi.
Azt már persze úgy látszik elfelejtették, hogy ’56-ban sem az öregek, betegek, kisgyerkes családok indultak neki tömegével az aknazárnak az osztrák határon. Az ilyen események a történelmen és társadalmakon átívelve már csak úgy alakulnak, hogy fiatal, független emberek vállalnak kockázatot túlnyomó részben. Persze családosok is, annak a csekély reményével, hogy majd egyszer kimenthetik a hozzátartozóikat, ha megvetették lábukat az új helyen. Amikor nagymamám testvére és annak a férje megjelent az ajtóban egy bőrönddel, hogy ők akkor most távoznak, mert János bácsit jó eséllyel a bitó várja néhány viharos nap hozadékaként, nagymamám, aki egy erős, 32 éves nő volt nem indulhatott el, mert neki ott volt az egyedül nevelt 9 éves lánya, az anyukám és a már gyakorlatilag mozgásképtelen édesanyja. A ’70-es években találkozhattak újra.
A világnak nem dolga 38 millió Afganisztánban élő ember megmentése, sőt magának az országnak a felépítése sem, láttuk milyen eredményt hozott. De igenis morális kötelessége legalább annak a pár ezer embernek a kimenekítése, aki együttműködött a nyugatiakkal és most hóhérok kezére kerülne.
Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2021. augusztus 17-i, keddi adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
