„Köszönjük
Publicisztika
Igazság a paywall mögött (sincs) – Selmeci János jegyzete
Publicisztika

Igazság a paywall mögött (sincs) – Selmeci János jegyzete

Az igazság persze egy, sőt tíz másodpercben sem mondható el, néha egy kiváló újságíró hosszú cikke vagy riportja, és három megszólaltatott szakértő is kevés ahhoz, hogy bármire is jussunk egy bonyolult kérdésben, amiről egy narancsszínű politikus, államilag széttámogatott kormány-progapandista vagy egy mezei tiktokker tíz másodperc alatt világgá üvölti a maga igazságát.

Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete

A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.

Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
Publicisztika

Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete

A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.

Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Gesztenye – Józsa Márta jegyzete

A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.

Fecnik – Szénási Sándor jegyzete

14/08/2024 18:04

| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió

Sok száz millió, egymás hegyén-hátán élő, együttműködésre kényszerített egyén tudása, hogy a sok kis szemétből sok gigantikus szeméthalom lesz végül.

2024. augusztus 14. Esti gyors - részlet l Szénási Sándor jegyzete 2024.08.14.
03:21
00:00
Villamos. Hőség. Kínai család. A gyerekek állnak, a mamájuk is, két felnőtt ül. De most nem a belső hierchiáról van szó. A padlóról van szó, amire a gyerekek a kibontott csokikról papírtörmeléket hullatnak, igaz, csupán szemmel is alig látható darabkákat. Abból sem sokat, két-három fehérlő foltocska látszik csak a sötét alapon.

De a mama nagyon is lát. Pergő párbeszéd kezdődik, nagyon is generációs alapon, vagyis a kicsik láthatóan hülyeségnek tartják azt, amit a felnőttek a létezés fundamentumaként kezelnek, a szemetelést ugyanis, pontosabban annak mértékét, annak nyilvánvaló eltúlzását a felmenők részéről, akik azonban láthatóan nem engednek. A papa-mama arc nem komorodik el, néha össze is nevetnek, az obligát mosoly nem szűnik folyamatosan jelezni a konfrontáció elkerülésének, az együttműködés, a lojalitás szükségességének kényszerét, ámde a hangnem kicsit keményedik. Semmi ordítozás, de a szavaknak kezd éle lenni, a szülői pillantások fókuszban tartják a gyerekek szemét, az üzenet minden csatornán megy, szemmel, testmozdulatokkal, emelkedő dallamú beszéddel, sokallom is, tekintve a befektetett energia és az elnyerhető haszon feltűnő különbségét. Ennyi cirkusz pár fecni miatt.

A kicsik megtörnek. Az egyik felvesz a villamospadlóról két cafatot, a másik egyet. Merthogy három szemétkéről lenne szó. Az egyik felnőtt felpattan az ülésről, kinyitja a neszesszerjét, előszed belőle  egy apró műanyag zacskót, szétpattintja és a gyerekek elé tárja, akik apró, gondos mozdulatokkal beleszórják az anyagot, az összenyomható felső rész visszapattan, a kosz eltűnik a táska mélyén, hogy aztán, nyilván ugyanolyan figyelemmel hulljon egy papaírgyűjtő kuka aljára.

Két nap múlva ugyanezt látom a Mammut kávézójában. Egy mama, két kislány, dettó az a színdarab.

Mármost ezzel én nem akarok mondani semmit. Nem mondom, hogy éljen a letelepési kötvény-korrupció, távol álljon. Nem mondom, hogy bezzeg a múltkor egy ordítozó, a sörösdobozokat széthányó részeg oroszt láttam ugyanazon a villamoson, nem mondom, mert magyart is láttam, nem egyet. Tudom, hogy a jelenet alapja sok száz millió, egymás hegyén-hátán élő, együttműködésre kényszerített egyén tudása, hogy tudniillik a sok kis szemétből sok gigantikus szeméthalom lesz végül, aminek nem árt elébe menni, amíg a dolog kezelhető. Nem mondom, hogy az állam elnyomó szigora megoldás. Ez is távol álljon.

Csak elmondtam, amit láttam, és csak kérdezem, hogy szimpla belátásssal, a rohadt nagy mocsokhalmok megidézésével a fantáziánkban nem lehet-e sokkal emberibb, de hatékony, életminőség-javító módszerrel élni.

Ha nem tetszik akarni, hát nem. Tessék elfelejteni, hogy szóltam.