"Minden jó lehet valamire háború esetén. A tárgyak és az emberek új funkciót és új nevet kapnak."

"Nem, nem az olcsó sör és virsli hiányzott az idei május elsején, olcsóságról értelemszerűen szó sem lehetett volna. Hanem legalább az arról való gondolkodás, hogy van-e bárhol érvényes baloldali üzenet azoknak, akiknek újra el kell fogadniuk az olyan fogalmakat, mint a tömeges elbocsájtás, a csőd." Józsa Márta jegyzete a Tungsramról.

Egy aukció a hajléktalanok megsegítésére és egy harc a minisztériummal, hogy fennmaradhasson egy nélkülözhetetlen iskola.

"Mert ezek elegánsan győzni sem tudnak, muszáj valakibe beletaposniuk. (...) Mert igaz, hogy semmi jóra nem számíthatnak ezentúl sem az ötleteiket megvalósítani vágyók, az elesettek felé fordulók, de még az autonómiájukat féltő művészek sem. És igaz az is, hogy ott ette meg a fene azt a világot, ahol aránytalanul nagy bátorság kell csupán ahhoz, hogy az ember normálisan viselkedjen, szabadon gondolkodjon és cselekedjen. De a közös célokhoz közös bátorság kell, ami erősebb tud lenni az egyéninél." Józsa Márta jegyzete.

"Aztán ismerek olyanokat is, akik a kilencvenes években azért hagyták ott mindenüket, hogy ne kelljen elmenniük mondjuk ágyútölteléknek Vukovárra. És olyanokat is, akik már a Kádár-rendszer idején bújtattak erdélyi menekülteket, és olyanokat, akik a délszláv háborúk idején megszervezték a menekültellátás rendszerét. Úgy-ahogy, lehetett volna fejleszteni. Na ezt verte szét Orbán Viktor ellenségkép kreálása közben."

Az Útszélen e heti adása témái a közoktatás és a pedagógussztrájk voltak.

Az Ukrajnában maradt férfiak alighanem két bombarobbanás között keresnek egy kis maradék wifit, hogy néhány szót válthassanak a budapesti Keleti Pályaudvaron várakozó nőkkel.

Dolgunk volna felerősíteni mindazok hangját, akikét a nagy zaj miatt még kevésbé halljuk meg, mint a békeidőkben.

"Előbb-utóbb mindenkinek a nappalijába – már akinek jutott ilyen – betolakodik valamilyen módon egy magát mindenkinél nagyobbnak és mindent tudóbbnak érző despota."

A legméltatlanabb, ha azok szítják a gyűlöletet, akiknek éppen a társadalmi béke biztosítása volna a feladata. "Akik sorra kiadják az arra szóló engedélyt, hogy kikkel szemben szabad mindent megtenni. Akik ha nem is magyarázzák, de sejtetik, hogy az a jó hazafi, aki megveti a romákat, megkergeti a melegeket, nem engedi leülni a padra a hajléktalanokat, vak komondorokat hajt az asszony elé, hogy tudja meg, ki az úr a háznál." Józsa Márta jegyzete.

Miért kiemelten fontos az iskolába járás egy roma gyereknek? És milyen lehetőségei vannak? Ezek voltak az Útszélen fő kérdései.

Saját személyes félelmünk azonban nem lehet ok arra, hogy megfeledkezzünk azokról, akiknek a közelítő és a beköszönt tél fagyos lehelete a mindennapi halálfélelmet konkrétan jelenti.

Az Útszélen legutóbbi adásában a bunyevácok problémái mellett egy olyan társadalmi kampányról volt szó, mely a menstruációs szegénység ellen igyekszik dolgozni.

A politikai és anyagi haszonszerzéséért folytatott versenyfutásban a tolerancia, a megértés, a szolidaritás és a kirekesztés elleni küzdelem valahogy elveszítette közjó-jellegét.

Rosszabbodott vagy javult-e azoknak a helyzete, akiknek amúgy is meg kell küzdeniük a mindennapi kirekesztettséggel és az előítéletekkel?

Hallottak már rasszista vicceket, megjegyzéseket norvég cserediákokról? Vagy nem?