Spiró György: Anyámnak is udvarolt Rejtő Jenő

"Rejtő már nem a ponyva. Ő író – kezdte Spiró György a 118 éve született Rejtő Jenő írói elemzését. – Na most az, hogy író, annak sok jele van, többek között az is, hogy az irodalomtörténet értékeli. Például Veres András irodalomtörténész már elég hamar elkezdte írónak tekinteni, és hát Karinthy Frigyessel rokonítja. Veres András itt tulajdonképpen a polgári művelődéssel hozza mind a kettőjüket, Karinthyt is, meg Rejtőt is kapcsolatba. Ő egy ellentétpárt lát a működésükben. Babits Mihály is dicsérőleg nyilatkozott róla Tolnai Gábor irodalomtörténésznek, aki ezt nekünk elmesélte az egyetemen 1965-ben. Mesélte a 40-es évekbeli látogatását Babitsnál, akinek, már nagyon beteg volt, de ott volt egy P. Howard az éjjeli asztalán." 

Rejtő '56-ig be volt tiltva, azért, mert polgári. Hegedűs Gézának elévülhetetlen érdeme, hogy '56-ban, amint kinevezték az akkor megalakult Magvető Kiadó igazgatójának, kiadott két Rejtőt, és ezzel megtörte a jeget. "Kitűnő érzéke volt a szörnyű világban meglátni a jelenségek fonákját, megmutatni az emberellenesben a nevetségest, és e nevetségessé tétellel leleplezni oly sok silányságot" – írta róla Hegedűs Géza. "És hát ma már van egy szakértője, monográfusa, aki a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) dolgozik, Thuróczy Gergelynek hívják, és ő 2017-ben ki is adott egy nagy könyvet (A megtalált tragédia - Rejtő Jenő emlékkötet). Na most, ha a Wikipédiát megnézzük, rendkívül jó szócikk van róla és hosszú, nagyon sok információval. Ajánlom a hallgatók figyelmébe" – tette még hozzá Spiró.

"Igazából, én úgy érzékelem, hogy nincs most a topon. A mi generációink még olvasták, de azt hiszem, hogy a fiatalabbak nem, vagy legalábbis unják a humorát" – mondta Szénási. "Azért nem olvassák a fiatalok, az egyetemisták, a bölcsészek Rejtőt – válaszolta erre Spiró –, mert nehéz. Nyelvileg nehéz, ugyanis nyelvileg igényes. Tehát, nem ez a rettenetes mai ponyva, amit többnyire rettenetes fordításokban kapjuk az ilyen krimiket, meg hasonló izéket, rettenetesen rossz mondatokkal és rossz szórendekkel, hanem ő igényesen megdolgozta a szövegeit."

Rejtő sokat bokszolt Pesten és csavargott Európában, majd ezeket az élményeket felhasználta a kabaréjeleneteihez és kalandregényeihez, regénybeli figuráihoz: Fülig Jimmy és Piszkos Fred, az igazi Trebitsch és Troppauer Hümér, Tuskó Hopkins és Vanek úr. "Ő nagyon fiatalon lelépett Nyugat-Európába – mondta róla Szénási –, és akkor rakodómunkás, kikötői munkás, mit tudom én, micsoda segéd, autószerelő, szóval bármiféle munkát elvégzett. Ami azt jelenti, hogy rengeteg tapasztalatot szerzett a munka alsó világában, és ott voltak a verekedések. Tehát, amikor meg kellett magát védeni." Viszont idegenlégiós nem volt, vetette közbe Hatos Pál. Az legenda. Hatos szerint "ha egy igazi légionárius regényt akarunk olvasni, akkor olvassuk el a Nagyiványi Zoltánnak az Idegenlégiótól a Szovjetunióig című könyvét, mert ő valóban szolgált az idegenlégióban, és elég érdekeseket ír." Szénási szerint Rejtő akár azt is el tudta hitetni, hogy ő is volt az idegenlégióban, "hát a fizikai adottságai, egy hatalmas, magas, izmos ember, akinek pont, egy bokszmérkőzés kapcsán le volt lapítva az orra, mint Mike Tysonnak, és ugye fapofának is nevezték azért, mert valószínűleg ilyen arcidegsérülés volt benne."

Az életéről, a szmokingos premierek előtti időszakról maga Rejtő így ír: "Bécsben kábelt raktam a Fleischmarkton, majd Svájcba kézimunkákat szállítottam, átutaztam Pesten, ittam egy fröccsöt a Keleti-pályaudvarnál és mentem tovább. Három évig barangoltam a Keleten. 1930-ban tértem vissza Budapestre – zsakettnadrágban, vitorlavászon kabátban. Somogyi Kálmán igazgató jóvoltából elértem mint kabaréíró az első keresetet, Salamon Béla révén az első sikert, Faragó Miklós segítségével az első regényjövedelmet a Világvárosi Regényeknél és végül Sebestyén Géza pártfogása révén az első egész estét betöltő premiert. Ez volt az egész. Mi jöhet még?" (Esti Kurir, 1935. szeptember 18.)

Barátaival a kávéházban lógtak, törzshelye a Japán kávéház volt, erről Spiró így mesélt: "Egy brancs volt, de elég kiterjedt brancs, és történetesen anyámnak is udvarolt Rejtő Jenő, anyám nem volt hajlandó, ő akkor színésznő volt, fiatal színésznő, még járt a színiiskolába. De anyámnak a bátyja, az haverja volt a Rejtőnek. És állandóan ott lógtak a Luxor-féle, ilyen-olyan kávéházakban, nem az idegenlégióban lógtak, hanem a kávéházban, és hülyéskedtek, és röhögtek. Ez egy olyan magyar Hollywood volt, csak nem akkora pénzzel, és hát gegmenek tömege működött közre, és ő is gegmenkedett. Tehát ez egy szakma, és ha az ember ezt huzamos ideig csinálja, akkor nagyon jó szakmai ismeretekre tesz szert, ezt aztán használta a regényeiben." 

Rejtő életében a legfontosabb emberek családja mellett a két gyerekkori barát: Buttola Ede és Nádasi László voltak, illetve az ifjúkori társak közül Pásztor Lajos, Karinthy Frigyes. Velük szinte egy sorban említhetőek a feleségek (Boross Rózsika és Gábor Magda), illetve utolsó gépírónője Kovács Magda. 

A ponyvaregényt megelőzően színdarabírással foglalkozott, akkor még kizárólag Rejtő Jenő néven. Éveken át ismert és sikeres kabarészerzőnek számított. Az Aki mer, az nyer című 1934-es zenés darabját 150-szer adták elő a Teréz körúti Színpadon Honthy Hanna és Törzs Jenő főszereplésével. "Azért, ha megnézzük a magyar filmeket, a 20-as, és főleg 30-as években gyártott, meg 40-es években gyártottakat, ott van, ő maga is írt néhány filmet, és van olyan közülük, amelyiket ma is vetítik időnként – mondta Spiró. – Ez az Úrilány szobát keres című, nagyszerű színészekkel. (Illetve a Sportszerelem 1936-ban Latabár Kálmán bemutatkozásával a szerk.) Ez üzleti szakma volt, ez nem a Nemzeti Színház, ahol állami támogatás mellett, mindenféle unalmakat be lehet mutatni, és ez mindig így marad, hanem ez az üzlet, tehát jön a közönség, vagy nem jön. Tetszik neki, vagy nem tetszik. Na most ezekbe a körúti, bulvár színházakba, nagyon sokan jártak, de mégis tönkrementek, nagyon sokat kellett gyártani ezekből a darabokból, tehát sok ember kipróbálhatta magát. És a Rejtő is azok között volt, akik kipróbálták magukat mint drámaszerzők, és a bevételből valamit kapott." Érdekesség, hogy műveiből több film készült halála után: A Vesztegzár a Grand Hotelben-ből Palásthy György rendezte A meztelen diplomatát 1963-ban. A fehér foltból Zsurzs Éva rendezte a Férjhez menni tilost, Somló Tamás pedig 1970-ben forgatta A halhatatlan légiós – akit csak Péhovardnak hívtak című filmet. Ezután 1996-ban készült el A három testőr Afrikában Bujtor István rendezésében.

Később kalandregényeket kezdett írni. Legnagyobb sikereit P. Howard álnéven írott idegenlégiós regényeivel aratta. Rejtő műfajújító volt, a kalandregényeket humorossá tette a pesti humorral és pesti aszfalthumorral, ami az első két könyvében is megjelenik, de a harmadik könyvét hatotta át teljesen. Összepasszintotta a kabarét a regényekkel. Spiró elmondta: "Na most, van egy regénye, ugye, amit ki szoktak emelni, hogy ott megpróbálta ezt a vidám krimit egy kicsit elmélyíteni, mert hát ő se vidám művekkel kezdte, hanem komoly novellákkal, csak hát azok nem szoktak átütni. És ez a Csontbrigád (1938). Ugye abban elkezdte feszegetni ennek a krimi és vidám kriminek a határait, és ott egy büntető századot ír le, de nem lehet 30-as évek végén ezt a nagyon baljós látomást eladni. Nem volt sikertelen a Csontbrigád, csak hát ebből nem lehetett olyan siker, mint a többi könyveiből. A Vesztegzár a Grand Hotelben (1939) a műfaj klasszikusa, meg A szőke ciklon (1939), ami szintén az, meg egy csomót mondhatnék (A láthatatlan légió, A 14 karátos autó, Az előretolt helyőrség), hogy milyen nagyszerű művek, a Piszkos Fred a kapitány (1940), ami fantasztikus nyelvi leleménnyel van megírva, és a többi. Tehát megpróbálta ezt a műfajt tágítani, és tulajdonképpen, ha életben marad, akkor valószínűleg előbb-utóbb sikerült volna neki. Csak nem hagyták életben." 

"Valaki leírta a fajgyűlölő Egyedül vagyunk-ban, hogy a Piszkos Fred, a kapitány szerzője, kicsoda, micsoda, és feljelentik, és elviszik, és ott veszik", foglalta össze Spiró a rettenetet. Az Egyedül vagyunk című nyilas újság 1942. október 9-én Bemutatjuk a Piszkos Fred szerzőjét címmel írt cikket arról, hogy a zsidó Rejtő kávéházban ül, holott munkaszolgálatos táborban volna a helye. A magyar hatóságok a feljelentéssel fölérő cikk után intézkedtek, így került az író Ukrajnába, ahol erős szervezete nem bírta el a megpróbáltatásokat: 1943. január első napjaiban halálra fagyott. 

Felkapott szerző volt, darabjait játszották, regényei sikeresek voltak, volt olyan hónap, amikor 2000 pengőt keresett. Bohém életmódja és kártyaszenvedélye miatt nem volt soha pénze. Mindenhonnan előlegeket vett fel. A szakadatlan munka felőrölte az idegeit, 1939-ben két hónapot szanatóriumban töltött. Szénási erről mesélt egy történetet. "Ekkor esténként Rejtő villamosra ült, és kiutazott a Lipótmezőre, a híres tébolydába, mert súlyos idegbetegség címén és okán ott lakott. Csak napközben kiengedték, mert nem volt ön és közveszélyes. Egy este későn érkezett, mert zárva volt a kapu, rugdosni kezdte. Portás megkérdezte, mit keres. A hálószobámat - válaszolta. Megőrült? Kiáltott rá a kapus. Igen, azért van itt a hálószobám."

"A Nova kiadónál azt olvasom - mondta Spiró -, hogy miután híres lett, kiemelt honoráriumot kapott, csak kéthetente kellett szállítani egy új 120 oldalas regényt. Ez nem azt jelenti, hogy odacsapta, hanem azt jelenti, hogy megírta, és újra megírta, és javította, és hát erre vannak bizonyítékok, ugye, hogy amikor ő már a kéziratból diktálja, abba is beleér, és újra javítja, és újra gépelteti. Úgy dolgozik, mint minden író, igazi író. Hát nyilván, hogy ez nem tesz jót, mint ahogy mindenkit felőröl. Ha megnézzük, hogy anélkül, hogy kivégezték volna őket, ebbe a nemzedékbe tartozó írók, meddig éltek, igen rövid ideig, általában. Mert kávé, cigaretta, ilyen-olyan szerek, hogy ébren tudjon maradni, hogy koncentrálni tudjon. Ez Karinthy mellett Kosztolányi Dezsőre, Babitsra, Móricz Zsigmondra ugyanúgy érvényes, mint mindenki másra. Tehát, hogy ha nem ölik meg, mennyi, 38 éves korában? Akkor is meghalt volna 60 éves kora előtt."