Pécsett, az uránvárosi piacon eladdig szokatlan terméket reklámoztak. Nagyjából hússzor húsz centis méretű, piros padlószőnyeg darabokat bekeretezve, a termék neve az volt: A pápa lábnyoma.

A kistelepülések lakói majd megoldják, ahogy tudják, elvégre azt is túlélték, hogy megszüntették, vagy gyerekmegőrzőkké silányították az iskoláikat. Hogy műkörmös és hasonló szakmájú pályázók tegyék ugarrá az elpályázott földjeiket az ész és haszon nélkül osztogatott uniós földtámogatásokból bezsebelt busás haszonért. Hogy mondjuk a Magyar Falu Programból csak azok kapnak pénzt, akik kellőképpen urambátyámos – és akkor még nagyon finom voltam – viszonyt ápolnak a helyi dölyfösökkel, elvárt mennyiségű sarcot szivárogtatva vissza a NER-feliratos bugyellárisokba. Hogy a gyógyszer, vagy egy tornacipő beszerzése igazi kihívás onnan, ahonnan alig jár busz, és ha jár is, akkor is értelmezhetetlen időpontban. De szerencsére gyógyszer nem is kell, mert nincs, aki felírja. És folytathatnám.

Semmiképpen nem mondanám a cigánypecsenyét vagy a cigányfúrót romapecsenyének, fúrónak és így tovább.

A határnak mindkét oldalán például magyar emberek is élnek, akik természetszerűen közlekednének, találkoznának családtagjaikkal mondjuk húsvétkor, átugornának a szegedi, illetve a szabadkai színházba, és egyáltalán. Miközben a fene se tudja, mit jelentő, talpig piros-fehér-zöldre mázolt nemzetpolitika most két magyar falu között konkrétan egy vasfüggönyt: az úgynevezett NATO-kerítés éktelenkedését jelenti.

Ami Észak-Macedóniában légycsapó, az nálunk inkább autómatrica, továbbá és hangsúlyosabban miniszterelnöki sál, talán az jobb üzlet is.

1999 március 24-én este, hírműsorunkkal, a Hír 3-mal egy időben tizenhárom ország részvételével megkezdődött a szövetséges erők európai legfelsőbb parancsnoka, Wesley Clark amerikai tábornok által vezényelt légi hadművelet. Ez volt a NATO történetének második nagyobb koalíciós hadművelete, és a német légierő első éles bevetése a második világháború óta.

Van ez az ünnepnap, március tizenötödike, amelynek mégiscsak szólnia kellene a szabadságról, a szabadságérzetünkről és arról is, hogy a gyerekeinknek a XIX. századból a szabadságeszményt kellene eltanulniuk megemlékezés közben

El is gondoltam, hogy milyen lehet a jövője annak a Karmelitában gályázó asszonynak, aki a nőnapi puszira való felkérésre azt válaszolta volna a miniszterelnöknek, hogy csókolgassa kend az ördög öreganyját, vagy az ötezer forintos trappistát.

A mai hatalom úgy véli, hogy az orvosok amúgy meglehetősen öncenzúrázott, a szolidaritás szót hírből sem ismerő érdekérvényesítése olyannyira bosszantó számára, hogy igyekszik szitokszóvá tenni az orvos szót. A tanár szót már talán sikerült is.

Hát ez meg mi? - tehetnénk fel mi is a kérdést a mai közállapotokat látván nap mint nap. De itt most másképp hangzott el ez a kérdés.

"Annyi bajunk mellett legalább a brüsszelita-sorosista ördögi megszállástól meneküljünk meg, és hát milyen szerencse, hogy akadt szakember a konzervatív szellemi holdudvarban."

Hogyan segít a magyar kormány Ukrajnának, Törökországnak és a saját iskoláinak?

Egy zaklatási ügy margójára. Józsa Márta jegyzete.

Az Erasmus-programot "az Unió egyik legsikeresebb kezdeményezésének tartják, 1987-ben indult, megálmodói és résztvevői – már több mint két és fél milliónyi egykori és mai diák, köztük az uniós csatlakozás óta magyarok is – örömmel tisztelegnek vele a humanista tudós emléke előtt. Reméljük, hogy nem múlt időben beszélünk – mint oly sok humanista értékkel már megesett – így talán még nem kell a NER-alapítványi universitasok filisztereinek európai talárjukat a Türk Tanács kipcsak kaftánjára cserélniük."

"Hajózni muszáj. Nézzenek csak körül az Adrián, ahol olykor egymásnak adják a hajókormányt levitézlett pornópolgármesterek, Bill Gatesnél is okosabb udvari pénztárcák és egyéb nemzeti celebek."

"Olvasom a minap a külgazdasági és külügyitől, hogy hazánk a világ harmadik legnagyobb elektromos akkumulátorgyártási kapacitásával rendelkezik, és a folyamatban lévő beruházások nyomán hamarosan az első helyre fog lépni. Mondja mindezt annak kapcsán, hogy kongói kollégájával tárgyalt az onnan behozandó minél több kobalt kapcsán, az ugyebár kell a nagybecsű ipari hungarikumhoz. A Nemzeti Akksitelep vonzani fogja a turistákat."