Úri viták, politikai marketing

1867. július 28-án Ferenc József, Ausztria császára és Magyarország királya aláírásával szentesíti a Habsburg Birodalom és a Magyar Királyság között létrejött kiegyezés törvényeit és rendelkezéseit. És ezzel hivatalosan is megalakul az Osztrák–Magyar Monarchia. A dualizmus kora amolyan aranykorként, boldog békeidőként vonult be a történelemkönyvekbe, és valamiféle nosztalgiával nézegeti a ma embere is azokat a festményeket, vagy akár fotográfiákat, amelyen díszes kalapban, fűzős ruhában korzóznak a hölgyek cilinderes, sétapálcás urak társaságában. Hogy ez a boldog, lassú ritmusú életkép csak illúzió, vagy valamihez képest tényleg egy jobb világ jött akkor létre, többek között erről beszélgettünk a 145. epizód első interjújában.

Fónagy Zoltán történész elmondta, hogy a kiegyezés és az első világháború közötti korszakban a háborúk nélküli évek már önmagukban az elégedettség érzésével töltötték el a Monarchiában élőket. A beszélgetésben arra is választ kerestünk, hogy a béke érzéséhez szükség volt-e egy hangsúlyosan apolitikus értékrendre. Fónagy Zoltán történész kitért arra, hogy a politikai viták jellegét erősen meghatározta, hogy mégiscsak úriemberek űzték, így igazán heves összecsapásokra nem kerülhetett sor.

A folytatásban nem csak azt vizsgáltuk, hogy általában a politikusok egymással való szóváltása milyen változásokon ment keresztül, hanem azt is, hogy a választóiknak szánt beszédek vajon megőrizték-e a retorika alapszabályait. Tóth M. Zsombor nyelvész szerint, sokat változott alapjaiban is a nyelv, így természetesen a nyilvános beszédek jellege is. Amit nagyobb problémának érez, hogy a politikai felszólalásokat ma sokkal inkább a marketing határozza meg. Hozzátette, mindig is fontos volt a hogyan, de ma más elvek alapján áll össze egy beszéd szókészlete.

A teljes adást a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. Címlapi kép: Pixabay