Lakatos Márk: Szeretni kell magunkat, nem büntetni

Életének egyik fő kérdése és feladata, hogyan tudja az elégtelenség érzését kigyomlálni magából, és elhinni, hogy sok mindenben jó és tehetséges. Kishitűsége miatt túl sokat foglalkoztatta, ki és mit gondol róla. Később rájött, ha az ember szeretné a saját boldogságát kézben tartani, el kell szakadni a felesleges, és nem építő jellegű véleményektől. Ezt akkor tudjuk megtenni, ha magunkat megerősítjük. Ahogy megtaláljuk a középpontunkat, egyre kevésbé érdekel majd minket, más mit gondol rólunk.

Vágyta és kuncsorogta a szeretetet, az elfogadást. Azt gondolta, fontos, hogy mindenki szeresse. Ma már tudja, csak az számít, hogy azok szeressék, akik értéket látnak benne, akikkel az érzelmei és az energiái együtt rezeghetnek. Alapvetően naiv, gyermeki lélek, aki azt vallja, hogy inkább essen az ember pofára, de tartsa meg ezt a naivitását, hiszékenységét az életben.

Őszintén elmondta, hogy húsz évig kábítószerezett és használt különböző tudatmódosítókat menekülés gyanánt. A leszokáshoz nem kellett segítséget kérnie, eljött az a pillanat, amikor azt gondolta, neki ez nem jó, és abbahagyta. Ugyanakkor szerinte nem kell egyedül megoldanunk minden problémát, merjünk segítséget kérni, ő pánikbetegsége miatt jár terapeutához. Elismeri, hogy közel menni a problémáinkhoz, nyitogatni az ajtókat nagyon nehéz, de közben mégis felszabadító érzés.

Most harmonikusabb szakaszában van az életének, könnyebben veszi a dolgokat, kevésbé szorong. Szerinte a boldogság egyik receptje, ha megértjük, hogy mindenki annyit tud tenni, amire képes. Azonban csak a tettekből mérhető le, hogy mennyire szeret minket valaki, abból, mennyit tesz meg értünk.

Az a tapasztalata, hogy az emberek idővel egyre jobban bezárulnak. Nála ez ellenkezőleg történt, hiába viselkedett fiatalabb korában harsányan, a lelke mélyén nagyon is zárt, védett lélek volt. Most meg pont a felszínen nem tűnik annyira nyitottnak, de le tudott bontani egy csomó téglát abból a falból, ami körülvette.

Nem hiúságból adott le tizenhárom kilót, hanem már egészségügyileg volt kockázatos a túlsúlya. Hiszi, hogy dialógusban kell lenni a saját testünkkel, akkor a test együtt dolgozik velünk. Szerinte egyáltalán nem kell kötelezően szépnek lenni, nem ez a legfontosabb az életben. Pont akkor leszünk harmóniában és békében magunkkal, ha erről lemondunk, és más értékeinkre is figyelni kezdünk. Ha csak az lebeg a szemünk előtt, hogy szépek, soványak és fiatalok legyünk, akkor alapvetően kudarcra vagyunk ítélve. Elfogadni és szeretni kell magunkat, nem büntetni.

Az öregedéstől sem fél. Örülne, ha minél tovább tudna jókedvű, friss, érdeklődő és kreatív maradni. Azt mondja, az öregség egyre inkább divatba jön, és ha elhisszük, hogy nem kell leírni magunkat ötven felett sem, és megtaláljuk az értelmét az életnek, úgy nincs semmi gond az évekkel.

A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg.