Otthonkultúra egykor és most

A 139. epizódban visszafelé haladtunk az időben, és úgy vizsgáltuk meg az otthonkultúrát. Napjainktól egészen a 17. századig utaztunk. Az első beszélgetésből kiderült többek között, hogy a múlt héten már vizsgált úgynevezett „énidőhöz” vajon kapcsolódik-e „éntér” is. S. Tóth Márta coach elmondta, akár párkapcsolatban élünk, akár családban, teljesen természetes, hogy kiválasztjuk a számunkra legkedvezőbb vackot, ahogy az is, hogy ezt a többiek tiszteletben tartják. Hozzátette, a béke érdekében lehet szabályokat is hozni, de az együttélés maga alakítja ki a rendszert. A coach arról is beszélt, hogy nem kell, hogy törést okozzon egy kapcsolatban, ha a közös mellett a felek fenntartanak önálló lakást is, azonban a különélő, amolyan látogató jellegű kapcsolat hosszú távon elválaszthatja a páros tagjait.

Azt persze már az Agymenőkből tudjuk, hogy van, aki nem csak úgy érzésre, hanem szigorú logikával választ magának helyet a lakásban. Sheldon Cooper kanapén elfoglalt helye megfelelő szögben van a tévénézéshez, nincs háttal az ajtónak, és védve van az esetleges huzattól. Nem lehetetlen, hogy akár 100 évvel ezelőtt is volt olyan ember, akinek ehhez hasonló törekvései voltak. A feltételek részben adottak is voltak hozzá. Leszámítva persze a tévét. A kanapé, és úgy általában a bútorgarnitúra megjelenése ugyanis a 19. századi polgári otthon nagy újítása volt. Gyáni Gábor történész, akadémikus elmondta, az ipari forradalommal, a társadalom gyökeres átalakulásával jöttek létre a klasszikus nagypolgári lakások, amelyek általában bérlemények voltak, hogy ezzel tarthassák fenn mobilitásukat az ott lakók. A kutató kiemelte, ebben az időben jelent meg a higiénia iránti általános igény, amely befolyásolta a lakások kialakítását is. Az egyik legfontosabb változás pedig az volt, hogy ebben az időben kivételesen az arisztokrácia tanult a modern polgári rétegtől.

És ha már szóba került, hogy milyen újításokat hozott a polgári lakások megjelenése, szemben a főúri kastélyokkal, a folytatásban az utóbbiakat is górcső alá vettük. Kicsit távolabbra is tekintetünk az időben, amikor még nem jelentettek vetélytársat a korábbiakban bemutatott nagyvárosi bérlakásokban kialakított otthonok, hanem amolyan egyeduralma volt a száznál is több helyiségből, lakrészből álló kastélyoknak. Például arra is választ kerestünk, hogy a tér méreteivel arányos volt-e a benne lakók közötti életmódbeli távolság. Fekete Csaba építészmérnök, műemlékvédelmi szakértő elmondta, a főúri kastélyok az évszázadok folyamán sok változáson mentek keresztül. A korábban említett polgári modernizálás ezeket az épületeket is utolérte, de tény, hogy a 17. és a 18. században csak részben szolgáltak otthonként. Akkor sem a mai értelemben vett családi életnek voltak színterei. Általában egyes szárnyakban voltak a lakórészek, amelyekbe az idő előre haladtával egyre kevésbé volt bejárása a nem ott lakóknak, és az épület más részei inkább reprezentációra, munkára szolgáltak. Nem beszélve arról a járatrendszerről, alagsori helyiségekről, amelyekben a személyzet élt és dolgozott.

A műsort a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.