A vándorlás szabályai

Rutinok, szokások, rigolyák, babonák. Mind-mind azért fészkelheti be magát a mindennapjainkba, mert nem találunk más megoldást az egyes problémáink kezelésére, vagy a felmerülő stressz csökkentésére. Sokszor észre sem vesszük, hogy milyen kis rítusokkal élünk együtt. Hogy ez a viselkedési mód mennyire nem új keletű, ez kiderült az előző adásunkból, amelyben többek között azt vizsgáltuk, hogy az egyház a középkorban, illetve napjainkban hogyan viszonyul az alternatív boldogságkeresésekhez.

A 135. epizódban innen folytattuk. Megyeri Zsuzsanna pszichológus segítségével arra kerestük a választ, hogy milyen élethelyzetben alakulnak ki saját, különbejáratú szokásaink, és jelenthetnek-e veszélyt ránk. A szakember elmondta, hogy teljesen természetes, ha a stresszesebb, több nehézséggel járó időszakokban fogódzókat keresünk modern babonákban. Sőt, tette hozzá, ha valakinek – jellemzően előadóművészeknek, sportolóknak – az élete alapvetően ilyen kiszámíthatatlan élethelyzetek sorozata, akkor fogékonyabb lesz kialakítani bizonyos rutinokat, amelyek biztonságérzetet nyújthatnak. Megyeri Zsuzsanna kiemelte, természetesen érdemes arra figyelni, hogy vajon felsűrűsödnek-e ezek a szokások, esetleg elhatalmasodnak-e az életünkön, olyankor akár szakemberhez fordulni is ajánlatos lehet.

A ránk nehezedő stressz csökkentésére tett törekvésnek, a biztonságkeresésnek persze rengeteg módja van. Van, hogy a megoldást a helyváltozatásban látjuk. Ilyenkor érkezhetnek olyan vélemények, hogy kár elszaladni a problémák elől, vagy hogy bármilyen messze is futunk el, a problémáink utánunk jönnek. Ezt persze problémája válogatja. De hogy vajon mi a mobilitási ösztönünk alapja, erről beszélgettünk a folytatásban Prof. Bereczkei Tamással, a Pécsi Tudományegyetem pszichológia tanszékének oktatójával. Az evolúciós pszichológiával is foglalkozó szakember elmondta, ilyen konkrét ösztön megléte nem jelenthető ki, de tény, hogy az őskorban gyakori volt az élőhelyváltoztatás függetlenül attól, hogy a közösséget éppen fenyegette-e valamilyen veszély, vagy sem.

Hogy a modern korban mitől marad meg, és aztán mégis mitől ér véget egy vándorlási hullám, természetesen sokkal összetettebb, mint az ősközösségek idején. A roma kultúrához kötődő vándoréletmódot sokszor romantikusan képzeljük el. Mivel a tényleges, karavánokon történő, egész kontinenseket átszelő utazások mára megszűntek, a legtöbb ismeretünket filmekből, olvasmányélményeinkből merítjük. Binder Mátyás kulturális történész-antropológussal arról beszélgettünk, hogy ezeknek mennyi köze van a valósághoz, és a vándorlás kultúrája hogyan alakult a Kárpát-medencében. A kutató elmondta, hogy a 14. századból már vannak írásos nyomai annak, hogy vándor roma közösségek érkeztek az akkori Magyarország területére. Hogy rendelkeztek-e valamiféle ősi vándorlási vággyal, ő sem erősítette meg. Elmondta, mint sok más népcsoport, úgy a roma közösségek is elsősorban gazdasági, társadalmi okok miatt vándoroltak. Binder Mátyás arról is mesélt, hogy a múlt századokban jellemző vándorló életmód ugyan némi önállóságot is jelentett, de sokszor a korona alá tartoztak közvetlenül, és jellemzően az idénymunkák miatt változtatták a helyüket elsősorban a Kárpát-medencén belül.

Az adást a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. Címlapi kép: Pixabay