Ökoillem és pandemikus disztópia

Az előző adás zárásaként egy különleges anyaggal foglalkoztunk: a papírral. Kiderült, hogy nem csak, hogy a világ különböző tájain többször feltalálták, ráadásul hol növényi, hol állati eredetű volt az alapanyaga, de még az is, hogy a kezdetleges mozitól a harci páncélig szinte mindent készítettek papírból az elmúlt évszázadokban. Eddig kétszer fordult elő papírhiány a történelemben, amely a megkérdezett szakértő szerint a jövőben már elkerülhető lesz. Többek között a felelősségteljes felhasználás a záloga. Például nem nyomtatunk ki mindent, ha elolvashatjuk, megnézhetjük, mondjuk a telefonunkon is. Ez nem csak a dokumentumokra, hanem akár a festményekre is vonatkozhat.

Meszlényi Attila képzőművész egy helyütt úgy fogalmazott: „minden munka csak akkor tiszteletre méltó, ha nagyobb értéket teremt, mint amit elpusztít, s a festékkel bekent vászon önmagában még nem értékesebb a lennél vagy a gyapotnál, amiből készült.” Többek között környezettudatos szemléletéről mesélt a művész a 137. epizód első interjújában. Elmondta, a nyolcvanas években vált fontossá a számára, hogy ténylegesen tegyen egy fenntarthatóbb világért. Az akkor még nem annyira elterjedt szelektív hulladékgyűjtéssel, vagy éppen a „szürke víz” újrahasznosításával. Azt is hozzátette, hogy a témával foglalkozó könyveiben kitér arra is, hogy sokszor a protokolláris tevékenységeink követelik meg a legkörnyezetszennyezőbb életmódot, így ennek átalakítására is adott írásaiban ötleteket.

Meszlényi Attila képzőművészeti munkáit most is megtalálhatjuk az interneten, de változatos pályájának köszönhetően – a zeneszerzéstől a filmrendezésig sok területen letette már a névjegyét – nem mellesleg sokunk gyerekkorára is hatással volt, ugyanis 1977-től 1979-ig, többek között a Frakk, a macskák réme című mesesorozat epizódjait rendezte.

Ahogy az író, képzőművész is elmondta, a környezettudatosabb élet lemondásokkal járhat. Az, hogy mennyire vagyunk hajlandók a kényelmünket háttérbe szorítani egy fontosabb cél érdekében, személyenként eltérő. Ahogy az is, hogy a bőség korában, mennyire válunk pazarlóvá. Utóbbihoz persze könnyebb lehet hozzászokni.

Erről is beszélgettünk a folytatásban Siklaki István szociálpszichológussal. A kutató elmondta, az ember ösztönösen igyekszik a kényszert nem kényszerként megélni, és hajlamos lesz meggyőzni magát arról, hogy ez valójában jó neki. Akár divattá is alakíthat egy kötelezővé vált szokást. Siklaki István hozzátette, az emberiség történelmében a gyarapodás korában ugyanezt a mentalitást tapasztalhatjuk, csak fordítva. Minél több lehetőség áll a rendelkezésünkre, annál többet igyekszünk abból használni, függetlenül attól, hogy valóban szükségünk van-e rá.

A világban tapasztalható jelenségek pedig nem csak a szokásainkat változtathatják meg, hanem a vágyainkat is. Illetve azt, hogy miről fantáziálunk. Amíg a repülés tűnt elérhetetlennek, addig az szerepelt előkelő helyen a sci-fi szerzők témái között, amikor a robotizálással kapcsolatos problémák kerültek napirendre, akkor ez is megihlethette az írókat.

Hogy az egyes korok hogyan hatottak a tudományos fantasztikus irodalomra, és hogy ma mi jelenti a legfontosabb kérdést a műfajban, erről beszélt Kovács „Tücsi” Mihály író, blogger. Elmondta, a sci-fi azért is egy sok lehetőséget rejtő műfaj, mert az alkotó, akár a saját koráról, társadalmi berendezkedéséről is kritikát mondhat anélkül, hogy konkretizálná a nézeteit, elég ha csak a jövőbe, vagy egy másik bolygóra helyezi a cselekményt. Tücsi hozzátette, szinte a kezdetektől arra törekedtek a tudományos fantasztikus szerzők, hogy reagáljanak az őket körülvevő jelenségekre, így azt jósolja, hogy hamarosan a járványokkal foglalkozó sci-fik jelennek meg a boltok polcain.

A műsort a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg.