Noblesse Oblige – A név kötelez
27/07/2024 09:40
| Szerző: Timár Ágnes
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
Egy vadalmaligettől, egy visszadobott lovagkereszten át a hip-hop kultúráig vezetett a legutóbbi Galaxis kalauz. Trencsényi-Waldapfel Imre családtörténete mentén, szó volt az ezüstkor nemzedékéről; a magyar úttörő mozgalomról; valamint megkerestük a kapcsolatot a Vergilius eklogák és a reklám szlogenek között.
Valakinek a nevét viselni, egy felmenőét; valakiét, aki a nevére vett; valakiét, aki elvett; és általában egy nevet, amit nem a tulajdonosa választ, mégis a kezdetektől a személyisége része, felelősség az adás-vétel minden résztvevőjének. Ahogy Baukó János nyelvész néhány héttel ezelőtt kifejtette, bizonyos értelemben egy vezetéknév kötelezettséget is jelent. Minden egyes nemzedék találkozik a feladattal: kezdeni valamit az ősök nevével. Felnőni hozzá, szembe menni vele, vagy hozni egy döntést a probléma elengedéséről.
Minden lehetőség százszoros súlyt kap egy olyan família esetében, ahol egy régebbi generáció képviselője valami igazán jelentős eredményt ért el.
Trencsényi-Waldapfel Imre neve sokaknak ismerős, pedig valójában mindenkinek, aki bejárt a magyar órákra, ismernie kellene. Ha más nem, Vergilius nevének hallatán, vagy az Antigoné belső borítóján, a műfordító személyére vonatkozó egy sort felidézve, bevillanhatna egy iskolai emlék.
A klasszika-filológus, irodalomtörténész, vallástörténész, műfordító, egyetemi tanár Trencsényi-Waldapfel Imre a vészkorszak előtt olyan társaságnak volt a tagja, amelybe más irodalmi és emberi nagyságok mellett Radnóti Miklós és Szerb Antal is tartozott.
A második világháború után részben új életet kezdett. Kezdhetett, mert az övé, több barátjáéval és rokonáéval ellentétben, megmaradt.
Az MTA és a Magyar Ókortudományi Társaság tagja lett. Utóbbinak egy ideig elnöke is. Ő volt a magyar úttörő mozgalom ideológusa, és 1950 és 53 között az ELTE rektora. Jelentős műfordítói munkássága mellett körülbelül négyszáz irodalmi témájú tanulmánya született, valamint több világirodalmi antológiát szerkesztett. Kétszer is megkapta a Baumgarten-díjat.
Gyermekei és unokái büszkeséggel óvják szellemi hagyatékát.
A 283. epizódban az említett két generáció egy-egy képviselőjével hallhattak beszélgetést Trencsényi-Waldapfel Imréről, és családjukról, ahol közös a humán érdeklődés, a szavak szeretete és a nevelői feladatvállalás, miközben vannak utódok, akik nem csak földrajzilag, de akár már a gondolkodásmód, a pályaválasztás szempontjából is eltávolodtak a felmenőktől. A családi dinamizmuson azonban ez mit sem változtatott.
Trencsényi László pedagógiai kutató, egyetemi tanár az ókortudós fia. Hallgatóink gyakran találkozhatnak vele műsorainkban, ha oktatási kérdésekről van szó.
Az adásban elmesélte, hogy ő még Waldapfel néven lett anyakönyvezve, de édesapja úgy érezte, gyermekeinek nagyobb biztonságot jelent egy magyar hangzású név, így lett ő és két testvére már Trencsényi, amely a helységre utal, ahonnan a család származik.
Fia, Trencsényi Dániel is a szavak szerelmese; a húszas éveiben beszippantotta a hip-hop kultúra, és jól bánva a rímekkel, több freestyle-versenyt is megnyert. Mostanra reklámszakember lett, vagyis a szlogenírásnak hála, továbbra is a szavakkal játszik.
A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.
2024. július 24., szerda 15:00
Műsorvezető: Timár Ágnes
